Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
nyát a svájci neolitikus korú cölöptelepeken már tömegesen megtalálták' 23 , de hasonló hazai maradványnyal mi nem rendelkezünk. Egyelőre nincs magyarázat arra sem, miért nem került elő ilyen összetételben és mennyiségben a lakótelep későbbi feltárásainál. Azok az aestivum leletek, amelyek kis számban a 1974—75/E— I. J/L— II. alatt voltak, megnyúltabb alakúak, hosszabbak. Lehetséges, hogy a közeli folyó víziútjain került ez a búza a telepre és termesztése kis időre izolálódott? Esetleg tulajdonságai nem kedveztek elterjedésének? A kérdést tovább bonyolítja az is, hogy a lakótelepről származó leletek közül egyedül innen került elő számos gyomfaj és a ligetes erdő közelségét feltételező egyéb erdei növény termésmaradványa. Ezek viszont, ahogyan az 1949 évi ásatás ismertetésénél jeleztük, eltérően a búzától és az árpától nem szenesedtek el, így koruk lehetséges, hogy nem is azonos a két gabonafajjal. Annál is inkább, mert a bronzkorszak ezen időszakában éppen a gyom és egyéb növények hiánya volt általános a gabonaleletek között. A lakótelep 18 Időpontjáról felszínre került búza közelebbi meghatározás nélkül sp. jelölést kapott. Közülük legtöbb az 1977 évi ásatásból, a vatyai kultúra telepének legutolsó periódusától származik. Ezeknek a leleteknek állománya rendkívül vegyes volt. A búzaszemek többsége a dicoccon bélyegeit viselte, ugyanakkor számos, inkább az aestivumhoz közelebb álló szemtermés is volt közöttük. A lakótelepen előkerült búzaleletek faji meghatározását nehezítette az a körülmény, hogy többségüket az erősen megindult csírázás, ezen kívül a közeli tűz ereje deformálta. A szemterméseken kívül viszont egyéb meghatározásra alkalmas részük nem került elő. Ilyen körülmények között a növényi leletek faji meghatározása korábbi más esetekben is kétségessé vált. Az sp.-vel jelölt búzaleletek összességét vizsgálva ugyanakkor az is lehetséges, hogy a jellegzetes morfológiai bélyegek elmosódása, többfélesége a fentiek mellett a búza fajtaváltásának kezdetét is jelentette a lakótelep ezen időszakában. A tönköly sorozathoz tartozó hexaploid, közönséges búzának a vizsgált korszakban a Kárpát-medence területén az alakor és tönkebúza mellett a táplálkozásban még jóval kisebb jelentősége volt. Előfordu23 HEER, О.: Die Pflanzen der Pfahlbauten Zürich. 1865. lásuk gyakoribbá válása a vizsgált korszakot követően mégis a két pely vás búza termesztésének háttérbe szorítását jelentette. A% árpa (Hordeum vulgare L.) A legősibb termesztett növényekhez tartozó árpa a búzafajokhoz hasonlóan rendkívül alakgazdag. A nemzetségen belül a genetikusok az árpa 25 faját különböztetik meg, közülük termesztés szempontjából legfontosabb a takarmányárpa. Származására vonatkozóan többféle vélemény alakult ki. Az utóbbi évtizedben a Közel-Keleten végzett régészeti ásatások alapján legvalószínűbbnek tartják, hogy őse a Hordeum spontaneum C. Koch, et. Bach. 24 Ez a vad árpa kezdetben a tönkebúza gyomnövénye volt, amely Közép-Ázsia keleti részétől a Földközi tenger délkeleti partjáig ma is előfordul. Kultúrába vonása az ásatások alapján a Hordeum spontaneum elterjedési körzetén belül különböző időkben valósult meg. Ebből a kultúrába vett kétsoros árpából később, többféle mutációval keletkezett a hatsoros árpa, amelynek vándorlása nyugat, délnyugat irányában a búzáéhoz hasonló útvonalon a korai időszakban elindult. A termesztésbe vont árpa legkorábbi leleteit délJordániában, Ali-Kosh-ban, Huzisztánban Irak területén, az i. e. VII. évezredből származó rétegben találták. 25 Termesztése keleten, Európa déli részétől az északi államokig már a neolitikus időszakban elterjedt. 26 Ebben a korai időszakban a Kárpát-medence területén is a legfontosabb gabonanövényekhez tartozott (1. térkép). Előfordulási helye megegyezett a búza lelőhelyeivel, rendszerint azzal együtt került elő. A korszakban levő fontosságát mutatja, hogy a tiszaalpári lakótelepen két lelőpont kivételével valamennyi helyen jelen volt. Közülük 9 esetben főnövényként, ahol a búza, vagy a lencse jóval kisebb mennyiséget tett ki. A tiszaalpári lakótelepen levő árpa szemtermések morfológiai bélyegei a 67.1.2. és a 1974—75/B. 1. sz. 24 HARLAN, J. R. and ZOHARY, D. : Thy distribution of Wild Wheats and Barleys. Science, 153. Washington, 1966. 1074-80. 25 HELBAEK, H.: a 4. jegyzetben i. m. 1966. 352. 26 WILLERDING, U.: az 5. jegyzetben i. m. 341-343. 149
