Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
estek át. Ezen túlmenően ua. feltételeztük, hogy a kismérvű gyomfertőzöttség a termés betakarításának módjával összefüggésben van. A növénytermesztés kezdeti időszakában valószínű az érett, törékeny kalászokat a szár felső végén fogva, egyenként törték le és gyűjtötték össze. így a búza és a többi kalászos gabonafélék között élő, alacsonyabb növésű gyomok magja — még, ha érési idejük ezekkel azonos is volt — nem kerülhetett a letört kalászok közé. Л tönké (Tritt'cum dicoccon Schrank) A Triticum fajok származástörténetét kutató genetikusok a búzanemzetségen belül a tönkét a második, legősibb domesztikált búzának tekintik. Származási körülményeinek vizsgálatát az alakorbúzához hasonlóan jelentősen elősegítették az utóbbi évtizedekben Közel-Keleten végzett régészeti ásatások. A termesztett tönké kialakulása az alakorbúzáénál összetettebb volt. Az eddigi kutatások alapján legvalószínűbb ősének a vad tönkét (Triticum dicoccoides) tartják, de Irán területén, Ali Kos-ban, Hadzsilárban (Anatólia) i. e. VIT. évezredből származó rétegben feltárt újabb tönkebúza leletek alapján lehetséges, hogy a vad alakornak (Triticum boeoticum Boiss.) a kecskebúza fajaival, nevezetesen az Aegilops speltoides-szel kereszteződése természetes hibridizációja révén alakult ki. 13 Alakköre változatos, a növényrendszerezők jelenleg négy alfaját tartják nyilván. Közülük az európai tönké (ssp. europaenum) elterjedése a Közel-Keletről az alakorhoz hasonlóan követhető nyomon — azzal együtt — nyugatra, északnyugatra, a Kárpát-medencébe. Az alakorbúzával a neolitikum időszakában együtt tovább jutott Európa északi területeire is. 14 Ebben az időszakban elterjedésében a talaj és a hőmérséklet változásaival szembeni igénytelensége, szárazságtűrése, szemtermésének fehérjetartalma, raktározhatósága, az alakornál nagyobb terméshozama 13 Janusevics, Z. V. : a 4. jegyzetben i. m. 38 — 42. 14 HELBAEK, H. : Prehistoric Food Plants and Weeds in Denmark. A Survey of Archaeohaeo-Botanical Research 1923-54. Danm Geol. Under s., П. 80. Kopenhavn. 1954. HJELMQUIST, H.: Die älteste Geschichte der Kulturpflanzen in Schweden. Opera Botanica. 1:3. Botaniska Notiser, Stockholm, 1955. a Kárpát-medence területén is bizonyára szerepet játszott. A századforduló idején hazánkban még kisebb területeken termesztették, de vetésterületét a pelyvás búzákkal (alakor, tönké, tönköly) együtt tartották nyilván. 15 Jelenleg botanikus kertekben nemesítési célra tartják fenn. Kalásza tömött kétmagvú füzérekből áll, így azok méretei az alakornál nagyobbak. A bennük levő szemek egymással szemben helyezkednek el, ebből adódóan ezek hasi oldala többnyire egyenes, háti részük kevésbé magas, csírapajzsuk nagyobb, oválisabb alakú. Az érett termés (LXXXIII. 3, 5 kép) a pelyvától szintén nehezen szabadítható ki. Ez ősi búzafaj a korábbi régészeti ásatásoknál a Kárpát-medence területén többségében együtt, egyidőben jelent meg az alakorral (1. térkép), vizsgált szemterméseit azonban annál nagyobb változékonyság jellemezte. 16 Legkorábbi maradványa a Körös kultúra idejéből származó edénytöredéken maradt meg. Ezen a kalászka mérete a ma termesztettétől nem sokban különbözött. 17 Szemtermése a tiszaalpári lakótelepről 21 esetben került elő. Többségében az alakorbúzával keverten, de az R.67.1.2. 1974—75/G. 1977/2. 1. sz. leletekben tiszta állományban volt, a közöttük levő néhány más faj termése szórványként tekinthető. Egy esetben közel azonos arányban találtuk a növényi fehérjében gazdag lencsével (1974—75/B), míg a lednek (1974— 75/D—L— П.— III., E— I. a lencse (1974—75/A., F., H— IL, Y— I., 1977/7) között, mint szórvány fordult elő. Az alakorhoz hasonlóan ez a toklászos búzafaj is kalászorsó, egyéb növényi rész nélkül, tisztítás után szenesedéit el. A búza morfológiai bélyegei az alakornál jóval heterogénabb volt. Amíg az előbbi, a fajra jellemző bélyegeit még csírázás esetén is megtartotta, a tiszaalpári tönkebúzánál a fajbélyegek — keskeny, hosszúkás szem, homorúan ívelt hasi vonal — nem 15 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statisztikája. Mezőgazdasági termelés 1895 — 1896. évben. Budapest, 1897. 17. 16 HARTYÁNYI B.-NOVÁKI GY.: a 9. jegyzetben i. m. 49. 17 ua. a 8. jegyzetben i. m. 6 — 7. A T. dicoccon kalászka hoszsza 12,5 mm, szélessége 6,5 mm. A lemérhető szem hossza: 4,0 mm, magassága 3 mm (9. ábra). 147
