Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Joós F.: Katona József hivatali irataiból
ban, hiszen ő volt oka az egész dolognak, ő volt a bozgató, ő adta a Nádvágót is, a Nyujtófát is az Ura kezébe. [K : ] Úgy de te második ízben is neki mentél a Bátyádnak, és illyen szavak között „No már tudom hogy megszenvedek érted; hát kivégezlek a világból" mejjébe vágtad a baltát? [V:] Már az nem igaz, mert nékem mihelyest azt mondotta, „Galambom Ferentzem" azzonnan egy hajszállal sem bántottam azt az embert. [K:] Hányszor ígérted a Bátyádnak, (:a kit megént másnak lenni mondaszsz:) hogy megölöd? [V:] Nem ígértem én soha is, mert én mindég úgy tiszteltem mint tulajdon Bátyámat, és térdet fejet hajtottam neki. [K: ] Fáj é a lelked, hogy embert öltél? [V:] Hogy ne fájna, hiszen imádkozok is érette, mert tsakugyan az ő bűne ez az egész dolog. О támadott meg, és versengett mindég velem, hogy a Házat elfogja adni. Azt tudom én jól, hogy embert öltem ; de minek támadott meg ! ? — [K:] Hányszor voltál már fogva? [V : ] Néha néha Gazdaember koromban holmi apróságokért, árendáért miért, betettek: Az előtt is voltam bezárva midőn Katonának akartak vinni Fogdosáskor. Voltam fogva valami hatszor mind öszve; de mindig tsak kis ideig. Leg tovább voltam ( :mintegy 10. hétig:) most tíz esztendeje múlt el Víz Keresztkor. Ladányi Űr az Árendás Földemet el akarta venni; és egyszer Torma Márton, Szentkirályon Földszomszédom, azzal jött, hozzám, hogy Ladányi Úr nekik ígérte a Földemet : ezért beakartam menni a Gyűlésbe panaszt tenni, de mivel benem eresztettek, egy kardot kaptam a Polgárok Házában, és boszszúságomban a Tanátsházba rohantam Ladányi Úrra — ezért voltam 10. héti rabságban. Innen mint beteget Szelére vittek a magam Kotsiján, a mikor Boldog Űr azt ígérte a Doctornak, hogy tsak gyógyítson, a Város majd megfizet. Szelén voltam 3. hétig, s azután Vági Doctor viszszahozott; én pedig másnap mindjárt jelentettem magamat Fekete Sándor Úrnál, ki is beigazított Fö Bíró Sárossy Úrhoz; végre is ennek reábeszéllése után, én fizettem meg magaméból 90. forintokat. Kihalgatta Katona József a T. Úri Szék Actuáriussa. [Az ügy úriszéki tárgyalása 1821. április 28-án volt. Ezen Csányi János, mint uradalmi felperes fiscalis emelt vádat a testvérgyilkos ellen, a bűnös kínos halálra ítéltetését kéri. ] [Katona József védőbeszéde] A szerentsétlen Alperes Rabért. Az Uradalmi Fiscalis ezen szánakozásra méltó ember ellen, azért, hogy Testvér Báttyával öszvezajdúlván, annak egy baltával neki ugrott, és a leg iszonyatossabban összvekontzolta, az 1723-iki ll lk Törvény Tzikkely szerént kinos halálra való ítéletet hozatni kér, de hogy e Nyomorultat a józan okossággal bíró Testvér Gyilkosoknak közönséges sorsára érdemesíteni nem lehet, magok é Pernek Iromány eléggé bizonyíttyák. Ugyan is : 1 Hogy ő egy dühös bolond, és képzelődő Eszeveszett, eléggé világossá teszi azt nem tsak a szomszédi, hanem a Városi Köztudomány is. 2° Világos az ő Esze bomlottsága az E. betűs Kivonásból, melly szerént ő tudatlan együgyű ember létére Senátorságra vágyakodván, ezen való nyughatatlanságábol a Tanátsi Gyűlésbe berohant kivont fegyverrel, hogy talán magának helyet foglalhasson. 3 Az F. Betű alatt a Város Orvossai, mint valóságos képzelődő bolondot talán botokkal megorvosolhatónak lenni állítják. 4 Az ő bolondsága nyilván való a G. betűs Végzésből, a hol őtet szánakozó Testvérei kikérvén magokhoz, orvosolni szándékoztak; de még inkább kitettzik a H. betűs rendelésből, melly szertelen vigyázattal adta ki őtet a Városi Tanács — ! Hogy ő ezen a gyógyító Orvosra nézve elég hasznossan ; de a Gyógyíttatott Rabra nézve haszontalanul esett orvoslás után sem javult, vallják magok az ellene sub С felhozott Tanúk, kik az ő henye munkátlan, ájtatos, imádkozó, kevély negédes, és minden embert baltázni akaró dühös Megromlottságárol bizonyságot tesznek. De végre 5 Hogy ő nem egyébb egy dühös Bolondnál, eléggé bizonyittya ez a szörnyű, ez a természetet megháborító tselekedet, mellyet az ő szerentsétlen János Báttyán véghez vitt, és a melly borzasztó öszvekontzolásnak tekéntetén az Oktalanság is viszszarezzenne. Ó, a mint B. alatt levő Vallásából kitettzik, 3. esztendő ólta elköltözöttnek lenni gondolja a Báttyát, és hogy a helyett egy fertelmessebb formájú Szegedi ember állott volna elé a Báttya nevével, azt állítja álhatatossan. Ő, 3. esztendő ólta szüntelen háborgattatik ezen Sehonnából került, és nem is itt lett által, mint ezt sub A. a szerentsétlenűl agyon Verettetett Bátyának ártatlan Gyermeke zokogva említi. Ez az el őtte ismeretlen Ember az, a ki feje felöl a Házat eladni akarván, az ő Földje elvétele által már úgy is eléggé megrontatott agyvelejét naponként háborította, és kinek ő még is mindég térdet fejet hajtott — a ki, Feleségének izgatásából őtet megtámadta, öszvevagdalkoztak, és szörnyen el esett. — Feltévén már mostan azomban, hogy e Rab, ama boldogtalan órának kezdetén, dühös Bolondságának tiszta pertzenetében volt; természetes az, hogy a külömben is minden híjjába valóságokon feldühödni szokott ember, Jelenlétét azonnan elvesztette, mihelyest őtet megtámadó Báttya a Nyújtó fával homlokba ütötte: ő nem volt többé az, aki kevéssel az előtt vala ; ő egy nekidühödött fene vad lett, melly tsak a következésből tuggya azt, hogy mit tselekedett; de akkor hogy miképpen tselekedte, nem tudta; — elég bizonyság erre az, hogy a mint a szerentsétlen áldozat szívet repesztő nyögéssel azt mondotta, ne bánts galambom, F er entern, azon meghidegülve kezdette esmérni Báttyának szavait, és megszűnt a Bántástol. Hogy ő másodszor is nekiesett volna, azt, azon kívül hogy tsak egy Tanú, és így semmi Tanú mondja, még inkább bizony97
