Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Joós F.: Katona József hivatali irataiból

sága az ő kábulásának; mert nem emlékezik, ha először, vagy másodszor szóllította é illy nyájassan meg, a Bátytya? — A mi az Aszszony megvágását, és az ebből következett szerentsétlenséget illeti, azok mint utóbbiak, és a véteknek kétséges gyümöltsei, őtet nem terhelhetik. Hogy tehát ő a Báttyát ölte volna meg, azt átaljában tagadja: hogy pedig Embert ölt, azt vallja ugyan; de tsak azért, mivel mind vérének meghűlése, mind béhozattatása, és azólta való állandó rabsága tselekedetét elfelejteni nem hagyták. О embert ölt a maga szabad védelmezésében (:már légyen ez a gondolat tsak az ő megbomlott agy vele jenek szüleménye!:) elég az, ha ő a Nyújtó fával való megütést felháborodva egy halálos megtámadásnak képzelte. Ha az I

s rész 15

ik Mátyás Kir. 6:51. 1563:38. tzikkelyei tsak a reákészült álnok gyilkosságot büntetik, és a maga védelmében történt ölesek a 3:21 és 22. szerént büntetés alá nem tartoznak; de a kétséges Okúakra nézve az Ulászló 1 82. még a megölettetteknek Véreivel szabad Egyességet is enged, — mennyivel inkább tekéntetet érdemel ez a Sors által már úgy is eléggé megbüntettetett Rab, a ki egy képzelt Senátorságért a Tanáts Házba rohan; a ki egy köz haszonra szolgáló Folyás igazításáért egy jó szomszédnak kapával vágja el kezét, és a kit senki bántani nem mertt, most Báttya megtámadván, feleségével, és 3. árváival dühössége miatt örökös nyomorúltá lett. — A Gyilkosság a vétkeknek legiszonyatossabbika, a vétek pedig egy kész akartva tselekedett Rósz: a dühös Bolond a maga órájában semmit sem akarva tselekszik, hanem ragadtatik arra, hogy tselekedjen, és így nem akarva tselekedvén, kimenti őtet a Végzés boldogtalansága; mert a dühös Eszeveszettség oka a Gonosz tettnek, nem pedig a Gonosztévő maga. О a polgári Törvények szerént, dühös bolondságával (:melly egész élete folyásából, és e Pernek lapjaiból világos:) eléggé meg van már a természet mostohasága által büntetve. Mellyre való nézve könyörög nem annyira ez a Szegény Rab, mint a vérkönnyeket hullató két boldogtalan Háznép, (:amellynek ő még talán attyává lehetne:) hogy a Halálos ítéletet elmellőzve, inkább gyógyíttatását elrendelni, és a talán még nem is látható Elmebeli nyavalyájának kiirtását, a T. Úri Törvény Szék eszközöltetni méltóztasson. [Csányi János főfiscalis, vádló, cáfolni próbálja a védelem érveit. Az orvosok véleményére támaszkodik. Ezek az orvosok nyilvánították röviddel a Ladányi-eset után gyógyultnak a vádlottat, és most a mundér becsülete miatt nem akarták beismertni, hogy annak idején tévedtek. ] [K : ] Az Alperes Rabért. Az Uradalmi Fiscalis, fellyebbi feleletével azt akarja megtzáfolni, hogy Bolondságon épült Védelme e Rabnak, а С alatt levő Tanúkkal semmiképpen nem bizonyíttatik : azomba nem az itt a kérdés, hogy a Tanúk őtet bolondnak vallják é, hanem, hogy tett é ollyanokat életében, hogy bolondnak lehessen mondani? Már pedig az bizonyos, szájjok vallásából, minemű dühös, kényes, Eszeveszett volt; hogy a Tanúk még is tagadják bolondságát, az tsak az ő haragoknak, és gyűlölségeknek gyümöltse. Hogy ő Senátorságra vágyott az E. alatt nyilván be van bizonyítva: hogy még is most már a Vallásában más okát adja; azt ismét tsak az ő tántorgó emlékezetének lehet tulajdonítani. A Cselekedet maga nem bizonyíthat ellene; mert ő az Idegen Szegedi embert a maga védelmére támadta meg ; azt pedig, hogy másodszor is megtámadta volna, az egyetlen egy Tanúnak a Szék színén szemébe mondva, tagadta. Legjobban nyomná őtet az I. betű alatt lévő Orvosi visgálat, amelly tsakugyan az ő ép elméjét a Világ eleibe tévén, tettetett bolondságának egészen alája ás; azomba mindég igaznak marad ez: hogy egy már valósággal kiütött, és annyi idő ólta lappangva lehetett elmebéli háborodásrol nem lehetetlenség azt elhinni, hogy éppen ama Szerentsétlenséggel tellyes órában ne üthetett ki rajta újjonnan; és ha az ő dühös bolondsága akkor fellobbant, vesztére éppen akkor volt elméjének tiszta idejében, midőn az orvos, visgálat alá vette. Mellyre való nézve, e szerentsétlen Rab, az előbbeniekhez is ragaszkodván, mint fellyebb, szánakodó ítéletért, és segedelemért, könyörög. [A halálos ítélet ellen a rab nevében Katona a Királyi Táblához felebbezett. Onnan újabb vizsgálatot és tárgyalást elrendelve visszaküldték a per iratait. Az úriszék megmaradt a halálos ítélet mellett. A Táblától megint visszaküldték az ügyet. Ez a procedura éveken át ismétlődött. ] Fase. 68. No—97. 14 Febr. 1822, Katonák excessussa. [T:] Krupintza Ersébet 60 észt. Rcath. Kis Ferentznek, az Antal István város földi Tanyáján Lévő Kertésznek felesége letett hite után eléadja, hogy: Ma éjjel, mintegy 11. óra tájon, a midőn már Férjével, fiával Mihállyal és a Menyével aludnának, egyszer bekiáltottak az ablakon, hogy: Öreg nyisd meg az ajtót! mellyre a Panaszló így felelt „nem nyitom biz én." Ekkor kívülről mindjárt elkezdett egyik káromkodni. ,,Nyisd ki baszom a Boldogságodat, mert beverem minden ablakodat!" a Panaszló pedig azt felelte „nem nyitom, világot gyújtok, nem nyitom ha agyon vertek is! de a Rabló még jobban kezdvén káromkodni . . . Egyszersmint azzal fenyegetett, hogy a Szénába levő két Lovat befogván elviszik [.. . ] Akkor a Rablók fákkal neki estek az ajtónak, és azt feszegették [.. . ] Végre a rablók az ajtót csakugyan betörték, és legelsöbb is a Panaszló fiát ütötték le, a ki fél holtan a földre terült, azután leverték az Öreget; és midőn a Panaszlónak neki estek, így szólt az egyik: ,,No b .... m a vén boldogságodat, azt mondottad, hogy nem bánod ha meghalsz is, most kezembe az életed! Hol a Szalonnád?" [... ] Panaszló azt mondta, hogy az otthon van a Gazda Padlásán. No a ki boldogságod van! így kiáltott ismét az egyik, hol van hát a pénzed? melyre a Panaszló azt felelte, hogy neki pénze nints, a mije van, ott van a 98