Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Joós F.: Katona József hivatali irataiból
bírói kiszabásába bele kellett törődnie, de öregek, nők és főleg terhes nők, gyermekek ügyeiben a testi fenyítés helyett más büntetés alkalmazását kérte. Szinte ma is elfogadható érvei voltak a halálbüntetés ellen. Javasolta, hogy a foglyokkal emberhez méltóan bánjanak, élelmezésükről, egészségi ellátásukról gondoskodjék a hatóság. Mindezek korát meghaladó felvilágosultabb gondolkodásra mutatnak, és arra, hogy hivatali ténykedéseiben is a köznép gondjainak megértését és megértetését kereste. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az ügyek intézése során elhangzottakat olyan ízes kifejezésekkel rögzíti papírra, amilyenekkel sem akkor, sem azóta nemigen találtozhatunk hivatalos írásokban. Horváth Döme a Bánk bán 1860-ik évi kiadásának bevezetőjében, Katona életrajzában a jogi szakértők és tanulni vágyók figyelmébe ajánlja „Katona Józsefnek a költőnek polgári és büntető pereit, [mert ] nem igen találkozik irattár, hol férfias jellemet, nemes szívet, ritka becsületességet, szakértő avatottsággal páros szorgalmat tanúsítólag, példányul szolgálható szebb kincsek és szebb ügyek rejtődzenének." 20 Mások is próbálkoztak Katona jogászi tevékenységének írásbeli emlékeit feltárni. Huszár László „Katona József főügyészi dolgozataiból" címmel a Kecskeméti Lapok 1874. nov. 15-i számától a dec. 20-i számig folytatásokban közli a Protocollum Sedis Dominalis 1815 — 1828. évi kötetéből az 1827. évi ápr. 2-i úriszéki ülésén hozott ítéletek teljes nyilvántartását. Sajnos, tévedett a kiválasztásban. A kötet nagy része valóban Katona kézírásával íródott, de a közölt és több következő feljegyzés már más kéz írása. Pedig hivatkozik a szerző az előző úriszéki ülésre is, amelynek beszámolóját tényleg Katona jegyezte be sajátkezűleg a protocollumba. Itt kell néhány szót szólnunk a más helyen, szabad királyi városokban, megyékben működő úriszékek20 KATONA József: Bánk-bán. Kiad. Horváth Döme. 4. kiad. Kecskemét, 1860. XII. 21 A BKmL Kecskemét szab. kir. várossága I. tékájában levő, az 1844 májusában Pozsonyban ülésező országgyűlési karokhoz és rendekhez intézett, ebben az ügyben pártfogást kérő nyomtatott körlevél szerint a Koháryak 1734ben kapták meg a „vérbírósági szabadalmat". A II. tékában levő 12043/1882. sz. ügyirat 1736-ot jelöli meg a szabadalom évének. Ugyanebben az ügyiratban szó van az úriszéknek a városi tanáccsal együttes ítélkezéséről is. 22 Bizottsági küldöttség vagy választmány tol némileg eltérő módon ítélkező kecskeméti uradalmi úriszékről. Az 1730-as évek közepétől ez vette át a főbenjáró bűnökben az ítélkezést az addig ilyen ügyekben bíráskodó kecskeméti tanácstól. A gróf Koháry család kapta a földesúri vérbírósági szabadalmat, és gyakorolta 1834-ig, amikor a város ennek a földesurának birtokrészét is megszerezte magának. A vérbírósági szabadalmat kapott földesúr az úriszék üléseit a régi szokást követve a városi tanáccsal együtt tartotta. A vádemelői jogkört a városi fiscalis mint uradalmi ügyész gyakorolta. Pest vármegyének két kiküldötte bizonyságtétel végett vett részt az üléseken. Más köze ebben az időben Pest megyének nem volt a kecskeméti úriszékhez. Ezt bizonyítja, hogy a halálos ítéletek, fellebbezések ügyében, Pest megye közbejötte nélkül, közvetlenül a királyi tábla döntött. 1834-től Pest megye, mint területén fekvő mezővárosra, Kecskemétre is ki akarta terjeszteni büntetőbíráskodási jogát, mivel a megváltakozás következtében az idevágó földesúri jogkör megszűnt. Időhúzás, formaságok keresése, az ügyfeleknek felesleges utazási költségekkel terhelése napirenden lett volna Kecskemét és Pest megye ilyetén kapcsolatában. Ezért indította meg a tanács az eljárást, nyomban a megváltakozás után, 1834-ben, hivatkozva régebbi jogaira, a szabad királyi városi jog elnyeréséért. Önmaga kívánta saját és lakosainak ügyét intézni, függetlenül Pest megyétől.1 De térjünk vissza Katona hivatali írásainak további ismertetőire. A Kecskeméti Lapok 1883. okt. 14-i számában Csanádi Sámuel „Katona Józsefnek egy védő irata" címmel tárja a nyilvánosság elé Katonának egy nem védő, hanem önigazoló írását. Dávid János panaszos ügyében nem lehetett a panaszos kívánsága szerinti ítéletet hozni, mert bizonyítékai nem voltak elegendők. Ezek kiegészítésére utasították. Dávid azt hitte, hogy Katona akadályozza a gyanúsítottak elítélését. Feljelentette őt a Commissionalis Deputatiónál. 22 Ennek a feljelentésnek alaptalanságát cáfolta Katona igazoló írása. Ezt az akkori közlő a Pest megyei Levéltár „Kecskeméti dolgok" gyűjteményében fedezte fel. Kereste a felsőbb hatóság döntésére vonatkozó dokumentumot is, de nem találta. A kecskeméti Levéltárban való kutatást javasolta, de eddig onnan sem került elő a Commissionalis Députa ti о válasza. A további feltáró dolgozatok közül említésre leginkább érdemesek a kecskeméti Ref. Jogakadémia 90
