Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Illyés B.–Illyés K.: Kiskunsági hadtörténeti adalékok a napóleoni háborúk végéig

ILLYÉS BÁLINT-ILLYÉS KATALIN KISKUNSÁGI HADTÖRTÉNETI ADALÉKOK A NAPÓLEONI HÁBORÚK VÉGÉIG Bevezetésként előre kell bocsátanunk témaválasztásunk, szakmai válogatásunk indítékait. Témánk közlésére sarkallt bennünket a magyar hadtörténet összefoglaló műveivel szemben mutatkozó hiányérzet, mely meglepi a kutatót, mikor tájegységenként konkrét formában keresi a katonai verbuválásoknak, valamint azok helyi következményeinek fölsorolását. Indított bennünket az a minőségi különbség, mely kétségtelenül megnyilvánul a katonaállítás lebonyolításakor a nemesi vármegyék, valamint a Kiskunság területén. Vizsgálódásunkat lényegében szűkítettük a kunszentmiklósi levéltári anyagra. Tettük pedig ezt azon meggondolástól vezéreltetve, hogy használható publikációs anyag áll az olvasó rendelkezésére a halasi közleményekből az Alsó-Kiskunság katonai megmozdulásairól. Továbbá Kunszentmiklós volt háborúk idején a bevonulási központ földrajzi okokból az egész Jászkunságban nagyjából a múlt század közepéig. Eleve nem vehettük számításba a második világháború után megsemmisült fülöpszállási levéltári anyagot, és le kellett mondanunk szakmai szolidaritás miatt a leközlés előtt álló szabadszállási szakmai anyag részletezéséről. Helyette ahhoz az információs forráshoz nyúltunk, amelyet indokolatlanul hanyagol el — a megközelítés kétségtelen nehézségei ellenére — kutatásunk: a 18. század végének, valamint a 19. század elejének magyar nyelvű hírlapi anyagához. Ez utóbbi kapcsolja ui. hazánk hadtörténetéhez a Jászkunság katonai megnyilvánulásait, beillesztvén azokat a magyar hadállítás szerves kiegészítéseként, beágyazván őket kontinensünk politikai történetébe. Az elkövetkezőkhöz elengedhetetlenül szükséges általános szakmai ismereteink vázlatos fölújítása. Emlékeztetnünk kell az 1715. évi országgyűlésre, mely megszavazta az állandó hadsereg fölállítását, továbbá arra, hogy 1701-ben állapították meg a huszárezredek hadi létszámát 1067 főben, mely állományban 6 svadron volt, s 2 századból állt egy svadron. 1771-től kiképezték a huszárságot a gyalogharcra is. Az önálló jászkun huszárezredet 1756-ban állították föl, majd 1800-ban a nemesi fölkelő sereg feloszlatásakor átszervezték reguláris lovassággá, s átadták a nádor tulajdonába Palatinale Regement néven. A napóleoni háborúk sorozatos vereségei tették elodázhatatlanná Ausztria haderejének újjászervezését, s ezt alkalmatos emberre bízták Károly főherceg személyében. E tapasztalt hadvezér helyesen értékelte Napóleon fölényének katonapolitikai hátterét: nagyobb tömeget, harcrakész hadsereget csak akkor állíthat szembe a birodalom, ha leszállítják a katonai szolgálati időt.

1 Ezt a rövidített szolgálati időt emlegették jegyzőkönyveink capitulatio néven. A szolgálati idő leszállítását ellenezték a hivatásos katonák, mivel nem tartották befejezhetőnek a kiképzést ennyi idő alatt, birtokos nemességünk, a rendek pedig egyenesen azt hangoztatták, hogy a „capitulatio nem felel meg a nemzet karakterének."

2 Országgyűlésünk esetenként ajánlotta meg a haderőt 1715-től. Nem vállalták ugyan az állandó létszámon való tartást, de biztosították a megszavazott emberanyag bevonultatását. A létszámigények növekedése miatt aztán szükségszerű volt a hatóság beavatkozása: kijelölték a sorozási körzeteket, megszabták a szolgálati időt, majd bevezették az összeírást 18301 Javaslata: a gyalogságnak 8, a lovasságnak 10, a műszakiaknak 12 évi szolgálat; 1802-ben 2 esztendővel megtoldották a javasolt határidőket. 2 DOMANOVSZKY Sándor: József nádor élete. Bpest. 1944. pp. 308-9. 63