Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Henkey Gy.: Kalocsa és környéke népességének etnikai embertani vizsgálata

armenidnak (előázsiainak), a dinátinak, az alpinak és a pamírinak van nagyobb jelentősége a népesség összetételében. A turanidok között leggyakoribb az alföldi válto­zat. Ezeknél a teimet általában magas vagy nagyköze­pes, a fej enyhén hosszú, széles vagy igen széles, hyperbrachy-, biachycephal, az arc széles vagy igen széles, középmagas, euryprosop, a homlok meredek, az orrhát egyenes, az arc síkjából közepesen kiálló, a járomcsont teste enyhén lapos, a tarkó enyhén domború, a hajszín barna, fekete, a szemszín barna vagy zöldesbarna. Az alföldi változat jellegzetes kép­viselői a 14—24. képeken láthatók (véleményem sze­rint Lipták ezt a változatot cromagnoid C-nek ne­vezi). Megjegyzem, hogy Kalocsa és környéke egyike hazánk azon területeinek, ahol az alföldi változat elő­fordulása a legnagyobb mértékű. Jelentős az erősen andronovói jellegű változat előfordulása is (8—13. kép), mely közel áll az alföldi változathoz, de a ter­met kifejezetten magas, robusztus, a fej és az arc mére­tei az orrmagasság kivételével kissé nagyobbak, a já­romcsont teste nagyobb, frontálisan lapultabb, az orr­hát gyakran a közepesnél gyengébben kiemelkedő, a glabella és a csontos szemöldökív erősebben fejlett. A 13. képen bemutatott nő már közel áll az alföldi változathoz. A turanid típusnak erősen mongoloid jellegű változatát az 1—3., a turanid középtípust a 4—7. képeken mutatom be (a 6. képen bemutatott nőnél a keskeny állkapocsszöglet, a 7. képen látható férfinél pedig a „rövid" fejhossz a turanidtól eltérő jelleg). Gyakori a turanid és a pamíri típus átmeneti formája is (25—33. kép). Közép-magyarországon a kiskunokon kívül Kalo­csa és környéke az a terület, ahol az armenid (elóa^siai) típus igen markáns formában észlelhető (49—54. kép). E típusra általában a közepes termet, a közép­hosszú vagy rövid, széles, hyperbrachy-, brachyce­phal fej, széles-középszéles, magas-középmagas, meso­leptoprosop arc, a hátrahajló homlok, az arc síkjából igen erősen kiemelkedő, erősen konvex orr, mere­dek vagy enyhén domború tarkó, barna-fekete haj és barna vagy zöldes szemszín a jellemző. A tipikus armenid orrprofil extrém formája látható az 56. és 57. képen bemutatott férfiakon 26 . Hasonlóan tipikus armenid jelenség a visszahúzott áll, mely elsősorban a 49. és 50. képen látható. Az armenid (előázsiai) 26 Kalocsa környékén ezt az orrformát „kosorr"-nak nevezik. típus lényegesen gyakrabban észlelhető a férfiaknál, mint a nőknél. A dinári típusra a magas termet, a középhosszú, széles, hyperbrachy-brachycephal fej, az enyhén szé­les — középszéles, magas, leptoprosop arc, férfiaknál félmeredek, nőknél meredek homlok, erősen kiemel­kedő, konvex orr, magas áll, lapos tarkó, barna­fekete haj és általában barna vagy zöldes szemszín a jellemző (43—45., 47. kép). A dinári típus Kalocsa környékén is lényegesen gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. Az alpi típus nagyobb mértékű előfordulása Ka­locsára és környékére általában nem jellemző és csak a kiugróan nagy uszódi, bátyai és géderlaki előfordu­lás miatt adódott a jelentősebb előfordulás. Az alpi típusra a kisközepes-közepes termet, a középhosszú­-hosszú, széles, brachy-hyperbrachycephal fej, a szé­les, középmagas-alacsony, eury-mesoprosop arc a jel­lemző, az orr rövid, a homlok férfiaknál meredek, nőknél előre domborodó, az orrhát a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv, a tarkó enyhén domború, a haj barna-fekete, a szem barna vagy zöl­des. Megjegyzem, hogy az alpi típust 80%-ban nők­nél észleltem. A legtipikusabb alpiakat a 63. és a 65. képen mutatom be. A 64. képen az alpi típusú nőkre jellemző előre domborodó homlok tipikus for­mája látható, de az állkapocsszöglete kifejezetten szé­les, míg a 66. képen látható bátyai nőnél az erősen fejlett szemöldök az eltérő jelleg. Bátyán egyébként is általában jellemző volt tipikus alpi vonások mel­lett az erősen vagy közepesnél erősebben fejlett szőr­zet, amely nőknél elsősorban a vastag, dús szemöl­dökben nyilvánult meg. A pamiri típus jelentősebb előfordulása nagyrészt két helységnek, Fajsznak és Dunaszentbenedeknek köszönhető. A pamíri típusra általában a közepes­nagy közepes termet a jellemző, a fej középhosszú­rövid, széles, hyperbrachy-brachycephal, az arc eny­hén széles-középszéles, középmagas-magas, meso­leptoprosop, a homlok meredek, az orrhát az arc síkjából a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes, az orrcsúcs lehajló, a tarkó meredek vagy enyhén domború, jellemző a lambda táji lapultság, a hajszín barna-fekete, a szem­szín barna vagy zöldes. A pamíri típus markáns for­mában Kalocsa környékén is aránylag ritkán észlel­hető (34, 36—38. kép). Hasonlóan, mint a kunok, a jászok és a palócok között, Kalocsa környékén is 407

Next

/
Thumbnails
Contents