Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)
Henkey Gy.: Kalocsa és környéke népességének etnikai embertani vizsgálata
gyakoribb a pamiro-turanid forma (31—33. kép), amelynél a termet átlagban kissé magasabb, a fej és az arc méretei pedig az arc- és az orrmagasság kivételével nagyobbak. Hasonlóan, mint a kunok között, Kalocsa környékén is eléggé jelentős a pamiro-armenoid forma előfordulása is (40—42. kép). A ritkábban előforduló típusok közül a keleti mediterránok(' orientaloidok) előfordulásaDunapatajon jelentős, a felismerhető változatokat dunapataji tanulmányomban ismertettem 27 . A 67. és 68. képen bemutatott egyének közel állnak az iráni típushoz. A gracilis mediterrán típus előfordulása ugyan egyik helységben sem említésre méltó, a 69. képen mégis e típus jellegzetes képviselőjét mutathatom be. A többi ritkábban előforduló típus közül a keletbaltinak Miskén, a lapponoidnak Úszódon, Bátyán és Géderlakon van aránylag jelentősebb szerepe a népesség összetételében. Bár a mongoloidok előfordulása egyik községben sem említésre méltó, mégis érdekes, hogy az aránylag markáns mongoloid jellegek éppen a dalmát származásúakkal erősen kevert Dusnokon fordulnak elő (a 70. és 71. képen bemutatott mongoloid típusú egyének dusnokiak, a 72. képen dunapataji nő látható). Az uráli típus a Kalocsa környéki községek túlnyomó többségében nem észlelhető. Az uráli típushoz közeli jellegegyüttest foktői tanulmányom 15. képén mutatom be 28 , de ez a felvétel fototechnikai szempontból a gyengék közé tartozik, így az e munka keretében való bemutatását mellőzöm. Az északi és a cromagnoid típusok előfordulása Kalocsán és környékén teljesen jelentéktelen, túlnyomó többségük azon a határon van, hogy az északi -)- x, cromagnoid + x helyett x -|- északi, x -f- cromagnoid megjelöléssel a meghatározatlanok közé is kerülhettek volna. A Kalocsán és környékén előforduló főbb kevert formákat a 73—77., a 79—88. és a 90—96. képeken mutatom be. (A turano-pamíri, a pamiro-turanid és pamiro-armenoid formákról mint lépcsőzetes átmenetekről a turanid és a pamíri típusnál emlékez27 HENKEY Gyula: i. m. Anthrop. Közi. 17. (1973), 109. 28 HENKEY Gyük: i. m. Népkutató Kör Évkönyve 1963/64, Kecskemét, 24. 29 HENKEY Gyula: I. m. Cumania II. (1974), Kecskemét, 387. 30 HENKEY Gyula : Jászboldogháza népességének etnikai embertani vizsgálata. Jász Múzeum Jubileumi Evkönyve, Jászberény, 1974, 249. tem meg.) Kalocsára és környékére jelentős mértékben jellemzők a turanid és az armenid, valamint a turanid és a dinári típus kevert formái. Turanid túlsúly mellett az arc síkjából erősen kiemelkedő, konvex orrban mutatkoznak meg elsősorban az eltérő armenid, illetve dinári jellegek, míg az armenid vagy dinári túlsúly mellett az igen széles járomív és a járomcsont enyhe lapultsága a turanid típussal kapcsolatba hozható jellegek. A taxonómiai összehasonlítás eredményei Az összehasonlító adatok a 26. táblázatban láthatók. A turanid típus előfordulása tekintetében a Kalocsa környékiek a fülöpszállásiakhoz állnak a legközelebb, sőt Kalocsa volt szállásain a turanid típus előfordulása még nagyobb mértékű. Az armenid (előázsiai) típus gyakorisága csaknem teljesen megegyező, mint a lajosmhsei jászoknál, a kiskunokra jellemző gyakoriságnál kisebb, a palócokhoz képest azonban lényegesen nagyobb. A dinári típus előfordulása tekintetében a legnagyobb hasonlóság a lajosmizsei jászokkal mutatható ki, míg e téren a legnagyobb eltérés a fülöpszállási kunokhoz képest észlelhető. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a jászok között egy olyan dinaroid forma is kimutatható, amely egyes jellegek tekintetében eltér a „klaszszikus" dinári típustól. 29 Az alpi és a lapponoid típus együttes előfordulása Kalocsa környékén és a Nógrád megyei tiszta palócok között teljesen megegyező, a lajosmizsei jászoknál és különösen a fülöpszállási kunoknál viszont lényegesen kisebb. Meg kell azonban jegyeznem, hogy míg a Nógrád megyei tiszta palócoknál az alpi és a lapponoid típus előfordulása nagyjából egyenletes, az aránylag magas Kalocsa környéki előfordulás három kiugróan nagy gyakoriság eredménye (Úszód, Bátya, Géderlak). A pamíri típus gyakorisága tekintetében a fülöpszállási kunokhoz képest alig van eltérés, viszont két községben (Faj szón és Dunaszentbenedeken) közép-magyarországi viszonylatban megközelíti azt a legmagasabb gyakoriságot, amely a tiszta palócok között észlelhető. Jászboldogházi tanulmányomban megemlékeztem arról, hogy telepes népesség és kis mértékű keveredés esetén a pamíri típus gyakorisága nagy mértékben csökken. 30 Ügy látszik e tekintetben Miske kivételt képez, mert ennek népességében telepes őseik és szlo408
