Horváth Attila – Orosz László szerk.: Cumania 6. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1979)

Orosz L.: A Bánk bán nemzeti színházi előadásainak szövege (1845–1867)

IV. felv. 215—220.) feltételezhetnénk is ilyesmit, hasonló tartalmú helyeknek a meghagyása ellentmond ennek a feltételezésnek. így inkább arra kell gondolnunk, hogy a dráma színpadra állító ját dramaturgiai meggondolások vezették a kihagyásokra. Hogy ez személy szerint ki volt, nem tudjuk pontosan megállapítani. A Nemzeti Színház rendezői ügykörét az 1847-i 71. igazgatói ülés szabályozta. A hozott határozat szerint a rendezőség tagjai: Egressy, Fáncsy, Lendvay és Szentpétery. A „komoly drámákkal" Egressynek és Lendvaynak kellett foglalkoznia. Valószínűnek látszik, hogy a határozat korábbi gyakorlatot szentesített; erre vall ez a részlete: „Az operai rendezőség ezentúl is Fáncsynál hagyatván . . ."

23 Feltételezhető ennek alapján, hogy a Bánk bán 1845. nov. 1-i felújítását a darabot jutalomjátékul választó s a címszerepet játszó Lendvay Márton rendezte, vagy a dráma népszerűsítésében különösen nagy szerepet vállaló Egressy Gábor. Az a rendezői-dramaturgiai koncepció, amely a szövegelhagyásokból kirajzolódik, főbb vonalaiban a következőképpen jellemezhető: Mindenekelőtt arra törekedett, hogy a narratív részeket (pl. Simon bán elbeszélése hét ikerfiáról, Mikhál bán elbeszélése Spanyolországból való menekülésükről) elhagyva a cselekményt gyorsítsa. Hasonló célból rövidíthették meg Bánk több, elmélkedést tartalmazó monológját vagy monológszerű részletét (I. 225—229., 559 — 563., II. 273-277., III. 138-143., IV. 332-354.), Petur több hosszasabb kifakadását (II. 38—43, 48 — 58., 119-128., 179—183.), Biberach filozofálásainak egy részét (I. 276-279., III. 326-338.). Az 1835-i budai előadásról a Honművészben megjelent kritika elárulja, mint vélekedtek az ilyenekről: ,,E' darab eredeti színműveink közt bizonyára egyik fő helyet érdemelne színi hatásra nézve, ha azok belőle ki 23 PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR Jolán i. m. 2. köt. 196. A rendezőség kérdésében figyelembe veendő adat, hogy a Bánk bán 1846. jún. 8-i előadását — rendezői naplójának tanúsága szerint — Egressy Gábor rendezte. Minthogy az említett napló szerint Egressy 1846. jún. 1-től júl. l-ig, továbbá szept. 1-től okt. l-ig működött rendezőként, igazolhatónak látszik az a feltételezés, hogy ezt az ügykört a Nemzeti Színházban felváltva látták el. Egressynek az OSzK Szính. Osztályán található 1846-i rendezői naplójára lektorom, Kerényi Ferenc volt szíves felhívni a figyelmemet. 24 Honművész 1835. márc. 5. 149. Idézi: NÉMETH Antal i. m. 52. 25 BÁRÁNY Boldizsár: Bánk bán. §. 24. Kézirat. 7. lev. verso. hagyatnának, melyek untatok... : nevezetesen a* hosszú elmélkedések, elbeszélések . . ."

24 Nyilván cselekménytelennek ítélték az Ottó Melinda elleni szándékáról tudósító Előversengést is. A dráma belső lényegét az előbb említett kihagyásoknál inkább érinti Izidora szerepének erős visszaszorítása. Az ő IV. felvonásbeli, Gertrudisnak való elbeszéléséből (28 — 57.) derül ki legvilágosabban, hogy mi történt Ottó és Melinda közt, hogy Ottó — Biberach porainak felhasználásával — elérte célját. Azt gyaníthatjuk, hogy ennek elhagyásában nemcsak a narrációtól való tartózkodás játszhatott szerepet, hanem a finomkodó erkölcsi felfogás is, amely nem tűrte ilyenben a nyíltabb beszédet. A dráma első kidolgozása — mint ismeretes — nem beszélt világosan erről. Bárány Boldizsár Rostája nem ok nélkül kifogásolta ezt: „Nints ennek (a' valóságos Factumot értem) semmi nyoma a' 4dik egész Felv'ban — hogy tudniillik Otto a' latorkodást realiter elkövette volna; nints még csak szőnyeg alatt is, ha pedig van, ez alatt, az a' szőnyeg bizonnyal vastag és nem transparens, és annyi mintha nem volna."

25 A skv., illetve az előadás ezen a ponton — jóllehet az első kidolgozás ismerete nélkül — bizonyos mértékig ahhoz tért vissza. A III. felvonásbeli Bánk-Izidóra jelenet elhagyása logikusan következik abból, hogy a IV. felvonásból kimaradt az említett fontos részlet. Az V. felvonás erős megnyirbálása érezhetően halványította a király alakját, kevesebb lehetőséget adva belső küzdelmének árnyaltabb megjelenítésére. Sok tanulsággal járna valamennyi kihagyás megvizsgálása, dramaturgiai jelentőségének elemzése. Erre azonban már csak terjedelmi okokból sincs ezúttal lehetőség. Különben sem valószínű, hogy a dráma a skv. eredeti szövegével valaha is színpadra került. Vizsgálatát a szövegén végrehajtott változtatások számbavételével kell folytatnunk. VÁLTOZTATÁSOK A SÜGÓKÖNYV SZÖVEGÉN Említettem már, hogy a skv.-ön számos utólagos változtatást hajtottak végre. Ezek egy része kiegészítés és javítás: sorok közé írva, lap szélén, betoldott leveleken. Sajnos, minden támpontot nélkülözünk arra, mikor, mi okból, kinek a kezdeményezésére végezték ezeket. • •..••>.:•• I' M V >/-.'•-ír \í?v- áÜtV'Ü;.