Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

Pestvármegye 1791. március 18-án tartott közgyűlésén Rakovszky Ferenc kalocsai szolgabíró beterjesztette, hogy Kalocsán fogva tartott rabok vallomása szerint ,,a Zádori Erdőben lévő már el tiltott titkos réven sok Tolvajok, lopott marhák és más egyéb jószágok szoktak légyen által hordatni."

25 A közgyűlés erre kiküldte a szolgabírót, hogy a zádori révben található ,,haj ókat confiscalja", intse meg a zádori uraságot és a révészeket. Ugyanekkor felszólították Tolna vármegyét is, hogy találjon módot a rév elrontására. Tolna vármegye válasza egyébként a következő évben meg is érkezett. Ebben kifejtették, hogy a zádori rév a paksi uraságé és a gazdálkodás előmozdítását célozza. A villongások nem a vármegyéket érintik, hanem az illető uradalmakat.

2,i A kiküldött szolgabíró, Rakovszky Ferenc az 1791. szeptember 10-én tartott Pest vármegyei közgyűlésen számolt be feladatának teljesítéséről.

27 Bejelentette, hogy a „zádori tilalmas révnél" talált ladikot lefoglalta. Utána azonban néhány paksi földesúr, pl. báró Rudnyánszky fegyveres emberekkel kötözve Paksra akarta őt vitetni. A jelentős incidens nem múlt cl következmények nélkül. Megkezdődött a tulajdonképpeni per, és vele együtt az érvek, bizonyítékok gyűjtése. Az érsekség a frissen megszerzett királyi szabadalomlevél birtokában sikerre számíthatott. A paksi uraság azonban csak vágyott a királyi szabadalomlevélre. Mivel a réve egy mérföldnél nem esett távolabb a szabadalmazott biskói révtől, a törvények értelmében

28 nem sok reménye volt az eredményes pereskedésre. Éppen azért igyekezett minél több tanúval bizonygattatni, hogy a zádori révre nagy szükség van, sőt a zádori rév sokkal jobb és használhatóbb átkelőhely, mint a szentbenedeki. A paksi párt legjelentősebb vallatására 1793-ban került sor, amikor egymás után 18 tanút hallgattak meg.

29 A tanúkat Ordasról, Patajról, Plartáról, Paksról, Úszódról és Fákról hívták. Az előbbi helységek a paksi uraságoké voltak, az alábbi kettő lakosai viszont érseki alattvalóként éltek. Ügy látszik mégis sikerült találni köztük olyan vállalkozc')t, aki az érseki érdekek ellen mert tanúskodni. A vallatás során három kérdésre kellett válaszolni. A legfontosabb 25 KKL. Biskó 1. cs. V. 346. С. (Pest m. 652/791) 26 KKL. Biskó. 1. cs. V. 346. E. (Pest m. 1262/792) 27 KKL. Biskó. 1. cs. V. 346. D. (Pest m. 2213/791) 28 WERBŐCZY István 1897. 239. (Hármaskönyv. II. rész. 10. ez. 2§.) 29 KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. B. 1793. kérdésben aziránt érdeklődtek: Melyik rév a jobb, a zádori vagy a Biskói? Hány órával hosszabb az útjuk, ha a Biskóival kelnek át Paksra? A 18 tanú természetesen gyanús egyhangúsággal állította, hogy a zádori rév jobb. Állításuk bizonyítására elmondtak egyet s mást a révekkel kapcsolatos emlékeikből. Ezek az adalékok a vallomások tendenciózus volta ellenére történeti-néprajzi szempontból sokszor fölöttébb érdekesek, ezért tanulmányunkban több helyen bővebben idézzük őket. Hasonlóképpen idézzük a másik jelentősebb vallomáscsoportot, amelyet 1792. június 22-én vettetett papírra az érseki párt.

30 A vallatás során efféléket kérdeztek : Szoktak-e a zádori réven gyalogos és szekeres embereket átvinni? Mit fizetnek az átkelők? Mióta van komp? A földesúr tart-e révészeket, vagy árendába adta a révet? Régen tartott-e a paksi uraság hajókat, és ő szedte-e a révpénzt, vagy csak a molnárok a maguk hasznára szedték azt? E vallatás során öt tanút hallgattak meg: három patajit és két kalocsait. A vallomás-gyűjtésekkel egyidőben külön is kértek mindkét oldalon nyilatkozatokat magánszemélyektől és falusi, mezővárosi vezetőtestületektől egyaránt. Az 1790-es évek első felében tett paraszti vallomásokból kihámozható, hogy Paks és Zádor puszta között a vízimolnárok a XVIII. század nagy részében rendszeresen áthordták a Dunán az átkelni szándékozókat. Ez azonban csak alkalmi pénzkereseti forrása volt a molnároknak. Igazi révről 1790—91-től beszélhetünk, amikor a paksi uraság már árendába adta az utasok átszállításának jogát.

31 Azonban ebben az időben is csak gyalogosokat vittek át a révészek csónakkal. 1792 tavaszán történt igazi változása zádori átkelés történetében. Ekkor Lacza János árendás kompot állított forgalomba, amelyen már szekerekkel is át lehetett kelni. A zádori rév árendálásáról így beszélt az 1792. évi kalocsai vallatás során az egyik viszonylag objektív pataji tanú: „Két esztendeje lesz, hogy felállíttatott a kérdésben lévő rév, de mivel akkor tsak gyalogokat hordottak által, 110 forintot fizettek tőle árendát, most tavasszal . . . nagy Kompis szereltetett, s a%úta Paksi Lakos hac^a János másod magával . . . háromszázhat forintban birja árendában". ,,Mióta a rév árendában adatott, az Uraság maga részére Révészeket nem tart, az :i0 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. 31 Valószínűleg Ivány György paksi lakos volt átmenetileg az árendás. (KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. 1792. évi vallomások.) 104