Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

3. kép. A dunaszentbenedeki révház képe az 1930-as években. (Imrényi-Szabó Imre nyomán.) Fig. 3. The ferry house of Dunaszentbenedek in the 1930es. (After Imre Imrényi—Szabó.) előtt pedig a molnárok és más Paksi Lakosok horták által a gyalogokat s magok is szedték a Füzetest, hanem miatta Árendában vagyon, másnak nem szabad senkit által vinni, mert ha történt, hogy valamely Paksi Lakos holott által valakit, az árendás újra meg vette rajta a Rév Bért, a% által ho^ót pedig a% urasággal fenyegette."

32 Az újdonsült árendás kizárólagos fuvarozási jogát és a többi paksi lakos e jövedelemszerzéstől való eltiltását mások is emlegették. így Kovátsóczy László kalocsai alszolgabíró és Lázár István vármegyei esküdt, akik hivatalos vizsgálaton jártak a zádori révben. Útjukról jelentést készítettek a vármegye közgyűlése számára. Alábbiakban e jelentés egy részletét idézzük: ,,.. . noha a Komp a túlsó résben volt, tapasztalták, hogy 3 Kotsinak bé térésére elegendő, tágas, e mellett Mundpach úrnak Hajdúja meg vallotta a%t is, hogy miolta Paksi Lkos Lac^a János e%en Révet az ott helyhe^tetett Kotsmával 306forintokban és iy

2 krajcárokban árendálja, minden gyalog és Kotsival utalókat a szokott bérért által vitet, és a% olta más Paksi Lakosoknak Hajójok el vesztése alatt nem szabad semmit is által vinni"

33 A rév-árendálás körülményeire jó 32 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. 1792. Vince Pál vallomása. 33 KKL. Biskó. 1. cs. V. 346. G. (2041/792. Pest megye.) 4. kép. A dunaszentbenedeki révház tornáca a kocsmaasztallal az 1930-as években. (Imrényi-Szabó Imre nyomán.) Fig. 4. The porch of the Dunaszentbenedek ferry house with a pub table in the 1930es. After Imre Imrényi-Szabó.) adalékokat szolgáltat az a vallomásrészletként elmondott kis történet, amelyből megtudjuk, hogy a vállalkozó árendás Lacza János komoly tőkét befektetve a saját eszközeivel bonyolította le a forgalmat. Ügy látszik ez általános lehetett a réveknél, mert a történet szereplői az árendástól kérik számon, mért nem tart több kompot : „.. . egyszer igen sok ember tódulván meg a nevetett réven, zúgolódtak Lac^a Jánosra, hogy miért nem tart jobb készületet, akkor Lacza igy felet nékiek : nem elég ez én tülem 306 f. árendára, mikor vészem én ki az arendát, hát ha még nagy készúlettjeim volnának hogy venném bé az költsége

met ?"

34 A zádori révnek ebben az időben nem volt hivatalos átkelési tarifája. A rév árendása valószínűleg a más réveken szokásos díjak alapján állapította meg a zádori rév-bért. Ez talán néha magasabb volt, mint másutt, mivel főleg később, állandó támadási felületet képezett az érsekség számára. Az érseki tisztviselők többször elmondták, hogy a zádori révész zsarolja az utasokat, mivel a megengedhetőnél magasabb díjat szed. Az 1792. évi kalocsai vallatás során érdeklődtek 34 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. 1792. - Petrus Bartalits, 40. é. kalocsai. 105