Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Henkey Gy.: Etnikai embertani vizsgálatok taxonómiai eredményei Közép-Magyarországon
zépmagas, az orrhát enyhén konvex vagy egyenes, középmagas vagy a közepesnél kissé magasabb, az orrcsúcs egyenes vagy lehajló, az orrszárny eredése a subnasale fölött van, az; állcsúcs túlnyomóan egyenes, az állkapocsszöglet közel van a derékszöghöz, a hajszín barna-fekete, a szemszín barna vagy zöldes. Jellemző a lambdatáji lapultság és gyakori az olyan orrhát, amelynél a középmagas orr konvexitása a porcos orr alsó részén kezdődik és a befelé és lefelé görbülő orrcsúcsban tovább folytatódik (67., 72., 76., 84., 85., 86., 87., 88., képek). A 77. képen bemutatott férfi gonion tája enyhén kiugró, ami a pamíriak között extrém variánsnak számít, ilyen gonion táj inkább a pamiro-turanid férfiaknál fordul elő. Enyhén kiugró gonion táj észlelhető a rádi 7. honfoglaláskori sír Lipták által pamírinak meghatározott férfi koponyáján is 34 . A tiszta pamíri típus aránylag ritkán fordul elő, különösen a nőknél. Megjegyzem, hogy a pamiroid és a dinaroid jellegek elhatárolása egyes nőknél nehézségeket okoz. Lényegesen gyakoribbak mindkét nemnél a pamiroturanid alakok (67—73. és 82—87. képek). Ezeknél a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb, a járomcsont frontálisan kissé lapult, a gonion táj férfiaknál enyhén kiugró. Előfordul a pamiro-armenid forma is, ezeknél az orr erősebben konvex, az arc síkjából erősebben kiemelkedő és az arc is magasabb (80., 88. kép). A pamiro-turano-armenid formánál (81. kép) a turanid jelleg a széles és frontálisan enyhén lapult arcban, az armenid jelleg pedig az erősebben konvex, magasabb orrhátban nyilvánul meg. Az armenid (elöá^siai) típusra (91—99. és 103—104. képek) a kisközepes termet, a középhosszú vagy rövid, széles, hyperbrachy-brachycephal fej, középszéles-széles, középmagas-magas, meso-leptoprosop arc, keskeny homlok és keskeny állkapocsszöglet a jellemző. A felső szemhéj redője általában gyenge vagy hiányzik, az orrgyök középszéles vagy keskeny, a járomcsont előre hegyesedő, az orralap túlnyomóan keskeny, a felsőajak leginkább közepes, az alsóajak közepes vagy vastag, az áll középmagas-magas, a gonion táj gyengén vagy közepesen fejlett, a tarkó meredek vagy enyhén domború, a homlok hátrahajló, az orrgyök magas, az orrhát erősen konvex, az arc síkjából igen erősen kiálló, az orrcsúcs lehajló, az 34 LIPTÁK Pál: I. m. Acra Orient Hung. 5. (1955), 289. orrsövény oldalról is jól látható, az orrszárny eredése a subnasale fölött van, az állcsúcs hátrahúzott vagy egyenes, az állkapocsszöglet tompa szögű, a hajszín barna-fekete, a szemszín barna vagy zöldesbarna. A dinári típussal ellentétben az orr konvexitása áltaáltalában csak a csontos orr alsó részén kezdődik, többnyire hajlott maga az orrcsúcs is. Megemlítem, hogy az armenid típus anyagomban férfiaknál gyakoribb. Jelentős a turaniddal kevert, túlnyomóan armenid forma előfordulása (100., 101. és 106., 107. képek). Ezeknél a fej méretei nagyobbak, az arc és az állakapocsszöglet szélesebb és a járomcsont teste frontálisan kissé lapult. A 108. képen látaható nő a klasszikus armenid típustól annyiban különbözik, hogy tarkója a középhosszú, hyperbrachycephal fej ellenére erősen domború, a 102. képen látható férfinél nemcsak a tarkó erősen domdorú, hanem a fej is hoszszú és a termet is magas, így a túlnyomó armenid jellegek mellett az orientálóid jellegek is kimutathatók. A dinári típusra a magas termet, izmos, karcsú alkat a jellemző. A fej középhosszú, széles-középszéles, hyperbrachy-brachycephal, az arc enyhén széles-középszéles, magas, lepto-hyperleptoprosop, a homlok és az állkapocsszöglet szélesebb, mint az armenid típusnál, a felső szemhéj fedőránca gyenge vagy hiányzik, a járomcsont előre hegyesedő, az orrgyök általában keskeny, a felső és alsóajak közepesen vastag, az áll magas, a gonion táj közepesen vagy gyengén fejlett a homlok férfiaknál félmeredek, a nőknél meredek, a tarkó férfiaknál lapos-meredek, a nőknél enyhén domború, az orrgyök magas, az orrhát konvex, az arc síkjából erősen kiálló, az orrcsúcs lehajló vagy egyenes, az orrszárny eredése a subnasalehoz képest felül van, az orrsövény oldalról lefelé kiáll az orrcimpák alatt, az állcsúcs egyenes, az állkapocsszöglet tompa szögű, a hajszín barna-fekete, a szemszín általában barna vagy zöldes, de a világos szemszín is előfordul (109—115. és 118-120. képek). A dinári típus férfiaknál lényegesen gyakoribb. Az általam vizsgált terüleleten gyakori az a túlnyomóan dinaroid forma, amelynél az arc igen széles, az állkapocs is szélesebb, a járomcsont teste frontálisan kissé lapult és a fej méretei is nagyobbak, feltételezhető tehát a turaindokkal való keveredés (117. és 123. kép). Jász eredetű népességeknél kimutatható volt egy dinaroid forma, amelynél a fej hosszú, a járomív igen széles és az orr konvexitása csak a csontos orr alsó részétől kezdve észlelhető (116. éa 122. kép). 398
