Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Henkey Gy.: Etnikai embertani vizsgálatok taxonómiai eredményei Közép-Magyarországon
A keietbalti (Liptáknál cromagnoid-B) típusnál Lipták lehetségesnek tartja a cromagnon rasszból való kialakulást, de felveti annak lehetőségét, hogy létrejöttében a rasszkeveredésnek is szerepe lehetett 35 . A klasszikus keletbalti típus mellett erősen lapponoid jellegű és erősen cromagnoid jellegű formáról, valamint a mongoloiddal kevert formáról és az északival kevert alakról is megemlékezem. A klasszikus keletbalti típusra (124—126. és 130— 136. képek) a közepes-kisközepes termet a jellemző, a fej enyhén hosszú- középhosszú, széies-középszéles, a fejjelző brachycephal az arc széles, alacsony, euryprosop, az orr rövid, a felső szemhéj fedőránca általában közepesen fejlett, a járomcsont frontálisan kissé lapult vagy lekerekített, az orrgyök középszéles, az orralap férfiaknál széles, a nőknél középszéles, az ajkak általában közepesen vastagok, az áll középmagas vagy kissé alacsony, a gonion táj férfiaknál kiugró, nőknél általában közepesen fejlett, a tarkó enyhén gömbölyű, a homlok férfiaknál télmeredek vagy enyhén hátrahajtó, nőknél meredek, az orrgyök és orrhát általában a közepesnél alacsonyabb, az orrprofil konkáv, az orrcsúcs leginkább felfelé hajló, az orrszárny eredése a subnasalehoz képest többnyire alul vagy egyenesen fekszik, az állcsúcs egyenes vagy enyhén előreálló, az állkapocsszöglet derékszögű, a szem szürke vagy kék, a haj sötétszőke vagy világosbarna. Az erősen lapponoid jellegű formánál Г128. és 137., 138. képek) a fej középhosszú, az állkapocsszöglet kevésbé széles, az orr az arc síkjából még kevésbé kiemelkedő, az orrszárny határozottabban a subnasale alatt vagy egyenesen eredő, a gonion táj nem kiugró csak közepesen fejlett. Megjegyzem, hogy a klasszikus keletbakiak közé soroltak többsége is közel áll az erősen lapponoid jellegű formához. Elsősorban az orrszárny eredése, az orrhát, az orrcimpa, az orrsövény és az orrcsúcs formája és az állkapocsszögletszélesség kivételével a fej és az arc méretei azok a jellegek, amelyekkel a klasszikus keietbalti típus az általam vizsgált területen közel áll a lapponoidokhoz. Kelemen is rámutatott magyar népességek vonatkozásában a keletbalti típus egy speciális formájára, amely átkevertsegében is elég egyértelműen a lappid rassz felé mutat 36 . 35 LIPTÁK Pál: I. m. Budapest, 1969, 219. 36 KELEMEN András : Pszichológiai tesztvizsgálatok lehetősége az antropológiai kutatásokban. Anthrop. Közi. 18. (1974), 115. Az erősen cromagnoid jellegű alaknál (127. és 139—141. képek) a termet magas-nagyközepes, az alkat robusztus, a fej hosszú, a járomív és az állkapocsszöglet szélesebb, az arc és az áll magasabb, a gonion táj nőknél is a közepesnél erősebben fejlett, az orrhát közepesen kiemelkedő, a bőrszín világosabb. A mongoloiddal kevert formánál (129. és 142—143. képek) a járomcsont frontálisan lapult és az orralap szélesebb, az északival kevert formánál (144. kép) pedig a fej hosszú, a tarkó erősen domború, a haj és bőrszín világosabb. A keletbalti típus minden változata a nőknél gyakoribb, mint a férfiaknál. Az alpi típusra (151—153. és 154—160. képek) a kisközepes termet, erőteljes alkat és erős hízási hajlam jellemző, a fej középhosszú-hosszú, széles, a fejjelző brachy-hyperbrachycephal, az arc széles, középmagasalacsony, eury-mesoprosop, az orr rövid. A felső szemhéj fedőránca általában közepesen fejlett, a járomcsont teste lekerekített, az orrgyök és az orralap középszéles vagy széles, az ajkak általában közepesen vastagok, az áll középmagas vagy a közepesnél alacsonyabb, a gonion táj gyengén fejlett, a homlok férfiaknál meredek-félmeredek, a nőknél előre domborodó, a tarkó enyhén domború, az orrgyök és az orrhát középmagas vagy a közepesnél alacsonyabb, az orrprofil konkáv, az orrcsúcs felálló vagy egyenes, az orrszálny eredése a subnasale fölött vagy egyenesen eredő, az állcsúcs általában egyenes, az állkapocsszöglet közel derékszögű, a haj barna-fekete, a szem barna vagy zöldes. E típus lényegesen gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál. A lapponoid (protoalpi) típus (145. és 146—149. képek) és az alpi között csak kis eltérés van. A lapponoidoknál a termet alacsony-kisközepes, a csontozat vékonyabb, jelentősebb hízási hajlam nem észlelhető, a fej középhosszú, az arc és az áll alacsonyabb, az orrhát az arc síkjábói még kevésbé kiemelkedő, az orralap szélesebb, az orrszárny eredése kifejezetten a subnasale alatt vagy egyenesen van. Az alacsony orrhát extrém esete a 146. képen látható. A keleti mediterrán (orientálóid) típusba az összes keleti mediterrán típusokat sorolom változataikkal és formáikkal együtt. Egységesen csak a meso-dolichocephalia, lepto-mesoprosopia, erősen domború tarkó és magyar viszonylatban a legsötétebb haj, szem, és főleg bőrszín a jellemző. A Duna-Tisza közén észlelhető 399
