Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Henkey Gy.: Etnikai embertani vizsgálatok taxonómiai eredményei Közép-Magyarországon
22—21. képek). Ez a változat közel áll az előző bekezdésben leírt alföldi változathoz, ezért itt csak a kisebb eltéréseket említem: 1. A termet kifejezetten magas, a nagyközepes termet csak ritkán fordul elő, az alkat robusztus. 2. A fej és az arc méretei az orrmagasság kivételével az alföldi változat hasonló méreteinél átlagban kissé nagyobbak. Ez a jelenség a legnagyobb mértékben a járomívszélességnél és az állkapocsszögletszélességnél, a legkisebb mértékben a morfológiai arcmagasságnál mutatkozik meg. 3. A járomcsont teste nagyobb, frontálisan lapultabb, az orrhát gyakran a közepesnél gyengébben kiemelkedő. A gonion táj erősen fejlett, gyakran kiugró, de nem annyira erőteljesen, mint a cromagnoid típusnál. A glabella és a csontos szemöldökív erősebben fejlett, a homlok férfiaknál gyakran enyhén hátrahajló. Megjegyzem, hogy ez a változat férfiaknál kissé gyakoribb. A fényképtáblák képeit úgy állítottam össze, hogya sorozatok elején szereplőknél az andronovói karakter mellett a mongoloid jelleg is jelentős mértékben észlelhető, amely a sorozatok végéig fokozatosan csökken. A változat utolsó tagjaként szereplő nő (27. kép) már közel áll az alföldi változathoz. Ginzburg 1969-ben, anyagom megtekintésekor megjegyezte, hogy ez a változat az általam alföldinek nevezett változat extrém variánsaként is kezelhető. Az erősen andronovói jellegű változatot először szakmári tanulmányomban írtam le 29 , lajosmizsei tanulmányomban pedig rámutattam azon eltérésekre,amelyek az alföldi változattól azt megkülönböztetik 30 . Az erősebben mongoloid jellegű -változat hazánkban ritkán fordul elő (1—3. és 4—6. képek). Az arc általában kissé laposabb (1., 3., 4., 5. képek), mint a többi turanidoknál, az orrgyök alacsony vagy a közepesnél alacsonyabb, az orrhát kiemelkedése az arc síkjából általában a közepesnél alacsonyabb, sőt a 4. és 6. képen bemutatott nőknél kifejezetten alacsony, a 4. képen a mongolredő is látható (a képen bemutatott nő járomcsontját oldalt hajjal fedte be, hogy arcának szélességét így mérsékelje). Míg az erősen andronovói jellegű turanidok arcjelzoje kivétel nélkül 29 HENKEY Gyula: Szakmar felnőtt lakosságának embertani vizsgálata. Szakmári Honismereti Értesítő 1966, 49. 30 HENKEY Gyula: Adatok a lajosmizsei jászok antropológiájához. Cumania II. (1974), 386. euryprosop, ennél a változatnál felerészben mesoprosop. A 7—12. képeken mutatom be azon turanidokat akik a mongoloid jellegű és az andronovói jellegű alakok között állnak. A járomcsont teste ezeknél is frontálisan lapult, az orrhát kiemelkedése pedig a közepesnél alacsonyabb. Ez a turanid „középtípus" nálunk kissé gyakrabban fordul elő, mint a mongoloid jellegű változat. A turanid típusba soroltak között az alföldi változat mellett a turanid-pamíri átmeneti formák előfordulása is jelentős (52—60. és 61—66. képek). A túlnyomó turanid jellegek mellett a csőrszerüen befelé vagy lefelé forduló orrcsúcsban, a lambdoid lapultságban, a kissé nagyobb morfológiai arcmagasságban és az arc síkjából a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő orrhátban nyilvánulnak meg a pamíri jellegek, a méretek közel állnak az alföldi változathoz. A pamiri típus Ginzburg szerint az andronovói típus gracilizációja, a (keleti) mediterrán típus brachycephalizációja és a két utóbbi keveredéséből alakult ki 31 .Lipták saját összehasonlító vizsgálatai alapján Debec azon álláspontját látja elfogadhatónak, amely szerint a pamíri típus egy nagyközepes termetű, hajlott orrú (keleti) mediterrán változat brachycephalizációjára vezethető vissza, de megjegyzi, egyelőre nem állapítható meg, hogy a pamíri típus kialakulásában milyen szerepe volt az andronovói típusnak 32 . A pamíri típus jellegeit Magyarországom először Lipták észlelte honfoglaló magyar koponyákon 33 . A pamíri típus (74—79. és 89—90. kép) átlagos termete nagyközepes, a fej középhosszú-rövid, szélesközépszéles, hyperbrachy-brachycephal, az arc középszéles-széles, középmagas, meso— leptoprosop. A felső szemhéj fedőránca leggyakrabban közepesen fejlett, a járomcsont teste lekerekített vagy frontálisan kissé lapult, az orrgyök és az orralap közepesen széles, a felsőajak túlnyomóan vékony, az alsóajak közepes vagy vékony, az állmagasság a közepesnél kissé magasabb, a gonion táj közepesen fejlett vagy férfiaknál néha enyhén kiugró, a homlok meredek, a tarkó enyhén domború vagy meredek, az orrgyök általában kö31 GINZBURG Vulf Venjaminovics: Die Entstehung der mittelasiatischen Zwischenstromtypus. Homo 17, 1966, 181. 32 LIPTÁK Pál: I. m. Acta Orient. Hung. 5. (1955), 300. 33 LIPTÁK Pál : La population de la région de Nógrád au moyen âge. Essai d' anthropologie historique. Acta Ethn. Hung. III. (1953), 289-338. 397
