Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szalay Gy.: A haldokló félegyházi szélmalom

8. kép. A Pajkos-féle malom lisztelő padja jézus faragott monogramjával — az oltári szentség ábrázolásával —, gazdag levéldísz között Felirata: „Ezen szel malmot építette Csányi Lajos az mindszenti út melléki Lakosok Könnyebb segere 1860-ikban augusztus 18." Itt szükséges tájékoztatásul megemlítenem azt, hogy a szélmalomnál a hajtóerő a szél ereje, mely belekapaszkodva a vitorlákba, forgásba hozza a szélvagy jobban mondva szeles kereket, mely alkalmas fogaskerék szerkezetek közvetítésével hajtja a malomkövet. A szél irányának gyakori, majdnem folytonos változása miatt úgy kell a szélmalmot megépíteni, hogy vitorlája a szélirány változásának megfelelően könnyen forgatható legyen. Ezt a feladatot úgy oldották meg, hogy a fából készült malomházat egy függőlegesen álló tengelyre építették, amely körül azután az egész alkotmány könnyen forgatható volt, ha a szél iránya úgy kívánta. Ezt a régebbi típusú szélmalmot, melynél a malomház és annak teteje szorosan összefüggött, bakos vagy német szélmalomnak nevezték. Ilyen szélmalom ma már az országban egy sincs. A tökéletesített hollandi típusú szélmalmot már téglából vagy vályogból szilárdan, maradandóan építették meg; bepakolták vagy tapasztották, tetejét pedig a szelestengellyel együtt a szélmalom falpárkányára, sok helyen pedig a falpárkányra erősített letompított ékekre helyezték. így azután az egész tető s vele együtt a vitorlák is szabadon forgathatók voltak a szilárdan álló malom falpárkányán vagy falkoszorúján, melyet a német Mauerbank után majorpanknak magyarosított a kiskunfélegyházi szélmolnár. Az ilyen megjavított rendszerű tornyos szélmalom igazi hazája még ma is Hollandia, hol ezer és ezer számmal hányja váltakozó széllel a cigánykereket; hol sebesen, hol meg imbolyogva hófehér vitorlájuk. Hollandia népe nagy hálával tartozik a szélmalmoknak, mert ezeknek köszönheti békés otthonát, mert a szélmalmok nélkül már régen elborította volna a tenger haragos árja. A hollandusok szélmalmai ugyanis nem lisztet, hanem vizet őrölnek. Hollandia földje sokkal mélyebben fekszik, mint a tenger felszíne, óriási munkával épített gátakkal védekezik a tenger árjának behatolása ellen, örökös harcban áll a legveszedelmesebb ellenségével: a mindig elnyeléssel fenyegető vízzel. A magas gátakon épült szélmalmokkal szívatja ki a magasra törő föld árját a levezető csatornákba. Hosszú időn át ezek a munkás szélmalmok szárították ki Hollandia földjét és biztosítják a derék hollandus nép békés és vallásos otthonát. A mi régen porló eleinknek is ezek a Hollandiából ide plántált, festőileg szép tornyos szélmalmok biztosították a jó Isten áldása mellett a szükséges mindennapi kenyeret. Az 1743-ban idetelepült 219 család névsorában már találkozunk két molnár nevével. Ezek közül az egyik Fűsűs Pál malom bíró, a másik pedig Krisner András molnár. Valószínű, hogy ezek szárazmalommal dolgoztak. Ez a malomtípus mintegy 10—12 évvel ezelőtt

11 az utolsó Komhányi-féle szárazmalommal egészen kihalt, s élete végén már csak mint olajütő malom tengette életét, az Alpárra vivő úton, a régi vágóhíd közelében. A szélmalommal való őrlés sokáig a földműves gazda háziipara volt, és csak később fejlődött kenyérkereső mesterséggé; s így a közigazgatás részéről különösebb gondot nem is fordítottak rája.

12 A szélmalmok sokáig minden hatósági felügyelet nélkül éltek és virágoztak. így feljegyzések alig vannak róluk, s midőn a tudományos vizsgálódás elkésve fordult feléjük, akkor már a szélmalom haldokolt az egész vonalon, s a haldokló szélmalmoknak az injekciót megadták a gőzgépekkel s lármás motorokkal, mely elváltoztatta s eltorzította a haldokló arcvonásait. 11 Körülbelül 1918-1920 között. 391