Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szalay Gy.: A haldokló félegyházi szélmalom

ban mégsem vették hasznát, mivel a hegyvidéken inkább a vízierő bizonyult alkalmasabbnak. A szélmalmok meghonosodását a török hódoltság alatt inkább előmozdította az a kapcsolat, melyet az északi kereskedők tartottak fenn a török kereske­dőkkel. Hogy erre is rcávilágítsak, el kell mondanom, hogy a török hódoltság alatt, vagyis 1529—1684-ig Deb­recen városában voltak országunk legnagyobb vásá­rai. Az akkori fogalmak szerint ezek világhírűek vol­tak. A régi emlékek szerint a keleti muzulmán keres­kedők beláthatatlan hosszú tevekaravánokkal érkez­tek a híres debreceni vásárokra. Ezek a sokadalmak valóságos nemzetközi talál­kozók voltak atra nézve, hogy eszmecserét folytassa­nak, s közöljék egymással a világ új dolgait s az ipari haladás új fázisait. így jöhetett szó a már Lengyelországig eljutó és nagyon bevált szélmalmokról is. Annyi tény, hogy ez időtől kezdett elterjedni a Hortobágy puszta körüli új településeken a szélma­lom. Ez a szélmalom azután fokozatosan húzódik le Szolnok irányában a Tisza mentén, a sík vidékre, hol a szélkerék forgatására szolgáló szél erejét nem fogja fel semmi; és szabadon rohanhatott az a Ti­szán túli nagy síkságon, hol jármába fogta azt az emberi észnek fölényessége. Azért szaporodott el a Tiszán túli városok körül a szélmalmoknak sokasága, s így jut el a Duna—Tisza közi Alföldnek pereméig, s itt ölelkezik össze a nyugat felől érkező gazdasági határ erős hatásával, meghozza a Duna—Tisza közöt­ti nagy magyar síkságnak a hollandi típusú szélmal­mok megtelepülését. Erre a nagy lökést megadja a török hódoltság 150 éves keserves igájának összetörése. A török kitaka­rodik, s megkezdődik a Duna—Tisza közötti ma­gyarságnak fellélegzése és új élete. Az országunkat felszabadító hadsereg nagy része verbuvált zsoldos katonákkal egészült ki, a sok idegen katona között nagy számmal voltak németalföldi vagyis hollandiai katonák, s midőn ezek az Alföld népével megismer­kedtek, közölték velük a náluk mintegy 30 éve kiala­kult fejlettebb és könnyebben kezelhető tornyos ezeket hidjük a' legnyomorúságosabbaknak, elég okot ad reá tökéletlen alkotmányok, méltó volna tehát he­lyekbe a' hollandi szélmalmokat állítani." vagy hollandi típusú szélmalomnak gazdasági nagy előnyeit. 9 Ha a hollandi típusú szélmalom fejlődését tekin­tetbe vesszük, úgy fel kell tételeznünk, hogy a Hor­tobágy vidék telepei felől lefelé terjeszkedő szélmal­mok régebbi rendszerűek: úgy nevezett bakos szél­malmok lehettek, 10 míg a Duna—Tisza közötti alföldi zónában a tornyos hollandi, fejlettebb szélmalmok épültek fel nagy számmal. 9 PONGRÁCZ könyvének előbb idézett részlete Szalay elő­adása néhány részletére is vonatkozik a malmok erede­tének bizonyításával kapcsolatban. „így jöhetett szó" — írja Szalay, jelezve azt, hogy feltevésekre is kell hagyat­koznia. Ez a feltevés viszont határozottan számol a bakos szél­malmok jelenlétével. 10 PONGRÁCZ könyve szerint „Hollandiában csak 1650 kö­rül fejlődik ki a tornyos típusú szélmalom" i. m. 182. p. Ezt az adatot Szalay nyilvánvalóan ismerte. Л bakos szél­malmok viszont nem csupán Hollandiában terjedhettek el. 390 7. kép. Az áttelepített, felújított Pajkos-féle malom a Kiskun Múzeum hátsó udvarán (a Fisch Emil u. felől) Lükő Gábor 1968-ban készített felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents