Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szalay Gy.: A haldokló félegyházi szélmalom

1. kép. Kiskunfélegyháza látképe a XIX. század első évtizedeiből (Céhlevélhez készített rézmetszet részlete) eleinte nyers hússal, gyümölccsel és más egyéb nö­vényi anyagokkal elégítette ki, s nagyon szerette a velős csontot, mint azt az őstelepeken talált felhasí­tott, nagy mennyiségű csontlelet bizonyítja. A növé­nyi magvakat, különösen a gabona neműek magvait apróra megtörték, mint ahogy azt a kezdetleges vad népeknél még ma is láthatjuk. Lapos, sima felületű kőlapokra szórták a gabonaszemeket, és hengeres, folyóvizek medréből kihalászott, a víz folyása által legömbölyített kövekkel összezúzták vagy porrá dörzsölték. Ezeket a gabonatörő köveket nagyobb mennyiségben ma is megtaláljuk a Tisza melletti Tószeg Lapos halommk. nevezett őstelep alsóbb réte­geiben. 5 3 Ezzel a keltezéssel megegyezik, hogy 1930-ban vagy 1931­ben — esetleg a közönséghez is alkalmazkodva — az ő pozíciójában csak a „felfordulás" kifejezéssel illethette az 1918 —19-es forradalmi eseményeket. Valójában több korábbi adat inkább rokonszenvéről tanúskodik. Az 1920-as kommunista perek idején a Farsang Péter ellen emelt vádak egyikét Szalay — váratlanul éppen Farsan­got védő — vallomása alapján ejtette el a Horthy-kor Kecs­kemétről vezényelt ítélőszéke. A forradalmak idején Farsang Péter segített Szalaynak plakátok, röplapok gyűjtésében. 4 Az előadás helyét, időpontját egyelőre nem sikerült meg­állapítanom. 5 A Kiskun Múzeum régészeti gyűjteménye 58.18. l.-es leltá­ri számmal nyilvántartott, a leltározás idején ismeretlen lelőhellyel jelölt 12 db őrlőköve, vagy azok közül leg­alább néhány Tószegről származik. Banner ugyanis meg­így több a bizalom, és közlékenyebbek a mesterek. Azonban ember tervez, Isten végez. Munkám kez­detén kivert a nagy felfordulás, 3 s később más elfog­laltságok akadályoztak munkámban. Egy nagy csomó adat ott fekszik az íróasztalom fiókjában. Hogy fel­dolgozhassam, egy nyugodt év kellene hozzája. De mikor lesz ez a nyugodt év? Közben már majdnem mind elhaltak a régi szél­molnárok, akik engemet még oly sokra tudtak volna megtanítani. Mennyi érdekes adatot, mennyi tudást vittek magukkal oda, ahonnan nincs többé vissza­térés. S vajon az is, aki majd forgatja az én írásaimat, el tud-e igazodni majd az én föl jegyzéseimen? Hogy emléke maradjon a sokáig szolgáló sz Ima­lomnak, ezért szeretném én, ha valamely úton-módon ma a város tulajdonát képező Kürtösi-féle szélmal­mot, mely elárvulva és lassan haldokolva, vitorlái nél­kül ott áll a Gőzfürdő háta mögött, visszaállíthatnánk a régi fölszereléssel, hogy legalább egy szélmalom­emlék legyen a régi jó időkből. De hol van erie ma a városnak költsége? Mielőtt elmúlnék az utolsó félegyházi szélmalom is, engedjék meg, hogy igen röviden, néhány szóval megismertessem a malom fejlődését és a szélmalom térfoglalását városunkban. 4 Az őskor embere hosszú ideig, talán évezredekig legintimebb életszükségletét — a táplálkozást — 386

Next

/
Thumbnails
Contents