Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Fehér Z.: Bátyai népmesék

— Nem megyek, mert az én édesanyámnak nem ilyen a szája. Az én édesanyámnak olyan a szája, mint a babszem. Elment a banya a kovácshoz, csináltatott olyan szájat, mint a babszem. Újra elment Zsuburichoz. — Zsuburic, gyere haza, édesanyád hív! — Nem megyek, mert az én édesanyámnak olyan a szája, mint a mákszem. Elment a banya a kovácshoz, csináltatott olyan szájat, mint a mákszem. Elment Zsuburichoz. — Zsuburic, gyere haza, édesanyád hív! A kisfiú elhitte, és odament. Ekko, látta, hogy ez a vasorrú bába, és nem az édesanyja. Kicsit később jött az édesanyja, de meglátta, hogy viszi már a banya a fiát. Utána lopakodott, és a banya házába a söprűnyél végével leütötte, és bedobta a banyát a kemencébe. A kisfiút hazavitte. Még mindig élnek, ha meg nem haltak. (Mesélte Sáfrán Jánosné 58 éves 1968-ban) BÖLCS SALAMON MEG AZ OKOS GYEREK Aa Th 876 Okos Salamon nem tudta kigondolni, hogy egy Isten van, de három isteni személy. Mindent tudott. Olyan okosnak tartotta magát. A csillagoknak a nevit, meg mindent, mikor kel vagy nyugszik a csillagok, egyik vagy másik. Világnak indult. Addig nem nyugszik, míg azt nem tudja meg, hogy egy Isten van, és három isteni személy. Útközben elmén a tehénpásztorok mellett. És a pásztorok ösmerték az okos Salamont. Kérdik, hova mén. — Világnak megyek, valamit tudakolni. A pásztor mondja: Messze ne menj, mert vihar keletkezik. A Salamon nem vette észre a csillagokról, hogy eső lesz. Nem telt bele egy-két óra, a vihar megérkezett. Visszament a pásztorokhoz. — Mondja meg, mirül tudta maga, hogy vihar keletkezik? Azt mondja: A gulyámtul, mert nagyon fickándoztak. Avval elmén Salamon. Elmén a tengerparthoz. Egy hatéves gyerek bicskával ássa egy kis kutat, kávéskanállal a kézibe. Kérdi tőle: Mit akarsz evve a kúttá, kanállá? — Átmérők a tengert bele. A Salamon mondja a gyereknek: Nem lesz abbul semmi. A gyerek visszamondja: De abból sem, amit te gondolsz. Elmentek egyik a másiktól. A gyermek körösztül ment abba a községbe, mer a közelibe község vót. Ugyan a Salamon is oda indult. Látta a gyermeket a községbe a ház végibe sütkérezik. De má akkor ösmerték egyik a másikát. A Salamon mondja neki: — Jó napot, te okos gyermek. — Adjon Isten, bölcs Salamon. Tán magad vagy? — a gyermeknek. — Nem. Van apám és anyám is, testvéröm is. — Hát hol van az apád? — Elment vadászni. Amit agyonlőtt, azt ott hagyta, amit nem, azt visszahozza magával — Hát az édesanyád? — Elment szomszédba kölcsönkérni. De azt nem téríti vissza soha. — Hát a testvéred? — Az előszobába siratja a tavali örömét. Akkó Salamon kételkedett a gyerekbe. Ezöket nem tudta, mire mén. — Hát gyerek, mondd meg őszintén a dolgokat. Azt mondja a gyerek: — A papa elment bolhát keresni, amit agyonüt, ott hagyja amit nem üt, azt visszahozza. A mama elment szomszédba egy asszony halottat öltöztetni, de az nem téríti vissza neki, mer meghalt. A testvérem az első szobában babázik. Salamon mondja a gyermeknek: — Verjen meg téged a Jóisten, te okos gyermek. A gyermek visszamondja: — Téged pedig áldjon meg az Isten, okos Salamon. Avval elfordultak egymástól, Útközben a Salamon lehajtván a fejét gondolkozásba kezdett, hogy mit is mondott a gyermeknek, hogy verje meg az Isten. Visszamén. Vissza akarja húzni a szavát, hogy ne verje meg az Isten a gyermeket. Visszament. És mondja a gyermeknek: — Ne történjen meg az, amit én az előbb mondtam neked. A gyermek feleli vissza : — De okos Salamon, az sem történjen meg, amit én neked mondtam. Elszéledtek megin. Elmentek. Gondolkozásba jutott a Salamon, hogy ő mentül tovább megy, antul butább. Mer előbb inkább a tehén farkába nézett vóna, megtudta volna az időjárást, és a hatéves gyermek sokkal okosabb, mint ő. És Salamon visszaindult a hazájába. Nem ment világot próbálni. (Mesélte Harangozó Ferenc 69 éves 1964-ben) A LUSTA KIRÁLYLÁNY SZORGOS LESZ AaTh 1370A* Királylány vót, de uján nagyon lusta vót, hogy az sémit nem akart dógozni. Sémit. Csak üt egyhelbe. Fölőtözteték, öni adtak oda neki, de sémit, sémit nem csinát. Nem akart dógozni. Ha megcsípte a bolha, akkor csak annyit mondót: — Nyiii! Még azt se nem akarta megvakarni. Hát akó az apja kétségbe vót. Mit csináljon evei a lányai. Valamere járt, hát az egyik ember szánt. Ketcő ökör elő van fogva, kettő ökör hátul. És úgy szánt az embör. És az első ökörnek vót széna a farkára kötve, és úgy möntek, úgy szántotak. És azt mondta a király, mögát: 353