Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban

is kevés búza vót, hanem inkább köles . . . Na még ezeken kívül vót egy pusztája a városnak a Kiskunságban is: Kerekegyháza; ott meg csak jószágok vótak Tavasszal, úgy tudom Szent György napkor, az április 24-én van, lehajtották oda a jószágot és csak akkor jött be, amikor mán leesett a hó. Erre lefele hajtották ni Farmos, meg Cegléd fele. Ebből aztán mán község lett, sok árokszállási is költözött oda ki, de mán nem tartják a rokonságot, olyan régen vót az . . ." (Jászárokszállás, 1970. Legény László 68 éves.) „Egy család lement innen Kerekegyházára, mert valamikor az is a jászoké vót, az egész Kiskunság, csak aztán azok elszakadtak tőlünk, de azok is jászok. Na az ott meghalt, nagy birtoka vót, nem nősült meg, legényember vagy özvegy vót nem tudom, de azt hallottam, hogy itt Dósán is annyi örököse vót neki, hogy alig-alig kaptak egy pár négyszögölet. Ott nem vót aki örököljön . . ." (Jászdózsa, 1968. Fodor István, 65 éves). „Azokon a pusztákon ott vótak valamiféle tanyák is, de ott csak nyáron laktak, mert télen egyedül nem mertek vóna ottmaradni a betyároktól. Meg Istenem nem vót ott senki sem. De azért úgy tudom vótak ott épületek is . . ." (Jászalsószentgyörgy, Kerekes Lajos 71. éves, 1970.). „Rengeteg jószág vót abba az időbe Kiséren, de nem itt tartották, hanem Páloson, mert az a jászok pusztája vót, kifejezetten a Kisérieké. Ott nem vótak szántóföldek csak pásztorkunyhók, meg karámok, meg kutak. Vannak itt ilyenek még Szellőháton most is, meg a pélyi határban. No, olyanfélék vótak ott is. Télen nem vót lent a jószág, csak tavasztól őszig. Innen jártak le ellenőrizni őket, hogy minden megvan-e. Hallottam, hogy a betyárok sok bajt okoztak. Itt Kiséren is vót Borsos Sándor, az is nagy, híres betyár vót. . ." (Szabó Sándor, 1975. Jászkisér, 73 éves). Folytathatnánk a szószerinti idézetet, de e néhány mutatóba kiválasztott darab valamennyi lényegét elmondja. Azok, akik iskolai tanulmányaikból is emlékeznek valamire, még megtoldják a pusztaterület körülbelüli nagyságával, s azzal, hogy ezt a pusztát a redempcióban szerezték. Sokan még a község által lefizetett redempcionális összeget is tudják, természetesen nem a pusztáért fizetett összeget, hanem együttesen a község határáért és pusztáért leróttat. Jászapáti és Jászalsószentgyörgy kiemelkedik a községek közül azzal, hogy pontosan elősorol mindenki 5—10 családot a községből, akinek Kocséron vagy Karán rokonai is vannak, s tudnak arról, hogy bizonyos rokonságot még a század első évtizedeiben is tartottak, látogatták őket. Ez a szervezett és nagyarányú kitelepülésnek köszönhető e két község esetében. Meg kell jegyeznünk, hogy a lent folyó pásztoréletről azonban nem tudnak itt sem többet, mint más településeken, csupán a lehajtás és beszorulás időpontját, a meghatározhatatlan számú állatot említik, esetleg utalnak pásztorépítményekre. A részletek azonban homályban maradnak. 2. Sokkal gazdagabb és változatosabb az anyag a második csoportban, s ezek élete is sokkal elevenebb. Fazekas Dávid, jákóhalmi betyár beavatkozott a Krista család életébe. Gazdag számadó volt Krista Ferenc, nagy vagyonnal rendelkezett, de Fazekas Dávid elhajtotta minden rábízott jószágját, s tönkre ment a család, leszegényedett, azóta is csak tengődnek. Azért mentek rá Krista Ferencre a betyárok, mert ő nem bújtatta őket, nem adott nekik „kommenciót". Voltak ugyanis „kommenciós betyárok", akik lovaikat közzécsapták a ménesnek, rendes vámot vettek a jószágból, de bújtatni is kellett őket. Ennek fejében megvédték a számadót más betyároktól, maguk pedig csak a kikötött „rendes kommenciót" vitték el. A Krista családban több történet él Fazekas Dávidról, a család tönkretevőjéről is. „Elmondom, hogy mit csinált Fazekas Dávid, mert a nagyapám után másik ment oda számadónak. Csuka Jóska. Azt mán utána hívták le, de ő meg nagyon barátságba esett a betyárokkal. Hát ugye nem lett kára benne. Ha meg bement Fazekas Dávid akkor itatta, étette a gazda. Oszt így nem lett baja. Egyszer meg ez lett: Az apám, akkor még kicsiny gyerek vót, ő is lent vót, felültette az ól tetejére, azt mondta neki Fazekas Dávid: Idehallgass, ha még egy madár száll erre azt is jelentsd, ha még egy madár száll át ezen a tanyán, akkor is ! Hát oszt egyszer csak szalad! Hogy (nem tudom mi községet mondtak már?), hogy kétlovas jön ki a faluból. Na akkor oszt Fazekas Dávid lóra ült és elvágtatott. Na mikor oszt bementek a komisszárok, mer annak hittak őköt, heten vótak komisszárosok, kérdezték: Fazekasról tud-e most valamit? Azt mondja az ember (Csuka Jóska), hát én nem tudok semmit, van mán annak egy hónapja is, hogy nem láttam őtet. 314