Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban

Másodszor meg azt mondja, úgy járt vélek, hogy akkor is ott vót 16—17 éves vót, hogy akkor nem tudták meg, hogy a komisszárosok jönnek. Na akkor aludttejet ettek, beótották a tejet a bográcsba, megaludt mint a tej (a sajtot így csinálják ótóval), körül ülték oszt ettek. Egyszer csak a gazda szaladt, hogy jönnek a komisszárosok. Na de mit csináljanak, el nem lehet mán menni. Lefeküdt Fazakas Dávid, rárakták a ködmönt, meg a bundát (ezek előtt csak az vót az ágyon is). Oszt bement a komisszáros: Látták valahol? Nem látták. Asztán ott feküdt alatta. A komiszszáros meg azt mondja: Na egy kicsit leülök mán, pihenek. Oszt leült Fazekasra. Azt monta mikor elment a komisszáros; még öt perc kellett vóna, tovább nem bírtam vóna. Pedig nem ült ott sokáig. Azt mondta, tovább nem bírta vóna." (Jászdózsa, 1970. Krista Erzsébet, Kovács Emánuelné 78 éves). „Atyánktul hallottam, hogy fogták el Fazekas Dávidot. Abban az időben még pandúrok vótak, nem csendőrök, így hívták őket, de ugyanolyanok vótak, mint a csendőrök később. Hát Fazekas Dávid egy istállóban vót bent Jákóhalmán, mert odavaló születésű vót, na. De nem mertek bemenni hozzá a pandúrok hanem a község segítségét kérték, a községi lakosokét, hogy menjenek segíteni elfogni. De mégse mertek bemenni hozzá. Akkor rágyújtották az istállót. Mikor odaért, hogy már muszály menni, kiugrott, de felbukott a füst alatt és megfogták. És akkor elvitték Gyöngyösre. Na de vót itt egy csárda, még máma is megvan, a neve Neszólj-csárda. A bandája akkor mán ott gyülekezett, a pusztákról mind fegyüttek és itt várta, hogy majd erre viszik Gyöngyösre. De utat vesztettek, elvitték Agónak. Ha nem vitték vóna, kiszabadítják. De azt így elvitték Gyöngyösre oszt felakasztották. A Fazekas Dávid bandája aztán mán széthullott, nem vót meg a vezérük, visszamentek a pusztákra, Szentlászlóra, Karára, hogy mi lett velük nem tudom." (Jászdózsa, Rajzinger János, 80. éves, 1970.) A Jászjákóhalmán élt Csipe Lászlóné a szomszédjában annak a teleknek, ahol Fazekas Dávidot elfogták, ő úgy tudja, hogy a feleségéhez jött haza Szentlászlóról és észrevették, úgy menekült be egy ólba. Onnan kifutott mindenki, egyedül maradt, azért gyújthatták rá az istállót. Sokáig látszott azonban az öregek elbeszélése szerint a deszka ajtón több lyuk is, mert nem egykönnyen adta meg magát, lövöldözésre is sor került. (Jászjákóhalma, Csipe Lászlóné 81. éves, 1971.). Fazekas Dávid népszerű betyár volt, mindenütt szólnak róla hasonló történetek. Jászárokszálláson „Az éjszaka elaludtam" (Szilaj csikó nem eladó) kezdetű betyárballadát Fazekas Dávid nevére éneklik: „Dávid bácsi most gyüjjön ki, Kilenc Zsandár van ideki, Mit ér nékem a hét vármegye, Tizenkettő gyüjjön ide!'

49 Volt másik jászsági betyár is, Borsos Sándor, aki Kisérre való volt, s ő is a kiskunsági pusztákon szervezett csapatot, kötötte el a lovakat, marhákat. Róla külön ballada is szól : „Borsos Sándor híres fattyú, Nem ijed meg a had nagy tú', Mer ha at tű' megijedne, Betyár fattyú sose lenne. Borsos Sándor híres betyár, Hol hintóba, hol gyalog jár. Negyven pandúr kerülgeti, Őkelme mind kineveti. Borsos Sándor kis pej lova, Jaj de sokat fut hiába. Hogyha arra hadnagy ülne, Sok szegénylegény rab lenne. Borsos Sándor híres betyár Arany betű van a vállán. Aki a%Jat elolvassa, A Tóth Márta neve rajta. Borsos Sándor híres betyár, Kesely lábú paripán jár. Kesely lábú paripája, Tóth Mar tus ka a babája. Borsos Sándor bő gatyája, Megakadt a kapufába. Nem a kapufa fogta meg, Tóth Mar tus ka ragadta meg." (Jászkisér, 1975. L. Szabó Sándor, 72.) 49 GULYÁS Éva - SZABÓ László, 1975. 315