Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Szabó L.: A kiskunsági puszták emléke a mai Jászságban

SZABÓ LÁSZLÓ A KISKUNSÁGI PUSZTÁK EMLÉKE A MAI JÁSZSÁGBAN A múlt század közepén, 1852-ben a Jászság területe összesen 179 579 kh volt. Ebből az egyes községek belső határai összesen 148 312 kh-at tettek ki, s 31 267 kh volt a Jászság belsejében fekvő puszták (Boldogháza, Négyszállás, Hevesivány, Szentandrás) pusztaterülete. Ezeket a pusztákat részben az 1745-ös redempcióban, részben későbbi cserékkel és vételekkel szerezték meg. Jónéhány, a redempció idején még pusztának tekintett terület (pl. Agó, Kürt) ekkor már az egyes községek határába olvadt be, összefolyt annak szántóival, rétjeivel, s nem is különböztették meg mint önálló pusztai egységet. Boldogháza, Szentandrás, Hevesivány és Négyszállás is útban volt már ekkor az önállósodás vagy a teljes beolvadás, határrészévé válás felé. Volt azonban a Jászságnak még egy távolabb eső, mintegy 100—150 km-re kezdődő pusztabirtok övezete a Kiskunságban. Ezek területre jelentősebbek voltak a Jászság belsejében fekvő birtokoknál, s a redempció során vagy későbbi cserékkel, vételekkel kerültek a jászsági községek, városok kezére. Lajos, Mizse, Bene, Kocsér, Kerekegyháza, Pálos, Kisszállás (néhány év múlva Kisszállásért Karát cserélték el), Szentlászló együttesen 79 625 kh-at tett ki

1

. Ezek a puszták a Jászság gazdálkodásának, s ezen keresztül mindennapi életének szerves részei voltak, jelentős jövedelmet hoztak az anyaközségeknek nagyszámú állataikkal, s ekkor már szénájukkal, megtermelt növényeikkel is.

2 1 PALUGYAI Imre, 1854. III. - KISS József, 1968. 129130. 2 Vö.: 1699-ből: TÓTH János, 1976. - 1830 körüli időkből: Fényes Elek, 1839. V. - 1850-52-ből: PALUGYAI Imimre, i. m. — Adnak átfogó képet, egy adott időszakról keresztmetszetet. — Jeles, többnyire kéziratban lévő monográfiák vannak a Jászságról: BLÉNESSY János, 1940. - HERBERT János, é. n. - LIPPAY János, 1893. 1848-ban a Jászság addig kiváltságos népe jogilag nivellálódik, elveszíti azt a kiváltságot, jogi előnyt, amely századokon át fölé emelte a szomszédos jobbágy településeknek, s amelynek jó kihasználásából gyarapította gazdaságát, megteremtette sajátos, polgárosult életformáját. A jogi nivellálódással természetesen nem hullott szét korábbi szervezete, községi autonómiája, még akkor sem, ha egy ideig, a Bach korszakban korábbi közigazgatási rendjét átalakítják, megmásítják.

3 Jól működött ebben az időben is a jászsági községek szervezete, s így felismerték, hogy a kiváltságok elveszítésével, a polgári törvények rájuk való kiterjesztésével megváltozott a helyzet, s módosítaniuk kell az eddigi állapotokon. Az 1850-es évek elején megindul tehát a kiskunsági pusztabirtokok tagosítása is, Mihálytelek, Jászdózsa pedig a szomszédban fekvő Pusztafogacsot próbálja elcserélni, megvenni a távoli, kiskunsági Szentlászló pusztáért. Ugyanígy tesz Jászalsószentgyörgy is, amelynek viszont, szemben a másik két községgel sikerül is a csereakció, s a távol fekvő Kisszállás pusztát el is cseréli Kara pusztáért, s megkezdheti annak tagosítását, másik pusztájával való összeolvasztását.

4 A távoli pusztákon egyúttal kijelölik egy majdani községnek a magját, belterületét is, s megkezdik az eddig közösen használt terület egyéni birtokokra való szétdarabolását. RUSVAY Lajos, 1940. - U.Ő.: 1969, - U.ő: 1970. GYŐRI János, 1967. - VÁRADY Zoltán, 1973. Összefoglalóan történeti áttekintéssel az egész területről, s benne a kiskunsági pusztákról is: FODOR Ferenc, 1942. - SZABÓ László, 1974. 3 ANTAL Árpád, - SERES Péterné, 1975. V-VII. p. SERES Péterné, 1975. 4 SZML. Jász-Mihálytelek Közig. ír. Prot. 125/1854, 181/ 1864. - Tóth I, 1973. 276-277. - SZML. Jász-AlsóSzent György Prot. 163/1852. 307