Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Novák L.: A Duna Tisza köze temetőinek néprajza

NÓVÁK LÁSZ LÓ A DUNA—TISZA KÖZE TEMETŐINEK NÉPRAJZA E tanulmány, egy viszonylag jól körülhatárolható földrajzi egység, a Duna, Tisza folyók által lehatárolt terület temetőinek néprajzi anyagát kívánja feldolgozni. Nyugaton a Duna folyása viszonylag állandó határ, ÉK-en a Cserhát dombvidékének déli nyúlványai képeznek jó határvonalat, amely a Zagyva síkságán át a Tiszáig folytatódik. A keleti határt a Tisza jelöli ki. Északon a Duna és a dombvidék közti összeszűkült terület a fővárossal jól lehatárolja vidékünket, azonban déli irányban a határ elmosódik. Itt a katolikusokkal betelepült É-Bácska területét jelölhetjük ki határként. Eredmények, feladatok. Az utóbbi évtizedek néprajzi kutatása a temetők néprajzának csupán egy szűkebb területét, a fejfákat, illetve a temetkezési szokásokat érintette. A múlt század végén a nagykőrösi temető fejfáiról adtak közre rajzos dokumentumot, majd a századforduló utáni években az irsai evangélikus temető fejfáiról találunk adatközlést.

1 BICZÓ Ilona 1908-ban a nagykőrösi református temető fejfáit dolgozta fel rajzos leírásában.

2 Ezt követően áttekintő munka látott napvilágot 1910-ben, NOVAK József Lajos népművészeti jellegű dolgozatában több Duna—Tisza közi helység: Alsónémedi, Fülöpszállás, Makád, Ordas, Péteri, Úszód, Tass temetőiből mutat be jellegzetes fejfatípusokat. Tanulmánya célkitűzése volt a különböző fejfaformák népművészetet reprezentáló bemutatása, s egyben a különböző típusainak megálla1 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben VII. k. Magyaország II. k. Budapest, 1891. 229.; C.Z., 1902. 2 BICZÓ Ilona, 1908. 166-173. pítása.

3 A negyvenes években ÜJHEGYI János a ceglédi fejfákról adott közre kisebb közleményt,

4 BEDNARIK Rudolf pedig Alberti, Irsa és Péteri temetőinek fejfáira hivatkozik könyvében. Bednarik ezeket a fejfákat a szlovák etnikummal hozza analógiába.

5 A „Cintoriny na Slovensku" című művében monori fej fákat is bemutat, de azokat tévesen albertirsainak tünteti fel.

6 Ugyancsak az albertirsai és pilisi fej fákról készített összegező tanulmány látott napvilágot 1973-ban, amely tekintetbe veszi a halottas szokásokat, s annak rendszerében helyezi el a fejfákat.

7 LÜKŐ Gábor a kiskunsági fejfák eredeztetése során Fülöpszállás és Izsák temetőiből hoz fel példát.

8 A Duna—Tisza köze temetőinek fejfaanyagát — megyék szerinti összegezésben — NAGY Dezső adja közre, bemutatva Albertirsa, Monor, Nagykőrös, Úszód, Péteri, Alsónémedi, Fülöpszállás, Dunapata j, Kunszentmiklós, Makád különböző típusú fejfáit.

9 E mű nagy értéke, hogy rajzok alapján öszszegezi az eddigi fejfa-publikációkat. Ez a vállalkozás azonban sok hibát is rejt magában, ugyanis a szerző nem ellenőrizte az egyes helységek fejfa anyagát. A hartait a Magyarság Néprajza közléséből vette át,

10 de sajnos ez a típus — amely az ordasival mutat rokonságot — már nem lelhető fel. Több közlése azonban téves: pl. ordasi fejfát mutat be péteri név alatt. BICZÓ Ilona nyomán átvett nagykőrösi fejfák sok problémát vetnek fel: elsősorban azt, hogy a 3 NÓVÁK József Lajos 1910. 1-27, 149-161. 4 ÚJHELYI János, 1942. 9-15. 5 BEDNARIK Rudolf 1949. 6 BEDNARIK Rudolf, 1972. 43-45. 7 NOVAK László 1973. 203-228. 8 LÜKŐ Gábor, 1971. IX. sz. 6-7. 9 NAGY Dezső, 1974. 10 Vö. VISKI Károly, é. n. II. k. 348. 219