Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Égető M.: A lakáshasználat változásai a szanki tanyákon az utóbbi száz évben

15. kép. Lakóház végéhez épített „laciház", tyúkóllal egybeépítve, mellette árnyékszék. Szánk. — TJM Itsz.: 7317. — Fotó:Janó Á. 1965. Fig. 1 5. „Laciház" stuck to the end of the house build together with the hen-pen, beside it back-house. Szank. Inv. number in the Thorma János Museum: 7317. — Photo: Á. Janó, 1965. Рис. 15. Харчевня „lacihá^" с курятником, пристроенная к концу жилого дома, рядом — отхожее место. Фото А. Яно, 1965 г. volt. A többi bútort általában maguk készítették. Л két ablak közötti sarokban állt a kecskelábúVagy baklábú asztal (fiókja nem volt). (16. kép.) Mögötte, a fal mellett lócák húzódtak. Ezek úgy készültek, bogy 3 —3 vályogot lapjával egymás tetejére helyeztek, betapasztották, bemeszelték és deszkákat fektettek rajta végig. Mindkét fal mellett 3 — 3 ilyen vályogláb volt.

67 Л fiatal házasok első fekhelye a pacok volt, melyet szintén házilag készítettek. Nyoszolyát (asztalos készítette ágyat) később s^prö^tek, amikor együtt voltak. Ezt a belső sarokba állították. Az asztal és a nyoszolya között volt a láda vagy sublót. A család szaporodásával a gazda szükség szerint új vackokat készített. Szegényebb családok úgy emlékeznek vissza, hogy a házban annyi vacok volt, amennyi befért, mivel nem ment ritkaságszámba a 8 —10 gyermek egy családban. Az idősebb generáció a gyűjtés idején a vacoknak többféle változatára emlékezett. a) A legrégibbnek tartják azt, ami a saroklócához hasonlóan vályoglábakon állt. Rokolya Béni (sz. 1907) gyermekkorában még a kemence és a nyoszolya köA sárból készült, illetőleg sárlábú bútorok említése az újabb néprajzi irodalomban recens anyagból: Átányon istállóban (FÉL Edit-HOFER Tamás, 1967. 150-151. (Nagykunsági tanyákon) MISKOLCZY László — VARGHA László 1943. XXXII-XXXV.), orosházi tanyákon (BARABÁS Jenő, 1965. 101.) szőlőbeli hajlékban (BENCSIK János, 1974. 556 skk.). 16. kép. „Baklábú" asztal. Szank. — TJM Itsz.: 4141. — Fotó: Janó Á.1960. Fig. 16. Table with shear legs. Szank. Inv. number in the Thorma János Museum: 4141. — Photo: Á.Janó, 1960. Рис. 16. Стол на «козьих» („baklábú") ножках. Санк. Фото А. Яно, I960 г. zött a hátsó falnál volt ilyen vacok. Két tapasztott, meszelt vályoglába volt. Az egyik a kemence padkája mellett (úgy, hogy a deszkák öszszeértek a kemence patkájával) a másik mintegy 140 — 150 cm-rel távolabb. Deszkát fektettek a lábakra, külső szélére egy 15 —20 cm széles deszkát szegeztek peremnek, hogy a szalma le ne hulljon. Pokróccal takarták le. Nappal padnak használták, éjszaka pedig a gyerekek aludtak benne. b) A vacok másik, a gyűjtés idején is még általánosan szobai fekhelyként használt változata volt a négy vaskos lábon álló, lapos, ládas^erű alkotmány, melyet deszkákból szegeztek össze. Fenekében is deszkák voltak. (11. kép) c) ismerik a lécvázas, kukoricaháncsból sodort madzaggal bekötött felületű vackot is. Hasonló technikával karszéket is készítettek.

63 Gyermekek fekvőhelye volt a deszkával megszélesített kemencepadka. A padka szélében volt két mélyedés, melybe a deszka egyik oldalán túlnyúló hevederlécek be voltak pászjtva, szélről két befúrt lába volt. (17. kép.) így két gyerek alhatott egymás mellett a padkán. Napközben nem volt felállítva; félretették valahová, nevére már nem emlékeznek. Használták a négy keréken járó, tenyérnyi magas oldallal ellátott ládaszerű, közismert tolóágyat. A vacoktípusokat részletesen ismerteti CSILLÉRY Klára, 1952. 99-100. 172