Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Sztrinkó I.: Primitív faltechnikák az illancsi tanyák népi építkezésében

SZTRI N KÓ ISTVÁN PRIMITÍV FALTECHNIKÁK AZ ILLANCSI TANYÁK NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉBEN 1. Illancs az Orcziak utódainak, a kisszállási Boncompagni hercegi család tulajdonában lévő Felsőterézhalom népnyelvi neve. Elnevezését a népi etimológia szerint azért kapta, mert az első megtelepülök a rossz homok miatt elillantak. Ezt a területet, amely korábban a rideg gulya legelője volt, 1905-ben a Szabadkai Délvidéki Közgazdasági Bank parcellázás céljából megvásárolta. Futóhomokos, emberi megtelepedés céljaira jóformán alkalmatlan terület volt ez, amelyet Török László, Jánoshalma monográfusa így jellemzett: „Harminc esztendő, amióta Illancs 6000 kat. holdja kisbirtokosok kezére jutott, nem volt elég arra, hogy megtörje a vadhomok erejét, amelyet sok helyen még ma is fel-felkap a gyenge szellő is, hogy tovább sodorja a harmadik vagy tizedik szomszéd akácsorának tövébe."

1 S mégis, 1906-ban parcellázni kezdték ezt a tájat és hamarosan telepesek is érkeztek, szinte az egész történeti Magyarország területéről. A telepesek zöme azonban a jánoshalmiak közül került ki, akik közel lévén, a jobb részeket maguknak szerezték meg. Sokan jöttek a közeli falvakból, Mélykútról, Bácsalmásról, Császártöltésről, Madarasról, Szabadkáról, Szegedről. Érkeztek ide távolabbi helyekről is: Orosházáról, Győrből, Bihar megyéből, Oláhláposról, sőt még csángók is Bukovinából.

2 Elsősorban a szegényebb emberek vásároltak itt parcellákat, így akarván szabadulni a régi lakóhelyükön szorító nincstelenségtől. Az érseki és hercegi, valamint a Szabadka környéki uradalmak sok cselédje is ezeken a kisbirtokokon próbált önálló életet kez1 TÖRÖK László 1938. 27. 2 A telepesek eredetére vonatkozóan: TÖRÖK László 1938. 21. BÁLINT Sándor 1974. 422. és saját gyűjtés 3 ERDEI Ferenc 1976. 149. 4 Kéleshalom 1952-ben lett önálló tanácsú község deni. Költöztek ide családok azért is, hogy fiukat ne vigyék el katonának — ez az első világháború alatt több esetben sikerült is — vagy a Tanácsköztársaság bukása után üldözött kommunisták próbáltak meg itt letelepedve elbújni. Az idetelepülök által létrehozott tanyák Erdei Ferenc kategóriájával élve a szórványtanyák közé tartoznak, mivel teljes kitelepülést megvalósító gazdasági és háztartási egységek, amelyek társadalmilag elszakadtak a belterülettől. Ezeknek a tanyáknak a társadalmi élete nem a városban vagy a faluban, hanem a tanyán, esetleg a tanyaközpontban szerveződik, s közlekedésüknek is ez a központja.

3 Bizonyos módosításokkal Illancs esetében is érvényes ez a jellemzés. A parcellázó bank eredetileg tömör települést kívánt itt létrehozni, házhelyeket osztva, mivel azonban az első települők jórésze elhagyta birtokát — főleg Baranyába költöztek — ez nem valósult meg. Csak az 1930-as években kezdett valamelyes tömörülés kialakulni, amikor iskolát, bábát kapott a vidék, gazdakör alakult, s 1936-ban felszentelték a templomot. Ekkorra azonban az első telepesek után jövők már olyan kiterjedt tanyavilágot hoztak létre, amelyet a kialakuló tömörülés nem tudott magához vonzani. Ez a tömörülés vált a felszabadulás után létrehozott közigazgatási egység, Kéleshalom község központjává, amelyhez Illancs (Felsőterézhalom), Kéles, valamint Terézhalom tartoznak.

4 1945 után az utóbbi területeken is megindult a tanyásodási folyamat, s így Kéleshalom tulajdonképpen egy kiterjedt tanyavilág közigazgatási központjává vált. (1. kép.) Az Illancsba települőknek a kezdeti nehézségek után sikerült úrrá lenni a mostoha környezeten. Megtalálták a gazdálkodás legmegfelelőbb formáját, s virágzó szőlő- és gyümölcskultúrát hoztak létre, amely elsősorban Jánoshalma nyomdokain halad. 143