Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

olyan hosszú, mint manapság. Lassan hosszabbodott és nyúlt meg dél felé. Ez a tájátalakulási folyamat kihatott a Biskói-rév üzemeltetésének rendjére. Ügy véljük ugyanis, hogy a Biskói-rév utasai egykor a Lakis vagy Kis-Duna keleti partján szálltak be a kompba. Lereszkedtck a sziget déli csücskéig. Megkerülték azt és csak utána mentek át a Nagy-Dunán. Az apró részletek tekintetében ugyan elnagyolt és nem perdöntő országos térképfelvételek ábrázolása ebből a szempontból figyelemre méltó. A Biskói-révet ugyanis rendszerint a Paksi sziget alján jelzik.

101 Néhány szerződés (1832, 1862) bevezetőjében is olvashatjuk azt a megfogalmazást, hogy ,,Szent Benedek helységé alul helyezett" révről van szó. A sziget növekedésével együtt nőtt a kerülő nagysága.

102 1840-ben ez már tetemes időveszteséget jelentett. Fentebb idéztük már az 1840-ben tett vármegyei vizsgálatot, amelynek során a bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy a Biskói-réven jóval hosszabb ideig tart az átkelés, mint a zádorin. Ennek okát abban látták, hogy a Biskói-rév utasainak meg kell kerülni a Paksi sziget alsó részét.

103 A komp Kis-Dunába való egykori behúzására utal я népi tudatban helynévként ma is élő régi kikötőhely emléke, amely a révháztól délre, a Daróczy-sziget alsé> vége felé található a Kis-Duna keleti partján. A szomszédos mezőn még az idevehető régi út nyomait is fölfedezni vélik az öreg benedekiek. Az 1860-as évek elején valószínűleg változás következett be az átkelés rendjében. A főkáptalani uradalom töltést építtetett a Paksi szigeten a vármegyei töltés és a Nagy-duna partja között. A töltés építésének körülményeit és célját egyelőre nem ismerjük. Feltehetőleg azért született meg a közlekedő útként használt töltés, hogy az utasok bemehessenek a NagyDuna partjáig, ahova (tehát nagyjából a XX. századi helyre) valószínűleg áthelyezték alacsony vízállás esetén a kikötőhelyet. A nagy-dunai kikötésre egyrészt időkímélés céljából volt szükség, másrészt valószínűleg meglehetősen eliszaposodott már erre az időre a Kis-Duna alsó szakasza. Persze a nagy-dunai kikötésre írásos adatot nem ismerünk, de következ101 HIT. Joz. Aufn. 1783. С XIII. sec. 28. 102 Valószínűleg befolyásolta a vízállás is, hogy feljebb vagy lejjebb kötött ki a komp. 103 KKL. Biskó. 1. cs. Vegyes. 1840. évi vizsgálat. 104 KKL. Biskó. 2. cs. tethetünk rá a töltésépítés tényéből, valamint abból, hogy az 1862. évi szerződés szövege szerint a töltésen utasok kocsik jártak, illetve ebben a szerződésben régi és új átkelőhelyről van szó. A Nagy-Dunáig vezető töltés természetesen érintette a Kis-Duna folyását. A Kis-Dunán való átkelést valószínűleg úgy akarták megoldani, hogy egy kiselejtezett régi kompot megvett a káptalan a bérlőktől és a töltés nyílásába állította a Kis-Dunára híd gyanánt. A kompról szóló 1862. január 2-án készült adásvételi szerződés megmaradt napjainkig.

104 Ügy látszik, nem sokáig használhatták így a kiselejtezett kompot — esetleg összetörte egy tavaszi árvíz — mivel 1862. júniusában az új szerződés megkötésekor már nem esett róla szc>. Eszerint valószínűleg mozgó komppal bonyolították le a Kis-Dunán való átkelést. Erre következtethetünk az 1862. évi szerződés 8. pontjának igen nehezen értelmezhető szövegéből, amelyben egyébként szc> van a régi, szigetet kerülő átkelési mé>dról is, és láthatc», hogy a kétfajta átkelést az évszakoknak, az időjárásnak, illetve a vízállás nagyságának megfelelően váltogatták: „tartoznak a bérlők a% uradalom által a kis Dunán keresetül csináltatott töltés és a Darócz у féle vett sziget köz/ egy kompot tulajdon költségeiken tartani, s ha ez úton az utasok át szállítása gyorsabban történhetik, okvetlenül a%t itt es^kö^leni, a töltést pedig a hol az esső és kocsik által megfog rongáltatni, a%t kijavítani és jó karban tartani, azonban mégis a jog gyakorlat fenntartása végett tartoznak a haszonbérlők a% időnek körülményeihez képest alább is a régi átjáráson évenkint át szállításokat tenni." 1873-ban Tolna megye (ahova a Kis-Dunán belüli terület tartozott) felszólította a fő káptalant, hogy készíttessen hidat a Kis-Duna fölé. A híd elkészült, de a következő évben nyílását a paksi közbirtokosságból alakult haltenyésztő társulat betömette, illetve a hídnál töltéssel elrekesztette a Kis-Dunát, hogy így eredményesebben űzhesse a haltenyésztést. Ugyanakkor a Nagy-Duna felé vezető töltés mellett a Kis-Duna vizének frissítése céljából egy keskeny (egy ölnyi) árkot ásattak a Nagy-Dunáig. A következő években ez az árok rohamosan szélesedett. Csaknem olyan széles lett, mint a Kis-Duna. Hamarosan ezen folyt le a Kis-Duna vize a Nagy-Dunába. Mintegy rövidebb folytatása lett a Kis-Dunának. Közben a Kis-Duna régi, hídon túli, Daróczy sziget felé eső alsó része eliszaposodott. Minderről onnan tudunk, hogy 1881ben per támadt az új, hirtelen kiszélesedett vízlevezető csatorna és a híd körül. Gebhardt Imre paksi úr, 128