Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

akinek birtokai a töltés, illetve a Kis-Duna vizét levezető csatorna mellett voltak, károsultak érezte magát amiatt, hogy a csatorna fokozatos szélesedésével fogyott a birtoka. Ezért követelte, hogy a híd nyílását nyissák ki, illetve a káptalan építsen új hidat. Ezáltal a Kis-Duna vize a régi úton haladt volna tovább dél felé, és az ő birtokai megmenekültek volna a további pusztulástól. A következő két évben lefolytatott vizsgálatok szakértői és a Pest vármegyei hatóságok úgy találták, hogy a fönnálló állapotot a legjobb. Kár lenne visszaterelni a vizet a régi, azóta már teljesen eliszaposodott mederbe, másrészt, mivel a régi híd megszüntetése a paksi haltenyésztők érdekében történt, a főkáptalan nem kötelezhető új híd építésére.

105 A Kis- és a Nagy-Dunát összekötő, néhány év alatt alaposan kiszélesedett csatorna szerepe az 1880-as években valószínűleg méginkább megnőtt. A századforduló táján ugyanis nagy vízállás idején feljártak rajta egészen a Kis-Duna tájékáig a Biskói-rév kompjai. Erre következtethetünk az 1893-tól 1919-ig kötött szerződésekből, ahol részletesen leírták a komp útvonalát. Egy mellékelt térképvázlaton A, B, C, D, E, pontokkal meg is jelölték az útvonal lehetséges állomásait. Ilyenfajta útmeghatározás 1893 előtt nem fordult elő as 1919 után sem szerepelt a szerződésekben. Valószínű tehát, hogy a századforduló körüli évtizedekben járt csak ezen az útvonalon a komp. Tanulmányunkhoz mellékeljük a fent említett térképvázlat másolatát. Az 1893. évi szerződés szövegének 7. pontjával összevetve látható, hogy nagy vízállás esetén a komp feljárt az 1874-ben ásott és azóta kiszélesedett csatornán a régi Holt-Duna egyik szükletéig, amely közel esett a révházhoz. Kisebb vízállásnál rövidebb utat tett meg befelé. Alacsony vízáállásnál viszont nem ment be a csatornába, hanem a Nagy-Duna partján kötött ki, a csatorna torkolatától északra. Az 1920-as években a Vargyas család árendálása idején már nem járt be a komp a csatornába, hanem a Nagy-Duna partján, a csatorna torkolatáról délre kötött ki. A csatornából valószínűleg azért szorult ki, mert a folyószabályozás révén a Laki-Duna jelentéktelen vizecskévé változott. Olyanná, amilyennek ma 105 KKL. Biskó. 2. cs. 1881. évi per. — Gebhardt Imre özvegye a századforduló tájékán évi pénzjáradékot kapott a káptalantól a szerződések tanúsága szerint. (Pl. az 1909-ben kötött szerződésben.) 106 KKL. Biskó. 1. cs. V. 351. B. 7. 1793. is látható. Másrészt a Nagy-Duna-parti kikötőt a szabályozások következtében az esetek nagy részében meg lehetett már közelíteni. Végezetül a Duna szélessége fokozatosan nőtt ebben az időben. Ez a körülmény úgyis megnövelte a menetidőt. Vargyas Mihályék árendálása idején, az 1920-as évek elején még lóval húzatták a révet, akárcsak a korábbi évszázadokban, A néprajzi módszerrel gyűjtött adatok tanulsága szerint a ló a révbérlő tulajdona volt. Ebben az időben a folyóparton még 8 méter széles területet tisztán kellett hagyni. Ezen a fátlan partsávon haladt fölfelé a révet húzó ló kb. 1 kilómétert. Itt a lovat beugratták a kompba, majd a révbérlő alkalmazásában álló kormányos irányításával elindult a komp a víz sodrásával lefelé, illetve a túlpart felé Az átkelést az utasok közül kikerülő evezősök segítették. A túlparton először a lovat szállították ki, majd az utasokat. Visszainduláskor megismétlődött a felvontatás. Vargyas Mihály bérlő 1926-ban motorcsónakot vett és ezentúl ezzel vontatta kompot. így igyekezett növelni az alaposan megcsappant forgalmú rév kerezettségét. A XIX. század második felének mindent racionalizáló korszakában és a XX. század elején hallunk ugyan hivatalos menetrendről a Biskói-rév esetében is, de ez inkább hatósági elvárás maradt, mint az élet valósága. A rév gyakorlatilag akkor indult át a túlpartra, ha voltak utasok, akik át akartak menni. A XVIII—XIX. század tele van arra vonatkozó panaszokkal, hogy a Biksói révész ritkán indítja át a kompot, és a jobb bevétel, valamint a kevesebb kiadás érdekében összevárja az utasokat. Ezért nagyon sokat kell várakozni az átkelni szándékozóknak. Elrettentő példaként állították az egyik perben, hogy rég elmúlt a szekszárdi vásár, mire odaértek a Biskói-révnél rengeteg időt veszteglő vásárosok.

106 Ez az eset azonban nem lehetett általános. A rév jóhírének megőrzése érdekében a révbérlő akkor is elindította kompot, ha nem volt tele, de az átvitt utasok fizetségével a költségei megtérültek. Általában a kompjáratás a mindenkori igényekhez igazodott. Ismerünk pl. egy úriszéki pert 1844-ből, amely amiatt tört ki, hogy a szekszárdi vásárból hazatérni szándékozó kalocsai iparosok a jobbparton a kompra várakozva sátorfát ragadtak és ütlegelték a foktői és uszodi hagymás kocsik utasait. A periratokból tudjuk, hogy este volt, és a verekedők éppen a komp egymás után tett ne129