Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)

Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése

felelő árendást. A XIX. század végére és a XX. században a révhez kapcsolódó szántóknak, réteknek és legeltetésre alkalmas területeknek nagyobb gazdasági jelentőségük volt, mint magának a révnek. 1913-ban a kalocsai káptalan már arról panaszkodott a kereskedelemügyi miniszternek, hogy egyedül a révből a bérlők nem tudnak megélni, és ha nem adnának mellé földeket, akkor a révre nem jelentkezne bérlő.

65 Az uradalom ezekből a földekből több bért, nagyobb jövedelmet is nyerhetett volna, ha másképp hasznosítja, de kénytelen volt a révbérlethez csatolni, mert ezek „adták el a révet". Alábbiakban röviden tekintsük át, miként változott másfélszáz év alatt a biskói révbérlet tárgya! Mikor, milyen haszonvételek társultak a révpénzszedés jogához ?

66 Az 1774. évi kontraktusból látjuk, hogy ekkor csak a vendégfogadó árendálását kapcsolták össze a rév bérletével. Megjegyzendő, hogy ekkor az árendás nemcsak a révbérszedés jogát bérelte, hanem magát a révet, az átkelés eszközeit is. Két évvel később, 1776ban hasonló volt a helyzet. 1813-ban, a következő ismert kontraktusban már kibővült a bérlendő javak köre. Ebben az időben eléggé aludt a zádori révvel kapcsolatos per, így valószínűleg nehezebb volt megfelelő vállalkozót találni a Biskói-révre. Ezért a bérlő a korabeli szöveg szerint megkapta: „a rév pénznek hé szedését, a%on Révhe^ tartozandó Kas%állóval és Szántó földekkel, úgy nem külömhen a^ottlévö vendégfogadó egés% es^fendőbéll Bor és Pálinka árul tatással." 1832-ben ugyanazokat adták bérbe, mint húsz évvel korábban: tehát a révpénzszedést, a vendégfogadót, kaszálót és szántót. Hangsúlyozták, hogy a vendégfogadóban a maga borát és pálinkáját árulhatja a bérlő, de pálinkát nem főzhet. Részletesen szabályozták a bérbevett szántóterület művelési rendjét, különösen az ugartartás kötelezettségét. Ebben a szerződésben találjuk azt a pontot, amely valószínűleg más időszakokban is érvényben lehetett a XIX. század első felében, és amiben biztosítják a rév árendását, hogy a szentbenedeki köz65 KKL. Biskó. 2. cs. 66 Itt jelezzük, hogy a forrásként felhasznált 1834 előtti kontraktusok KEL. Contractusok. Rév. — az 1834 utáni szerződések pedig a KKL. Biskó. 2. csomag — jelzet alatt találhatók. A tanulmányban említett évszámról ismerhetők fel. További fejtegetések során a kontraktusokra és szerződésekre egyenként nem hivatkozunk, mert a jelzet csak az előbbi kettő egyike lehet az évszámtól függően. legelőn annyi marhát tarthat, mint egy egész helyes jobbágy. Az 1857-ben kötött és 1858—1860 közötti időre vonatkozó szerződésben a rév és vendégfogadó használatáról ugyanazt írták, mint 1832-ben, csupán megjegyezték, hogy a vendégfogadó a bérlő lakása gyanánt is szolgál. (Ez korábban is így volt, legalábbis az 1834. évi inventárium szerint, csak a szerződésekben külön nem tértek ki a lakásbiztosítás kérdésére.) A révhez ebben az időben legelő és „kertek" tirtoztak. A „kerti földekről" úgy rendelkeztek a bérbeadók, miként korábban a szántóknak nevezett területekről. 1860-ban ugyanezekkel a feltételekkel adták ki a révet az 1861 és 1863 közötti időre. A bérlők azonban valószínűleg nem tartottak ki, mivel 1862től újabb szerződés lépett életbe. E szerződés az előzőkhöz képest némi újdonságokat is tartalmazott. Első helyen szerepelt itt is a kibérlendők felsorolásában a rév, valamint a lakás gyanánt is használatos vendégfogadó a bor és pálinka árulás jogával. Felsorolják a vendégfogadóhoz tartozó istállót és fészereket is. Ezek után említették a „rév táján létező mintegy 8 vagy 10 hold kerti, kaszálói és legelő földeket". E szerződéssel egyidőben a két révbérlő megkötött egy másik szerződést is, amelyben az előbbieken kívül bérbe vették a Daróczy szigetet abból a célból, hogy ott szénát kaszáljanak. A később még sokszor emlegetett Daróczy sziget név ebben az évben tűnik fel először kontraktusban. Emlegetik „vett szigetként" is. Ma is él a helynév. A Paksi sziget legdélibb nyúlványát nevezik így, azt a területet, amely a révhez vezető töltött úttól délre fekszik a Nagy- és a KisDuna között. 1871-től formailag újfajta szerződéseket kötöttek, de a bérlendők tekintetében az 1871. évi szerződés nagyrészt ugyanazokat tartalmazza, mint az 1862. évi. Ettől kezdve hosszú időn át a felsorolásban a „lakásul is szolgáló vendégfogadó" helyett egyszerűen vendégfogadót írtak. Ez alatt a régi révházat értették. Ez mindenképpen hozzátartozott a révbérlethez. Külön említették meg a kibérelt haszonvételek között, miként részben már korábban is, a bor és pálinka árulásának jogát, hozzátéve, hogy az utóbbi csak a vendégfogadóban gyakorolható. 1871-ben nincs szó arról, hogy a révvel kapcsolatban a révbérlők kiárendálnák a Daróczy-szigetet. A Daróczy-sziget kérdése csak 1893-ban jött elő újra. 113