Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978)
Bárth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése
A dunaszentbenedeki rév árendálása A rév bérlői Dolgozatunk elsőrendű célja az, hogy képet adjunk egy dunai rév XVIII— XIX. századi működésének jogi feltételeiről. Alapvető forrásaink a bérbeadások alkalmával íródott szerződések, illetve régebbi nyelven: contractusok. A Kalocsa környéki Duna szakasz révei közül erre a vizsgálatra a dunaszentbenedeki Biskói-révet választottuk ki. Dolgozatunk első részében ismertettük a Biskói-rév helyét a környék többi réve között. Röviden áttekintettük kétszázötven éves történetét. Vázoltuk a vele kapcsolatos sokévtizedes pert, igyekezvén kiaknázni annak történeti-néprajzi tanulságait. E mellékesnek látszó, de mégis fontos körülmények feltárása után térhetünk rá munkánk lényegére: a révbérlés kérdéseinek taglalására. A kisebb királyi haszonvételnek számító szentbenedeki rév-jogot a kalocsai érsekség, majd 1834-től a kalocsai káptalan úgy hasznosította, hogy pénzért bérbeadta vállalkozóknak. A levéltári iratokban elérhető időben nem látunk biztos példát arra, hogy az érsekség allodiális birtokainak részeként cselédjeivel maga üzemeltette volna a révet. Ehelyett bérbeadta azt. A bérlők már a kései feudalizmus idején is a jelentős tőkével rendelkező vállalkozó rétegből kerültek ki, miként a kocsmák, mészárszékek és a különféle érseki járadékok, dézsmák bérlői. A révnél, a megvásárolandó és forgalomban tartandó nagyszámú felszerelés miatt, a tőkeerősség méginkább fontos szempontnak számított. Ugyanez természetesen áll a későbbi kapitalizmus kori időkre is, csak akkor már a tőkés termelési viszonyok általános volta, illetve a tőkés vállalkozások magas értékei következtében a révbérlő vállalkozók helye a társadalmi hierarchiában alább szállt. Azt is mondhatnánk, hogy a révbérlő közelebb került a faluk népéhez, illetve a faluk népe a révbérlethez. Míg a XVIII. században gyakran idegen eredetű gazdag városi polgárok bérelték a szentbenedeki révet, a XIX. században, de még inkább a XX. században többször akadt közöttük jelentős vagyonnal rendelkező paraszt is. Sokszor előfordult, hogy a Biskói-rév bérlők Paks lakói közül kerültek ki. Akadt azonban szekszárdi, kalocsai, uszódi, foktői vállalkozó is. A XIX—XX. században több alkalommal volt rá példa, hogy tehetős dunaszentbenedeki lakosok vállalkoztak a bérletre. Mellékelt táblázatunkban megkíséreljük számbavenni azoknak a személyeknek a nevét, akik a XVIII — XX. században bérelték a Biskói-révet. Összeállításunk elkészítésekor elsősorban a fennmaradt kontraktusokra, szerződésekre támaszkodtunk, de felhasználtunk perbéli vallomásokat, leveleket is. A rév bérbeadásának módja A szentbenedeki rév bérbeadása nem mindig ment egyforma könnyen. Volt olyan időszak, amikor levelek sokaságával ostromolták az érsekséget, illetve a káptalant abból a célból, hogy adja a kérelmezőknek a révhasználat jogát. Máskor, főleg a XX. században, alig akadt vállalkozó, aki bérbe vette volna a révet. Az érdeklődés eme ingadozásában nagyon sok tényező játszott közre. Ilyen szabályozó erő volt például a zádori révvel kapcsolatos per állása. Amikor megyei elítélő határozat született a zádori rév ellen, vagy ilyen kilátásban volt, tehát élénken ment a per, akkor magasabb bérleti díjért sikerült kiadni a révet az egymással versengő vállalkozóknak. Amikor viszont ellanyhult a két uraság küzdelme és a régi tiltásokkal mit sem törődve üzemelt a zádori rév, a Biskói-rév értéke alább szállt. Nehezebb volt bérlőt találni, és aki jelentkezett, az is keveset ígért. Arra is gyakran volt példa, hogy a sok pénzért kibérelt Biskói-rév árendása rövid idő múlva jelezte: megváltoztak a viszonyok. A rév nem ér annyit, mint a kiárendáláskor. A XIX. század második felétől nemcsak a zádori rév közelsége csökkentette a Biskói-rév értékét, hanem az egyre szaporodó többi rév is, mint pl. a szomszédos Gerjen-Meszesi rév. A legújabb korban kihatott forgalmára a dunaföldvári híd megépülése az 1930-as években, illetve 1932-től a Géderlaktól Zádorig megépült kövesút, ami alaposan ideterelte a forgalmat. Előfordult, hogy levélbeni igénylésre bérbeadták a révet a kérelmezőnek. Legtöbbször azonban, különösen azokban az időszakokban, amikor nagyobb volt az érdeklődés, árverést tartottak és itt a legtöbbet ígérőnek adták oda a bérlet jogát. Az árverés előtt elkészítették a „Bérleti feltételeket". Ebben az iratban részletesen leírták azokat a pontokat, amelyeket majd a megkötendő szerződés tartalmazott. Elsősorban a leendő bérlők kötelességeit vetették papírra. A félté111
