Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Kolba J.: Sigillium civitatis de Kechkemeth

találjuk, amely, mint királyi műhelyben készült ötvösmunka, hiteles kormeghatározója pecsétünk legfontosabb szavának, Kecskemét nevének. A két függőleges szárat alul széthajló talpacskák díszítik. E és С betűk m.f., a második К betű rajza még erőteljesebb R formájúra sikerült (kis ,,lépő" lábbal az ívelt felső szár alatt). A második E íve olyan vastag lett, hogy a vízszintes tagocska alig pontnyi hosszúságú a szár felé. Ilyen E betűkkel XIV. századi pénzeken gyakran találkozunk, pecséteken szinte kizárólag ezt találjuk. M: a betű középen az I-vel azonos homorított szárból és kétoldalt felül félkörívvel kapcsolódó oldalán erősen duzzasztott, alul kis indával kihajló lábakból áll. Csak I. Lajos és Károly Róbert pénzein, pecséteken elvétve a XIII. sz.-ban, de dominálóan a XIV. század folyamán alkalmazták.

13 H: a Kecskemét szóban kétszer fordul elő, vonalvezetése a mai kis h alakjának felel meg, természetesen minden vonala erősen ívelt formában. A lábak kis indákkal végződnek, s alul mindegyik kétfelé ágazik. Az egyenes szár felül rövid kis szakasszal ér az ívelt tag fölé. Előfordulása pénzeken a XIV. században, pecséteken a XIII. század végén megkezdődik, de a XIV. században csak ezzel a formával találkozunk a királyi pecséteken. Összegezve a részletes elemzést, megállapíthatjuk, a betűk kivétel nélkül megfelelnek a XIV. században, királyi műhelyekben készített pecséteken és pénzeken használt betűk formai sajátságainak, egyetlen olyat nem találtunk, amely nem ennek a korszaknak jellegzetességeit mutatná. Másodszor pedig a betűk — figyelembe véve azok viszonylag lassú alaki változásait is, kivétel nélkül a XIV. századra voltak jellemzőek, ebben a korban, esetleges korábbi kezdetek mellett egyszerre, tartósan alkalmazták őket. Véleményünk szerint talán ez is fontos érv annak bizonyítása mellett, hogy pecsétünk ennek a korszaknak, tehát a XIV. s^á^ad közepének vagy 3. negyedének terméke lehetett. Teljesen kizártnak tartjuk ugyanis, hogy bármilyen későbbi hamisító az összes betűt ilyen pontosan, enynyire a korszak kidolgozott sémáinak megfelelően készítette volna. A betűk részletes rajzának megismerését tehát ennek a feltevésnek igazolásául szántuk. 2. Marad ezek után a felirat tartalmi elemzése, mely szintén döntő fontosságú a hitelesség eldöntésében. ,,S(igillum) civitatis de Kechkemeth" A sigillum szó ilyen alakú, tehát kezdőbetűs rövidítése megszokott és természetes ebben az időben, sőt a korábbi pecsét-gyakorlatban is. Ennek a korszaknak a királyi pecsétéin talán azért ritkább, mert rendszerint volt hely arra, hogy a pecséten a teljes feliratot kiírják, s a rövidítéseket esetleg a címek, ill. a király címei közé tartozó országnevek felsorolásánál alkalmazták. A mi pecsétünkön, kis mérete miatt, érthető a rövidítés. A felirat legproblematikusabb része a civitas szó. A Civitas a magyar és az európai gyakorlatban mindig várost jelentett, ezt minden esetben így látjuk az okleveleken és pecséteken.

14 Nem szeretnénk ennek a kérdésnek várostörténetei mélységeibe bocsátkozni, hiszen az európai gyakorlatban természetesen már jóval korábbi időben is előfordul, a valóban városi jogokat deklaráló civitas felirat. Nálunk, Magyarországon azonban elsősorban a királyi, püspöki, vagy bányászvárosok rendelkeztek ezzel az évszázadok alatt kiharcolt joggal.

15 Ezenkívül még egy módon lehetett ezt a jogot megszerezni, ha az illető helység a magyar kereskedelemben töltött be olyan fontos szerepet, hogy ezért városi ranggal jutalmazták. Ezen városok között az első volt Esztergom, melynek kereskedelemben betöltött szerepét már a XI. századtól kezdve észlelhetjük. Korabeli okleveles adatok szerint, a városon áthaladó nyugat—keleti kereskedelmi út egyik igen jelentős gócpontja volt, az államalapítás utáni időtől kezdve.

16 A civitas címet, mint királyi központ, elsőként kapta és viselte a középkori Magyarországon. Természetesen ezt a jogot törekedett elérni a többi nagyobb középkori település. Feltétele volt ennek az illető város kedvező helyzete, a királyi szervezetben betöltött fontos szerepe, egyházi központ vagy nyersanyagtermelő volta (így elsősorban 13 Ilyen alakú M betű: V. István kettős nagypecsétje (O. L. P. gy. 36—37. sz.), Otto 1311-es nagypecsétje (O. L. P. gy. 46. sz.). 14 A civitas bővebb ismérveiről PLANITZ, H. : Die deutsche Stadt im Mittelalter. Weimar, 1973. 338. o. pp. 15 Magyarországi civitasokról SZÉKELY i. m. és MÁLYUSZ i. m. 16 Esztergomi kereskedelem irodalma: ZOLNAY L. : Az esztergomi latinusokról. Esztergom Évlapjai. 1960.163. o. DERCSÉNYI D.-ZOLNAY L.: Esztergom. Bp. 1956. - 14-21. o., B. WALLON E. : Az esztergomi Széchenyi tér. Bp. 1963. 7. o. 319