Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Fodor I.: Az osztrogozszki lelet
században jelölik meg. 23 A múlt század közepén az ukrajnai Rosszává mellett E. K. Vitkovszki által feltárt 9. kurgánból származó kengyel is igen közeli az erdőtelkiekhez. E temetkezések korát E. D^browska a XII—XIII. századra tette. 24 Kirpicsnyikov szerint ez a kengyeltípus a besenyőknél és a torkoknál jelent meg először a XI. században s későbben terjedt el Kelet-Európa hatalmas területein. 25 Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az erdőtelki lelet XI. század első felére való keltezése nem kizárt ugyan, de valószínűnek semmiképpen nem mondható. 26 Csak abban az esetben tehető ez fel, ha az első ilyen típusú kengyelek a magyarországi besenyőknél jelentek meg. (Különösen valószínűtlen, hogy a X. század közepe után Magyarországra települt besenyők már használták ezt a kengyelfajtát, mivel a XI. századnál korábbi időből ilyen típusú kengyel sehol sem került elő.) Sokkal megalapozottabbnak tűnik a lelet XII. századi vagy a XIII. század elejére való keltezése. Annak meghatározását viszont aligha kísérelhetjük meg sikerrel, hogy kik voltak e tárgyak egykori tulajdonosai. A lelet összetétele azt sugallja, hogy lovassírból származik. Ha ez valóban így van, akkor joggal gyanakodhatunk arra, hogy valamely hazánkba költözött késői nomád népesség hagyatékához sorolhatók e tárgyak, mivel ebben az időben a kereszténységre áttért magyarság körében már nem dívott a lóval való temetkezés szokása. E feltevés alapján vélte e tárgyakat Nagy Gé^a feltételesen kun 1 ', Nagy Árpád pedig besenyő temetkezés mellékletcinek. Mivel a temetkezési rítus részleteit nem ismerjük, egyik álláspont mellett sem törhetünk lándzsát. A lelet valószínű XII. századi keltezése mégis inkább az előbbi elképzelés felé billenti a mérleg nyelvét. 2 s ФЕДОРОВ—ДАВЫДОВ Г. А., Кочевники. . . 12, 115. 1.; ПЛЕТНЕВА, С, А., Древности черных клобуков. 16—18. 1. DABROWSKA, E., Kurhany Rassawskie. — Россовскис курганы. — Les tumuli de Rassawa. Archeológia, 8 (1956) 159, 170.1. XL t. 1-3. КИРПИЧНИКОВ. A. H., i. m. 50 51. 1. Nagy Árpád keltezését PÁLÓCZLHORVÁTH András is túl korainak vélte: A felsőszent királyi kun sírlelct. - Le mobilier funéraire de Felsőszentkirály. Cumania, 1 (1972) 187. 1. NAGY G., A régi kunok temetkezése. Arch. Ért. 13 (1893) 116. 1. (A kengyeleket Nagy Géza XIII-XIV. századinak tartotta.); CSALLÁNY G., Nagy Géza régészeti levelei jósa Andráshoz. — Archäologische Briefe von Géza Nagy an András Jósa. NyJAMÉ, 2 (1959) 56. 1. Erdőtelek vidéke ugyan nem tartozott a kun szállásterületek közé, de a XV. században — mint arra Pálóczi-Horváth András figyelmeztetett — egy Kun nevű családnak voltak itt birtokai. (CSÁNKI D., Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I. köt. Bp. 1890. 81. 1.) Nem lehetetlen, hogy e családnév nemzetiségnévből származik, s a család őse még akkor kapott itt birtokot, amikor a pogány hitet követte. — Nagy Árpád a Tisza-vidéki besenyő településekhez sorolta Burát (Tiszaburát) is, a tiszaburai honfoglaláskori temetőt pedig a IX. vagy X. századi (a besenyőkkel együtt bejött) bolgárok hagyatékának tartja, (i. m. 135, 137-138.1.; Ua., Régészeti adatok az Alföld IX. századi történetéhez. KLTE Diákköri Füzetek, 2. Debrecen, 1967. 82 — 90. 1.) Véleményünk szerint azonban e temető bolgár kapcsolatait kizárólag az 1. sírban lelt bronzcsat szemlélteti, melynek bolgár eredete igen valószínű. (HORVÁTH T., Honfoglaláskori sírok Tiszaburán. — Gräber der Landnahmezeit aus Tiszabura. Arch. Ért. 47 [1934 J 142, 144. 1. 103, 105. kép.) A hengeres, barázdált nyakú edény hazai és keleti párhuzamait nemrég MESTERHÁZ Y Károly gyűjtötte egybe. (Honfoglaláskori kerámiánk keleti kapcsolatai. — Östliche Bezihungen der ungarischen landnahmezeitlichen Keramik. Fol. Arch. 26 (1975) 99 — 117 1.) Véleménye szerint ez az edényfajta Korezm környékéről származik. (Hozzátehetjük még ehhez, hogy az ilyen típusú edények felbukkannak a jóval korábbi Urál- és Volga-vidéki szarmaták hagyatékában is: МОШКОВА, M. F., Погребения VI— IV. вв. до н. э. в Челябинской группе курганов. „Древности Восточной Европы." M НА, 169. Москва, 1969. 143. 1. рис. 1,6.; СИНИЦЫН, И. В., Древние памятники в низовьях Еруслана [по раскопкам 1954— 1955 гг.] МИА, 78. Москва, 1960. 27. 1. рис. VIII, 2.) így tehát a csaton kívül egyetlen tárgyról sem feltételezhető, hogy bolgár eredetű lenne, amely pedig minden bizonnyal import tárgy lehetett. A népi hovatartozás szempontjából perdöntő jelentőségű temetkezési szokások közt ugyanis a IX— X. századi bolgárságra jellemző egyetlen vonást sem találunk temetőnkben (északi tájolás, hamvasztásos temetkezések, kőpakolás, stb.). (Vö. : СТАНЧЕВ, Ст., Некрополът до Нови Пазар. София, 1958. ДИМИТРОВ, Д. ИЛ., Старобългарски некропол № 2 при Девня. — Une nécropole paleo-bulgare[No. 2] pros de Devnja. ИНМВ, 6 (1970) 21-47. 1. Ua., Новооткрит раннобългарски некропол при Девня. — Nécropole paleo-bulgare nouvellement découverte près de Devnja. ИНМВ, 7. [1971] 57—75. L; Ua., Раннобългарски некропол № 3 при Денвя. — La nécropole No. 3. du haut moyen âge bulgare près de Devnja. ИНМВ, 8. [1972] 45—65. L; ВЪЖАРОВА., Ж. H. Славяни и прабългари [тюрко— българи] в светлината на археологическите данни, — Slaves et protobulgares à la lumière des données archéologiques. Археология, 13 [1971] кн. 1. 1—23. L) Úgy véljük tehát, hogy a tiszaburai temetőt továbbra is teljes bizonyossággal a honfoglaló magyarság hagyatékának tarthatjuk. A temető bolgár eredete mellett felhozott érveket BONA István sem találta meggyőzőnek: Ein Vierteljahrhundert der Völkerwanderungszeitforschung in Ungarn (1945-1969). Acta Arch. Hung. 23 (1971) 334. 1. - Egyedül MIRCEA RUSU fogadta el - minden további bizonyíték nélkül — Nagy Árpád megalapozatlan feltevését: The Autochthonous Population and the Hungarians on the Territory of Transylvania in the 9 th — 11 th Centuries. In: Relations between the Antochthonous Population and the Migratory Populations on the Territory of Romania. Bibliotheca História Romaniae, XVI. (Bucuresti, 1975) 202. 1. (A szerző itt megtévesztő módon BONA I. imént említett dolgozatára utal, mintha az magáévá tette volna Nagy Árpád elgondolását.) 260
