Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Bálint Cs.: A magyarság és az ún. Bielo-Brdoi kultúra

— elsősorban a szovjetunióbeli ásatások révén — nem pusztán számszerű gyarapodást könyvelhetünk el, hanem minőségi ugrás következett be. Ennek nyomán Fettich N. egyes tételeit el kell vetnünk, vagy gyökeresen meg kell változtatnunk. így pl. az általa leírt formában már nem állják meg helyüket a magyar fémművesség kazár és levédiai korszakáról írottak, mivel az ott általa tárgyalt anyag bizonyos hányada az időközben jól földolgozott szaltovo-majaki kultúrához tartozik, s az így túlnyomórészt bolgár és alán népcsoportokkal áll kapcsolatban.

17 A honfoglalás kori ötvösség kialakulását itt még vázlatszemen sem ismertethetem, elegendő utalnom néhány munkára, mely az újonnan megismert anyag nyomán a Fettich N. óta bekövetkezett szemléletbeli változást tükrözi.

18 Mindezen fejlődésre itt azért szükséges emlékeztetni, meit a külföldi irodalomban — éppen a bjelo brdói típusú anyaggal való szembeállítás kapcsán — még ma is továbbélnek Fettich történeti koncepciói és kifejezései („levédiai motívum"

19 stb.). Nagy anyagismerete, nemzetközi tekintélye tétellé emelte azt a — mint látni fogjuk, később súlyos következményekkel járó — elképzelést, hogy az egész levédiai magyarság állig fegyverben élt.

20 A magyar kutatásnak e témánk szempontjából még rendkívül fontos és Hampel J.,

21 Fettich N. nézeteivel szemben új eredménye az a megállapítás, hogy a fémművességünk egyáltalán nem kizárólag a Keleten beszerzett impressziókból táplálkozott, mely így — a honfoglalás után — gyengébb minőségű másolatok készítésével erőteljes hanyatlásnak indult volna, s a X. sz. közepére teljesen kifulladt volna. Ellenkezőleg, ez a fémművesség az új, a végső hazában lendült virágzásnak, s to17 A szaltovó-majaki kultúra és a magyarság kapcsolatairól ld. BÁLINT, 1975. 18 Pl. ERDÉLYI I. : Újabb adatok a tarsolylemezek stílusának elterjedéséhez Kelet-Európában. Arch. Ért. 1961. 95 — 99, DIENES 1972, FODOR I. : Honfoglalás kori régészetünk néhány őstörténeti vonatkozásáról. Folia Arch. 24 (1973) 159-174. 19 Pl. Z. LIPTÁKOVÁ: Dve pohrebiská z X. storocia na juhozapadnom Slovensku. Studijné zvesti AU SAV 14 (1964) 251. 9. kép, Z. VÁNA: Mad'ari a Slované ve svëtle archeologickych nálezű X —XII století. SA 2 (1954) 85, VINSKI 1970. 70. 135. j. го FETTICH 1933. 258. 21 HAMPEL J. : Ornamentika a honfoglalás kor emlékein. Arch. Ért. 1904, 143. 22 LÁSZLÓ 1944. 356, DIENES L. : A bordányi (Csongrád m.) honfoglaló magyar asszony lószerszáma. MFMÉ 1956. 44—46, Ua.: Honfoglalás kori tarsolyainkról. Folia Arch. 16 (1964) 89-90. vábbélésének kétségbevonhatatlan jelei mutathatók ki a X. sz. második feléből, utolsó harmadából.

22 A két világháború közötti időben — több okból — Magyarországon elhanyagolták a bjelo brdói kultúra és a szláv régészeti hagyaték kutatását. 1945 után ezt a hiányosságot rövid idő alatt igyekeztek pótolni, ami egyes esetekben olyan messzemenő következtetések levonásában nyilvánult meg, melyeket az anyag nem támogatott vagy éppen ellene mondott azoknak.

23 1958-ban hagyta el a nyomdát Fehér Gézának az 50-es évek első felében — az előző évtizedek során fölhalmozódott hézagok eltüntetésére — írt nagy tanulmánya. Ebben a X—

XI. sz-i magyar—szláv kapcsolatokat kísérelte megvilágítani a régészet segítségével.

24 Sajnálatos, hogy a külföldi kutatás nagy része előtt ez a németül megjelent cikk is ismeretlen maradt, meir szerzője olyan, a magyar régészetben ma már közérvényű megállapításokat tett, melyek a honfoglaló magyarság sematikus beállítását cáfolják. Rámutatott, hogy a IX. sz. végén meghódított hazában a füves puszták nagysága a magyarság korábbi szállásain levőkhöz viszonyítva igen kicsiny volt, s a Kárpátmedence hosszú távon a kizárólag nagyállattartó, nomadizáló életmód számára nem előnyös.

25 Fölhívta a figyelmet arra, hogy a magyarság már a Kárpátoktól K-re is feudális, legalábbis a feudális fejlődés útján járó környezetben élt, s katonai vereségek sosem vesznek rá „lovasnomád" népet, hogy „áttérjen" — ráadásul rövid idő alatt, eredményesen — a földművelésre. Ilyen nomádok nem alapíthatták volna meg a magyar államot — írta. „Teljesen lehetetlen lenne megértenünk azt, hogy a magyarság olyan gyorsan kiegészítette külterjes állattartását a takarmányozással, istállózással, vagy kapás földművelését az ekés földműveléssel, ha nem tudnánk, hogy Keleten is, ha sokkal kisebb mértékben űzte is, és nagyobb méretűvé csak itt tette a szükség."

26 A honfoglalás kori szláv régészeti hagyaték meghatározására irányuló kísérlete azonban nem maradt problémamentes. Az első, a maga által kitűzött módszerbeli megközelítés — al23 Ezért gyakorolt később önkritikát Szőke B. egy, 1953-ban megjelent cikkével kapcsolatban, SZŐKE 1959. 45. 24 FEHÉR 1958. 269-318, Ua.: Die landnehmenden Ungarn und ihr Verhältnis zu den Slaven des mittleren Donaubeckens. Stu. Sla. 3 (1957) 7-58. 25 Azóta ezt Sinor D. számításokkal is alátámasztotta, s kifejtette, hogy a mongolok csapatai részben ezen okból sem szállták meg véglegesen Magyarországot. (Díszdoktori székfoglaló a szegedi egyetemen, 1971.) 26 FEHÉR 1958. 270. 227