Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Biczó P.: Jelentés a kecskeméti Kossuth téren végzett ásatásról

18. kép. A kemencék alól előkerült liliomos díszű ezüstlemez Abb. 18. Das lilienverzierte Schmuckblech Рис. 18. Серебряная пластинка с орнаментом из лилий, вскрытая из-под печей liliomos díszítésű lemez, valamint a kerámiaanyag alapján a XIV. század közepére tehetjük.

44 A templom és temető területén végzett régészeti kutatás eredményeit a következőkben foglaljuk össze : A XIV. század közepén még használt kemencék postquam keltező szerepét figyelembe véve a XIV. század második felében kellett egy első templomnak épülnie, amelynek alaprajzát nem ismerjük. Létére a 237. sír utal. A templom XIV. századi keltezését támasztják alá a temető legkorábbi sírjai is (233; 236; 267. sír). Ezt az első templomot már árok keríthette. Az ossarium mellett feltárt árkok alapján ez kettős vagy megújított árok volt.

45 A két árok különböző anyagú — homok, illetve agyagos rétegek — kitöltése alapján az utóbbit tartjuk valószínűnek. 44 Ld. 43. jegyzetet; Az anyagban csak néhány bordázott töredék fordul elő. A XIII. századi hagyományokat őrző kevésbe tagolt peremeken és a bekarcolt vonalakkal díszített edényoldalakon kívül a XIV. század első felére utal a félkörívek között pöttyökkel díszített kancsótöredék is. Vö.: HOLL I. : Középkori cserépedények a budai várpalotából. Bud. Rég. XX. (Budapest, 1963.) 343-346. 45 A két árok viszonyát nem tudtuk megfigyelni a ráépített ossarium illetve a hozzá csatlakozó épületrész miatt. Az ossarium nyugtai oldalán pedig a későbbi temetkezések a belső árkot megsemmisítették. A következő mozzanat a templom építéstörténetében a hajó kelet felé történő megnyújtása volt. Az A/IV. szelvényben feltárt pillérmaradvány ennek a bővítésnek az egyik sarokpillére. A bővítés szükségszerűen új szentély építésével járt együtt. A sarokpillér és a csatlakozó fal a jelenleg fennálló szentélytől eltérő falazása esetleg arra enged következtetni, hogy ekkor még nem a mai szentély épült meg. Ezt, valamint az első templom alaprajzát csak a templom belsejében végzett ásatás deríthetné ki. A templombővítés után került sor a keleti oldalkápolna megépítésére, ekkor még sekrestye rendeltetéssel.

46 Egy-egy építkezés között 20—40 évnyi időszakkal számolva, építését a XV. század közepére tehetjük. Л temetőkerítésnek is még a XV. század folyamán meg kellett épülnie — biztonsággal a XVI. századra keltezhető kerámia a kerítőárokból nem került felszínre. A kerítést pedig több helyen a betemetett árokra építették rá. Legutoljára épült az ossarium — esetleg a temetőkerítéssel együtt -- ezt is a már betemetett kerítőárokba építették. A belőle előkerült leletek is késői keltezését — XV. század második fele — támasztják alá, de az a meggondolás is, hogy hosszabb időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ossarium építése szükségessé váljék. Eltömítése, a csontok fölött húzódó rétegek szerint a törökkorban történt. Az újabb jelentős építkezéseket már a ferencesek megjelenéséhez kapcsolhatjuk. Azonos időben, úgy gondoljuk, az 1678-as tűzvész után történt újjáépítési munkákról tanúskodnak a keleti oldalkápolna, az ossarium és a temetőkerítés mellett megfigyelt törmelékes kitöltésű beásások. Az újjáépített ossariumban a Szt. Mihály kápolnát kell látnunk. Az ekkor, a köpenyfalakkal együtt hozzáépített négyszögletes építmény volt a kápolna szentélye.

47 A templom legkésőbb épült tartozékai a Szt. Antal kápolna és a mai sekrestye valamint gyóntató. A Szt. Antal kápolna már a keleti oldalkápolna újjáépítése után készült — a vakolt pillérrészhez építették hozzá a 46 Az említett 1657—1658. évi viszályt követő szerződésben kikötik (ld. 8. és 9. jegyzet), hogy a reformátusok a fatemplomot úgy építsék, hogy ha a katolikusok a templomon vagy a sekrestyén valamiféle javítást akarnak végezni, hozzáférhessenek. Ha elfogadjuk, hogy a fatemplom a Szt. Miklós templomtól nyugatra volt, akkor a keleti oldalkápolnát a korábbi sekrestyének kell tartanunk. 47 A Hist. Dom. későbbi adata szerint 1698-ban szentelte fel a kápolnát Dvornikovics Mihály püspök. Hist. Dom. 16. 350