Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

H. Kolba J.: Sigillium civitatis de Kechkemeth

H. KO LB A JUDIT SIGILLUM CIVITATIS DE KECHKEMETH Középkori városaink hatalmának és jogainak egyik legfőbb bizonyítéka a pecsét volt. Királyi adományként, a vele járó városi jogokat rögzítő oklevél kíséretében kapták fejlődő településeink. Igazolható ez minden olyan esetben, amikor az adományozás nyomai és oklevelei megmaradtak. Sajnos, a magyar történelem számtalan vihara, országot végigpusztító háborúk sorozata miatt legtöbb városunk nem rendelkezik ezzel az ősi-igazoló-oklevéllel. A legtöbb esetben későbbi oklevelekben említett városi rangjukat tudják igazolásul felhasználni. Hogy történt azokkal a városokkal, amelyek fekvésüknél, földrajzi adottságaiknál, éghajlati és növényzeti tényezők által meghatározva később vagy másként érték el ezt a jogot, tehát nem ipari vagy bányavárosok, királyi vagy érseki, püspöki székhelyekből kialakulva kapták a város, vagy mezőváros rangot jelentő jogait? Ez a helyzet áll fenn számos alföldi település esetében, melyek helyzete, a rengeteg ér, mocsár, nádas által keresztülszántott alföldi, középkori felszín annyira megszabta és mássá alakította e városok korai képét. Itt a felszín által adott szabad terekre tudtak megtelepülni, a folyók kisebb-nagyobb mellékágait használták fel, falak helyett, védelemül, s ezeknek a „falaknak a belsejében is a felvidéki vagy királyi városok szerkezetétől merőben eltérő, tágasabb, a felszín által megszabott keretek között telepedtek meg."

1 A foglalkozás által erősen meghatározott körülmények között alakult ki a mai Alföld egyik legnagyobb városa — Kecskemét — valamikor a középkor folyamán. Dolgozatunknak nem tárgya a város kialakulásának végső tisztázása, megkísérelték ezt már előttünk szakemberek, akik a középkori városok problémájával többet foglalkoztak.

2 Csupán egy ponton szeretnénk hozzájárulni a város történetének legkorábbi ismereteihez azzal, hogy a városi rang egyik fő bizonyságának, a pecsétnek, Kecskemét város középkori pecsétjének hitelesítéséhez néhány adalékot összegyűjtöttünk. Volt-e egyáltalán Kecskemétnek középkori pecsétje, hiszen a múlt század elejéig ilyet egyáltalán nem ismertek? Legkorábban a XVI. századból maradt fenn oklevél. Ami 1810-ben előkerült, lehet-e Kecskemét legkorábbi pecsétéinek egyike, s ha igen, miért ? Létezett-e akkoriban st. Miklós alakjával ellátott pecsét, vagy hasonló figurális ábrázolás a magyar és közép-európai gyakorlatban ? Volt-e valamilyen alapja annak, hogy a város feltételezett középkori pecsétjén st. Miklós alakja áll, mikor a későbbiekben a kecske jelenik meg a város címerében? És legvégül: Kecskemét lehetett-e akkora jelentőségű a középkori magyar államszervezetben, hogy kiérdemelje a városi rangot, ill. az ezzel járó pecsétet? Ezek a kérdések vetődtek fel bennem, amikor néhány éve megkaptam a fényképeket a város 1810-ben Kiskunhalason előkerült és sajnos, azóta a második világháborúban elveszett pecsétjéről. Munkánk során a városban lelhető emlékeken kívül, melyek igen csekély számban maradtak meg, és csak a XVII. századtól, a legújabb régészeti feltárások eredményeit is figyelembe véve, a középkori 1 Az alföldi városok szerkezetére ld. SZÉKELY Gy. : Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a XV.—XVI. században. Agrártörténeti Szemle. 1961. 3. 309-341. o. ENTZ G.-GENTHON I.-SZAPPANOS J.: Kecskemét. Bp. 1961. 13. o. pp. és MÁLYUSZ E. : A magyarság és a városi élet a középkorban. Századok. 1944-46. LXXVIII-LXXX. 36-62. o. 2 Kecskemét irodalma : HORN YIK J. : Kecskemét város története oklevéltárral. Kecskemét, 1861. I—IV. k., BOROVSZKY S.: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. MV. és V. II. k. Bp. 1910., és ENTZ-GENTHON-SZAPPANOS i. m. 311