Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
H. Kolba J.: Sigillium civitatis de Kechkemeth
Kecskemét helyzetét próbáltuk ezen adatok alapján megközelíteni, s így alátámasztani azt az első benyomást, hogy ez a kis pecsét egyúttal a város egyik legkorábbi, megmaradt régészeti emléke. Nem szándékunk abban elmélyülni, hogy a város középkori szerepét az eddigieknél jobban kiemeljük, vagy városi rangját korábbira helyezzük, mint eddig tartották, a felhasználható adatokat csupán e kis pecsét hitelessége mellett szeretném felsorakoztatni. 1810-ben Kiskunhalas egyik olyan területén, melyet a város legrégibb részeként tartottak számon, a feljegyzések szerint „Bikit Kovács István ottani polgár lakháza udvarán, gödör ásatás alkalmával, egy jelentéktelennek látszó) ércdarab találtatott a föld mélyében, mely akkor az ottani sebészhez került, ettől pedig ugyanez időtájban nemes Péter László városi tanácsos és kiskun kerületi törvényszéki táblabíró) megvette. Húsz év múlva híre jővén Kecskemétre, hogy a város igen régi pecsétnyomója Halason föltaláltatott, a városi tanács halasi rokonait annak átengedése végett szomszédi barátsággal megkereste, s kevésbbé múlt, hogy Kecskemét városnak e történeti kincse továbbra is a lappangás homályában nem maradt, a halasi tanács ugyanis testületileg arról nem tudott semmit; de a megkeresvény hallatára Péter László fölszólalt, s a nagybecsű ereklyét Kecskemét város részére fölajánlotta, és 1832-ik évben valósággal át is adta. 3 " (1. kép) A pecsét feltalálásának körülményeiről bővebbet és pontosabbat azóta sem tudunk, így írja le Hornyik, Kecskemét nagy kutatója, s ő már elődei ismertetéseire támaszkodik. A nagy feltűnést keltő leletet ugyanis hamarosan megkapta Kecskemét, s a város buzgó helytörténészei azonnal felküldtek a fővárosba, a korszak egyik legnagyobb tudósához, a történeti segédtudományokban is igen jártas Horváth Istvánhoz, a Nemzeti Múzeumba. A jeles kutató megvizsgálta a pecsétet és azt minden tekintetben elfogadhatónak találta. Elolvasta köriratát, és XIV. századra jellemző betűi alapján erre az időre keltezte, felismerve rajta „Szent Miklós Püspököt, a Város egykori Védszentét, püspöksüveggel és püspöki páltzával fölékesíttetve, melly utóbbiknak alsó részéről Ketskcfcj lógg le," mely „Ketskemét . . .szabad királyi város" voltát bizonyítaná „illy régi időkben"." A kis pecsét megkezdte a maga tudományos viharokat felkavaró pályáját, s bizony azóta sem dőlt el hitelességének kérdése. Annál is nehezebb ez, mert a kecskeméti levéltárba bekerült pecsét a II. világháború folyamán az ottani anyag egy részével együtt elveszett, valószínűleg megsemmisült. Napjainkra 1. kép.Kecskemét st. Miklóst ábrázoló pecsétje. XIV. század. Abb. 1. Der St. Nikolaus schildernde Siegel von Kecskemét, 14. Jahrhundert 312
