Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)

Matolcsi J.: Táltosló az Izsák-baláspusztai honfoglalás kori sírban

fordított helyzet részben a fogak kopásának ellentétes voltából adódik. Hasonló jelenség a metszőfogakon is megfigyelhető. A felső metszőfogak ugyanis nem egyenletesen, hanem ferdén kopottak, miáltal a fogak jobbról balra növekvő magasságúak, vagyis jobban kiállóak az állközötti csontból (

intermaxillare). Az egyes fogak magassága jobbról balra haladva mm-ben a következő: P = 17,0;I

2 =21,0;I

1 =22,3; I

1 = 25.5; I« = 27,2; P = 23,2. A metszőfogak különböző magassága miatt az alsó és felső fogsor nem záródott, a bal oldali metszőfogak hosszabb volta következtében jobbfelé növekvő rés keletkezett az alsó és a felső metszőfogsor között. Valószínűleg e résen keresztül a nyelv esetenként kilógott. Harapásnál azonban ez a rés eltűnhetett az alsó állkapocsnak jobb oldalra tolása révén, amikor is a hosszabb bal oldali felső metszőfogak nem érintkeztek a megfelelő alsókkal. A fogak, illetőleg az alsó állkapocs ilyen állása tette a lovat ferdeszájúvá. Az állatnak még egy oka volt arra, hogy alsó állkapcsát ferdén tartsa. Az alsó állkapocs bal oldali fogsorában az első előzápfog (Pj) orális felén olyan taraj képződött (4. kép), amely nemcsak a felső fogsor P

x-ének orális felét koptatta az alveolusig, hanem még a felső állcsontban (maxilla) is mély vájatot csinált (3. kép). Minden bizonnyal a csonthártyának és magának az említett csontnak ilyen súlyos megsértése erős fájdalommal járt, amely az állatot e felületek érintkezésének mindenképpeni elkerülésére késztette. A csonton egyébként a csonthártya gyulladás nyomai felismerhetők. Az ilyen módon előállott súlyos helyzetet jól érzékelteti a mandibula jobb és bal oldali P

1-ének magassága között levő több mint 100%-os különbség: jobb oldali V

>

1 magassága 20 mm, bal oldali P 1 magassága 42 mm. Nyilvánvaló, hogy a bal oldali felső zápfogsor egyenlőtlen kopása a vázolt jelenséggel függ össze, de ezzel még nem merül ki a fogazaton megfigyelt rendellenességek sora. A bal oldali M

3-as fog szintén annyira különleges, hogy érdemes róla külön szólni. A rajta képződött kisebb taraj — amely hátul az aboralis szélen látható — önmagában is sajátos vonásokat kölcsönöz e fognak, a fog rövidsége pedig a jobb oldali megfelelőjétől eltérő formájúvá teszi azt. Hadd fejezzük be az anatómiai sajátosságok és rendellenességek felsorolását a felső zápfogsor aboralis pontjától (Postdentale) a maxilla aboralis pontjáig (Uránion) terjedő távolság eltérő méretének bemutatásával. Ez a távolság Pd—U a jobb oldalon 48,8 mm, Pd—U a bal oldlaon 42,7 mm. A jobb oldali utolsó moláris fog (M

3

) és az Uranion közötti távolság nagyobb mérete a baziláris oldalon mutatja a koponya felépítésének aszimmetrikus voltát és az arckoponya jobb oldali részének — előbbiekben már tárgyalt — nagyobb fejlettségét, illetőleg az egész koponya deformáltságát. III. A végtagcsontok nagysága és arányai A végtagcsontok hosszúságát nem szokás a koponya alaphosszúságához viszonyítani, de a lapocka, a felkar, az alkar, a comb (konc), az alcomb csontjainak hiánya a rendelkezésre álló lábközépcsontok relatív nagyságának megítélése szempontjából bennünket ilyen összehasonlításra késztet. Az elülső és a hátulsó lábközépcsontok (metacarpus, metatarsus) abszolút méretei — miként a 4. táblázatban látható — feltűnően alatta maradnak ugyan mind az avar, mind a honfoglalás kori magyar lovak vonatkozó átlagos méreteinek, a koponya alaphosszához viszonyítva azonban hosszúságuk megfelelő arányban áll a népvándorlás kori lovakéval. Ez azt jelenti, hogy az izsák—balázspusztai ló metacarpusának hossza a koponya alaphosszának 44,9%-a, az ilyen szempontból vizsgált avar lovaké pedig 43—47% között váltakozik. A metatarsus aránya ugyanilyen összehasonlításban az izsák—balázspusztai lovon 53,6%, az avar lovakon 52—55%. Megjegyezzük, hogy recens angol telivér lovakon

22 a testarányok olyan módosulása ment végbe, hogy a metacarpus hosszúsága 50—52%-át, a metatarsusé pedig 59—60%-át éri el a koponya alaphosszúságának. A feltűnően rövid metapodiumok ha közepesen széles homlokkal párosulnak, Calkin szerint hegyi lovakra mutatnak.

23 Jóllehet a mi lovunk 207,7 mm hosszú metacarpusa beleillik Calkin 205-től 228 mmig terjedő csoportjába, mégsem sorolhatjuk azt a 22 MATOLCSI J.: 1970. 223. 23 CALKIN, V. I. : 1952. 153. 218