Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Matolcsi J.: Táltosló az Izsák-baláspusztai honfoglalás kori sírban
hegyi lovak közé, hanem úgy fogjuk fel, mint a honfoglalás kori lovak változékonyságának bizonyítékát. Ilyen kis méretű metacarpusok hazánkban eddig csak a szenté s-b orb ás földi honfoglalás kori lovak csontleletei között fordultak elő. 24 Ugyanez mondható el a metatarsusról is. Sokkal fontosabbak azok a megfigyelések, amelyeket a lábközépcsontok szélességi és hosszúsági arányaira vonatkozóan tettek. Brauner a metacarpus adataiból kiindulva a diafizis legkisebb szélességének és a csont hosszúságának hányadosaként kapott karcsúsági indexük alapján öt csoportba osztotta a lovakat. 25 A metacarpus 15,3%-os karcsúsági indexe szerint a mi lovunk közepesen vastaglábúnak minősül, és ennek a kategóriának felel meg a metatarsus 11,89%-os karcsúsági indexe is. A csontok alkata leginkább a csontkarakteris^tika értékeiben mutatkozik meg. A csontkarakterisztikaszámítást alkalmaztuk korábban a különböző régészeti korszakokba tartozó és különböző recens fajtájú szarvasmarhák, avar kori lovak és mai versenylovak végtagcsontjainak vizsgálatánál. A módszer 26 kiindulópontja a kvantitatív értéks^ám (qWZ) megállapítása, amelyet a végtagcsontokról felvett méretek összegezésével (i7ni 1 _ 7 ) kaphatunk meg. A csontkarakteris^tika értékeihez (Q) pedig az egyes méreteknek (m l5 m 2 , m 3 stb.) a kvantitatív értékszámmal (qWZ) való osztása révén jutunk. Megnevezés Astragalus Astragalus Calcaneus Calcaneus (s) (d) M (cl) 3. tábládat Л lábtő-(csánk) csontok méretei (mm) Legnagyobb hossza Szélessége 57,0 58,0 57,5 58,0 102,3 48,6 102,6 48,7 Mélysége 48,5 49,0 46,7 47,0 A módszertani kitérés az 5. táblázat adatainak érthetővé tétele érdekében történt. Látható belőlük mind a metacarpusok, mind a metatarsusok kvantitatív értékszámának kicsinysége, miután e csontok nemcsak rövidek, hanem szélességi és vastagsági méretük is kicsi. Ha azonban ezek arányát nézzük a metacarpuson a proximalis epiphysis szélességének (QBD) hányadosa felülmúlja az ilyen szempontból vizsgált legtöbb avar lóét. A csontkarakterisztikaszámítás tehát igazolja az izsák—balázspusztai ló közepesen vastaglábúságát, de arra is felhívja a figyelmet, hogy dorso-volaris irányban a proximalis epiphysisének hányadosa (QTPI-OX) kisebb, a distalis epiphysisé (Qidist) P ecu g jóval nagyobb az avar lovakénál. A metatarsuson ugyanilyen aránybeli különbségek alakultak ki, amelynek alapján megfogalmazhatjuk, hogy az izsák—balázspusztai ló lábközépcsontjai a népvándorlás kori lovak között a szélesebbek közé tartoznak, de dorso-volaris irányban proximalis végük keskenyebb, distalis végük pedig vastagabb átmérőjű az átlagosnál. Ami a lábközépcsontok átlagosnál nagyobb szélességét illeti, az összefüggésben lehet az állat hím ivari jellegével. Ki kell még térni a lábközépcsontoknak és a lábujjcsontoknak egymáshoz való arányára. Mai lovakkal összehasonlítva itt azzal a sajátossággal találjuk szembe magunkat, hogy a metatarsus a metacarpushoz képest jóval hosszabb, viszont arányuk a népvándorlás kori lovakéval megegyező. Ami viszont eltérő arányokra mutat, az az elülső és a hátulsó pártacsont (osphalangis II) relatív hosszúsága (6. táblázat). Különösen feltűnő ez a hátulsó láb esetében, ahol 1,4%-os fölény mutatkozik az eddig leghosszabb arányúnak tartott pártacsonttal szemben. A patacsontok (os phalangis III.) méretei közül az elülső bal oldalinak 79,3 mm-es szélessége érdemel említést, amely az eddig legszélesebb népvándorlás kori patacsontok nagyságrendjébe esik. Más természetű, de lényeges állattani és kultúrtörténeti problémákat vetne fel a jobb oldali elülső patacsont hiánya, ha bizonyosak lennénk affelől, hogy az nem a sírbolygatás alkalmával keveredett el. Egyelőre azonban ennek a csontnak csupán a hiányát tudjuk megállapítani. A végtagcsontok nagyságából következtethetünk a tárgyalt ló magasságára. Ehhez jelen esetben a metacarpus és a metatarsus hosszúsága nyújt támpontot. 24 BÖKÖNYI, S.: 1974. 539., 551. 25 BRAUNER, A. A.: 1916. 106. 26 MATOLCSI, J.: 1970, 92-94. 219
