Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 4. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1976)
Matolcsi J.: Táltosló az Izsák-baláspusztai honfoglalás kori sírban
(os nasale) érintkező részének együttes hosszára. Ezt a távolságot a kraniometria szabályai szerint a Lacrtmomaxillare orale (Lmo) és a Nasoliberale (N1) közötti távolságnak nevezik. Méreteik szerint Lmo—N1 távolsága a jobb oldalon 121,4 mm Lmo—N1 távolsága a bal oldalon 116,8 mm. Az ismertetett méretbeli különbözőségek folytán a szemüreg és az orrcsont szabad részének aborális pontja jobb oldalon messzebb esik egymástól, mint a bal oldalon. Az eredmény végsősoron abban foglalható össze, hogy a jobb oldali arckoponya 16,6 mmrel hosszabb a bal oldalinál. Ez a körülmény teszi lovunkat ferdefejűvé. Baziláris nézetben (alul) a koponya mediális síkjának törése még kifejezettebb, mint a frontális oldalon. Az arcléc tárgyalt jellegzetességei szintén jól látszanak (2. kép). Ebben a nézetben mégis a szájpadlás és a fogak különlegessége vonja magára a figyelmet. A szájpadlás a megszokottnál boltozottabb, a szájpadlási barázda (sulcus palatínus) mélyebb. A szájpadláscsonttal (os palatinum) határolt hortyogok (choanae) aszimmetrikus üregként tárulnak elénk, s az üreget félig körülvevő röpcsont (os pterygoideum) oldalanként más-más formát mutat. A formakülönbség igen erőteljes a röpcsont jobb és bal oldali horgán (humulus pterygoideus). A röpcsont fölött helyeződő röpszájpadlási lyuk (foramen pterygopalatinum) alakja és nagysága a két oldalon szembetűnően különbözik egymástól. Az ízületi gumó (tuberculum articulare) iránya a mediális síkra a jobb oldalon merőleges, a bal oldalon viszont előrébb álló és hegyes szögbe irányul a mediális sík felé. Ez a rendellenesség önmagában is jelzi az alsó állkapocs (mandibula) két ágának abnormális aránytalanságát. Az izületi gumó aránytalansága a mandibula bütyöknyúlványának (processus condyloideus) sajátos alakulásával jár együtt (5. ábra), minthogy egyik a másiknak tükörképeként jelenik meg. A mandibula jobb oldali ága (ramus mandibulae) — a koponya torzulásának megfelelően — erősen kifelé hajló. Az állatokon a ferdefejűség még kevésbé tanulmányozott. Tasnádi Kubacska az ősállatok pathologiás jelenségei között csak a sérülésből eredő elváltozásokat 18 említi. Ezek között utal olyan esetekre, amikor 18 TASNÁDI KUBACSKA A.: 1960. 129-134. az agykoponya bal oldala fejlődésében erősen viszszamaradt, s kisebb a jobb oldalinál. Az ilyen szempontból megfigyelt barlangi medvekoponya horizontális és vertikális síkban egyszerre deformálódott, akárcsak az izsák—balázspusztai lókoponya. Az antropológia művelői viszont a ferdefejűséget az emberi koponya rendellenességei között általános értelemben tárgyalják és plagiocephalia-n&k nevezik. Ennek okát Lipták az idő előtti varratelcsontosodásban látja, 19 vagyis amikor a koszorúvarrat (sutura coronalis) és a lambdavarrat (sutura lambdoides) egyik ágának korábbi elcsontosodása miatt az illető féloldali növekedés előbb fejeződik be. Kiszelj e főokok kiemelése mellett a betegségekből eredő és öröklődő ferdefej űséget is hangsúlyozza. 20 A mi lókoponyánkon — bár a jobb oldali agykoponya valamivel fejlettebb a bal oldalinál és a koszorúvarrat (sutura coronalis) is elcsontosodott — az említett okok nem olyan súllyal esnek latba, hogy magyarázatul szolgálhatnának a tárgyalt rendellenességekre. A ferdeség ugyanis az arckoponyán jóval feltűnőbb, mint az agykoponyán, a koszorúvarrat elcsontosodása pedig mind a két oldalon egyforma mértékű. Ezzel szemben az arckoponya varratainak elcsontosodása egyik oldalon sem fejeződött be. Végeredményben az izsák—balázspusztai lókoponya deformációjának okait az öröklődési rendellenességekben kell keresnünk. Áttérve a fogak állására és különleges helyzetére, egész sor rendellenességet kell számba venni, mind a metszőfogakkal, mind a zápfogakkal 21 kapcsolatosan. A zápfogsor hosszának oldalankénti különbözőségével nem lehetne érzékeltetni a normálistól nagy mértékben eltérő viszonyokat, mert sokkal bonyolultabb jelenséggel van dolgunk, mint ami az egyszerű méretdifferenciáknál tapasztalható. Mégis megemlítjük, hogy a zápfogsorhossz másként alakult a maxillában (felső sor) és másként a mandibulában (alsó sor). Amíg ugyanis a maxillában a jobb oldali, addig a mandibulában a bal oldali fogsor a hosszabb. Ez a 19 LIPTÁK, P. : 1969. 52. 20 KISZELY I. 1969. 298. 21 A zoológiai és a hippológiai irodalomban a lófogak számozásának több módszere ismeretes. Az általam követett eljárás szerint a metszőfogak (dentés incisivi) közül I, a fogófogat, I 2 a középfogat, I 3 a szegletfogat jelzi. A szemfog (dens caninus) jelzése C. Az előzápfogak (dentés praemolares) számozását az oralis szélen kezdem (P l5 P 2 , P 3 ) és aborális irányba haladva a valódi zápfogakon (dentés molares) folytatom (M x , M 2 , M 3 ). A farkasfogat, amennyiben előfordul, minden esetben külön megnevezem. 217
