Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

ugyanezen szegény görögnek kezeihez adattni, kívánom . . . Gyöngyös 1737. február 3." A gyöngyösi görög bíró cserében felajánlja hasonló szolgálatait a kecskeméti tanácsnak.

171 A görög kompániák egymás közti ügyeiben maguk a városi és megyei hatóságok is leveleztek egymással. 1765-ben Révay Mózes, Turóc megye főispánja fordul a kecskeméti tanácshoz, melyben közli, hogy Fábri Miklós Turóc megyei görögnek adós maradt a kecskemétikompániabeli Juhász Demeter. A kecskeméti görög nem volt hajlandó fizetni, s igya turóci görög pert indított ellene. A tárgyalást augusztus 30-ára tűzték ki, kérik hogy az adóst rendeljék erre az időpontra Mosócra.

172 A kecskeméti bíró az ilyen esetekben a helybeli görögök bíróját kötelezte arra, hogy hatalmánál fogva a vétkest, ha kell, pénzbüntetéssel is kényszerítse arra, hogy a törvénynek eleget tegyen. A kompánia bírójának kötelessége volt az adók beszedése és elosztása is, ezt a városi hatóság teljes egészében a kompániára bízta. Az elosztással elégedetlen kereskedő hiába fellebbezett a tanácshoz, a jegyző a panaszt azzal utasította el, hogy mindig is kompánia osztotta el a városnak járó 350 forint cenzust, mert ők ismerik jobban egymás vagyonát.

173 A városnak csak egy volt a lényeg, hogy az adót egy összegben a görög kompánia lefizesse, ha ez valamilyen akadályba ütközött, a kompánia együttesen vállalta a hatóságok felé a fizetési kötelezettség teljesítését. így történt ez 1752 márciusában, mikor a kecskeméti görög kompánia bírája, Pulyo György panaszolta, hogy vannak az ő feje alá tartozó görögök között, akik nem akarják a vármegyei taksát fizetni, ezért kéri, hogy vegyék áristomba ezeket, ők majd megfizetik az ott tartását s az adót is helyette.

174 Az adót nem fizették meg a szó szoros értelmében, hanem a késedelmes fizető terhére jogukban állt kölcsönt felvenni, amit az illető köteles volt kamat mellett visszafizetni. A kompánia 1799-ben megtagadta a cenzus fizetését, mert tagjai letették az alattvalói esküt, tehát egyenlő jogú állampolgárok voltak. A város lefoglalta áruikat és így lehetetlenné tette kereskedésüket. 171 BKmL. KvL. Gör. kel. egyh. ir. I. cs. 122. f. 172 Uo. 199. f. 173 Uo. 446. 1786. ápr. 18. 174 Uo. 145. f. Ekkor a kompánia együttesen kiállít egy kötelezvénylevelet, hogy a Helytartó Tanács ellenük szóló döntése esetén a cenzust kifizetik; csak oldják fel a zárlatot. ,, . . . egyikünk a másikunkért úgy áll, hogy minden Restantiánkért a Nemes Város azt exequaltassa, a kinél közzülünk jó fundust talál és ollyanbul,á melly a Nemes Magistratusnak tetszik, azon esetre, ha hogy vagy egyikünk vagy másikunk kész pénzül eleget nem tenne vagy nem tehetne."

175 A kompánia és a hatóságok együttműködése tehát kölcsönösségi alapon történt. Amikor 1737-ben a vármegye rendeletére a görög kereskedők áruit összeírták és boltjaikat lepecsételték, a kompánia vállalta magára az áruk őrzését, s ezzel a városi tanácsot az őrök tartásának költségeitől mentesítették.

176 A boltok őrzésének átvétele a kompánia tagjainak is érdeke volt, hiszen azokban sok romlandó áru volt. A kompánia kezességet vállalt az egyes kereskedők áruiért is, ha az illetőnek visszaadták a boltja kulcsát, hogy a benne levő rizs és egyéb romlandó áru miatt szellőztetni tudja ,, . . . hogy pedig valami formán említett conscribált portékának híja ne legyen az iránt való kezességet magunkra vállaljuk, így ha legkisebb híja leszen is, mi tartozunk helyreállítani. Kirül attuk ezen kezes levelünket."

177 Más esetben a lefoglalt áruk őrzését azért vállalják magukra, hogy abból a jelentkező hitelezőket kielégítsék.

178 A kompániába tartozás előnyeit éppen az mutatja meg a legjobban, milyen hátrányokkal jár, ha valaki ellene szegül, a kompánián kívül akar kereskedni a városban. 1753 júliusában a görög kompánia Huszár István szolgabíróhoz fordult panasszal, hogy Kunszentmiklósról egy Rideg Demeter nevű görög kereskedő jött a városba, s ott egyszerűen el kezdett árulni a kompánia beleegyezése nélkül. A görögöt volt gazdája (feltehetőleg a kecskeméti kompánia tagja a többi kunszentmiklósi göröggel együtt) bepanaszolta, hogy őt meglopta, és lopott árut árul Kecskeméten. Kérik, hogy vizsgáltassák meg a múltját, s csak úgy árulhasson, ha tisztázza magát, mert így a kecskeméti 175 Uo. II. cs. 326. f. 1799. febr. 9. 176 Uo. I. cs. 100. f. 177 A kezeslevélen 7 tanú aláírása szerepel, a négy esküdt neve mellett pecsét is van. PmL. Misc. Pol. Ant. 1737—1. 1737. nov. 11. 178 BKmL. KvL. Gör. kel. egyh. ir. I. cs. 320. f. Saula György pere. 1771. jan. 19. 53