Horváth Attila – Bánkuti Imre – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 3. Historia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1975)

Petri E.: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században

kompánia görög kereskedőit kompromittálja.

179 A kompánia féltékenyen őrködött a várossal kötött szerződésben lefektetett jogain, s minden erejével a kompániához nem csatlakozó görögök ellen fordult. Az 1753. október 25-én tartott úriszék a görög kompánia Tullio Demeter elleni panaszára közli, hogy az 1721-es szerződésnek nem az az értelme, hogy húsznál több bolt nem lehet (a többi kereskedő ezt hozta fel érvként), hanem hogy csak húszban árulhatnak. Tiltakozásukra leszögezi ,, . . . de mivel még csak most jővén be Tullio Demeter az városba s különös boltba árulni kezdvén máris alkalmas processusokat hozott maga után, melynek ha compániába állott volna, vagy az eő Bírájuk által el csendesítettek vagy talán nem is támadtak volna."

180 Az úriszék határozata megállapítja, hogy a jövevény feslett életmódot folytatott másutt is, sőt még katonának is beállt. Ezeket tekintetbe véve : ,, . . . méltó volna ugyan telyességgel kereskedésit azonnal eltiltani, de mivel ide való s teherviselő szegény embereknek alkalmas pinze vagyon az portékájába, tartozik az görög kompánia közé beállani." Ha a kompánia tagja lesz, a közeljövőben üressé váló boltot a város neki bérbeadja. Ha nem akar a kompániába belépni, akkor 1/2 év alatt áruiból itteni hitelezőit tartozik kielégíteni, s ezzel véget vetni kecskeméti kereskedésének. ,,de hogy véle meg alkut 24 forint cenzusba városnak rövidsége ne légyen azt említett terminusig ugyan eő, ezután penig akár meg szünyön ez ő kereskedése akár compániába aljon az görög kompánia tartozik esztendőként megadni."

181 A per tovább folyik, mert a helyzetet bonyolítja az, hogy Tullio Bécsből hozott áruk árával is tartozik, így nem lehet áruit elzárni, mert akkor hitelezőit nem tudja kielégíteni. A kompánia Tullio befogadása ellen van továbbra is. Az úriszék 1754. május 1-én hozott második határozata kimondja: ,,Ahoz képest, ha az compania maga közé ha oly fizetés után, mint másokat szokott bevenni nem akarja és az árulását is conctractusnak ereivel tiltani kívánja, mivel úgyis ... az előbeni Üri szék alkalmatosságának úgy declarálta magát az 179 Uo. 146. f. 1753. júl. 4. 180 ProL. Misc. Pol. Ant. 1754—2. 1753. okt. 25. 181 Uo. 182 Uo. 1754. máj. 1. compania, hogy portékájának árát le fogja fizetni a creditorokkal iránta végezni. Azért mihelest az eő portékájának áráig a compania adósságait föl fogja vállalni s böts szerént a portékát magához veszi Tullio Demeter görögnek árulása eltiltatik."

382 Az úriszék határozatától teljesen függetlenítette magát a kecskeméti tanács, mikor Tullio a megyéhez fellebbezett, kérésére 1754. július 18-án kiadott egy testimomálist arról, hogy Tullio 8 éve Kecskeméten becsületesen kereskedik ,, . . . sőt végezetre a Görög Compániától már ezelőtt két esztendőkkel magát elvonván Magyar Országi Lakosnak és contribuensnek declarálta. Aminthogy itt való maradását és kereskedését bizonyos imposita mellett á mennyiben mi rajtunk állott meg is nyerte és boltot tartván panasz nélkül gyakorlottá." Ebből az újabb vihart támasztó iratból derül ki tulajdonképpen a kompánia ellenkezésének oka: a hűségesküt letevő görög kivált a kompániából. A megyi törvényszékre beidézett vádlott ezzel a testimonialissal takarózva nem jelenik meg a bíróság előtt, sőt pert indított Kostyán Imre szolgabíró ellen, amiért az törökországi áruit is elzáratta. A tanúvallomások igen értékes adatokat tartalmaznak a görögök kereskedésére vonatkozóan is. A Helytartó Tanács 1754. évi július 27-i rendelete szerint Kostyán Imre szolgabíró megjelent Kecskeméten a török alattvaló görögök összeírása (és nem török eredetű áruik elzárása) ügyében. Kostyán Imre szolgabíró vasárnap reggel érkezett a városba, s mikor Rusa Tamáskovics görög bíró, Pille György és Rosányi Demeter tekintélyes görög kereskedők elébe mentek üdvözölni, közölte, hogy azért jött, hogy a nem török eredetű árukat lepecsételje. A szolgabíró egy megyei esküdtet és a kecskeméti kisbírót előre küldte minden boltba, hogy míg odaér, a törökországi árukat válasszák külön a többitől. Tulliohoz is küldött embereket, hogy válassza szét a török árukat, de az azt felelte, hogy neki nincs, hiszen két év óta császári alattvaló és így örökös tartományi árukat is tarthat. A szolgabíró erre lepecsételte Tullio egész boltját, emiatt indított a kereskedő pert ellene. A per folyamán kiderül, hogy az akkori görög bíró Rusa Tamáskovics megkérdezte Kostyánt, hogy miért nem tudósította őket jöveteléről. (Valószínű, hogy a korábbi gyakorlat ez lehetett, ebből kitűnik, hogy a rendeletek végrehajtását a megyei tisztviselők korruptsága is akadályozta.) A boltja bezárása miatt megdühödött Tullio elmondta a szolgabírónak, hogy a 54