Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
J. Vorák: Kolompár Kálmánné kiskunhalasi cigányasszony kézimunkái
0U6 a) Dr. Wlislocki Henrikné: A gyermek bölcsőjébe kést, vagy ollót, vagy egy vasdarabot tesznek, hogy ne lehessen azt megrontani 67 . — Erdélyi román babona: . . . De ha valaki — azonban csak asszony — mégis meg találna feledkezni az est jelentőségéről és dolgoznék, akkor okvetlen tegyen éjjelre ollót az ágy mellé, hogy azzal szükség esetén ráijesszen a boszorkányra. 68 b) Nem jó kölcsönadni. Elvágja a barátságot. Ollót nem is ajándékoznak. — Rostával való jóslásnál használják. A kinyitott olló két hegyét beszúrják a rosta oldalába. Ketten, mutató és hüvelyk ujjukkal gyengéden megfogják az olló két lyukát. Lassan fölemelik, hogy a rosta az ollóhegyeken a levegőben lógjon. Akkor kérdezik: „Mondd meg rosta, hogy..?) — Mindig ollóval csinálják (KM) — Ha valaki fél, hogy rosszat álmodik, tegyen a párnája alá ollót. (VL) c) Kolompár Kálmánné az általa „keresztelő kendő"-nek mondott kendőjébe ollót rajzolt, szerinte csak azért, hogy a lánynak legyen mivel szabni. (?) l'a (Csak cigányhiedelem) Jakab László, 65 év körüli cigánykovács már betegen, halála előtt három héttel: Cigány nem tör ki fát. Minden fa élet emberélet. (Nem azt mondja, hogy olyan!) —- Jakab Lászlóné: Kitöröm a fát, eltöröm a halott apámat, vagy a gyerekemet, vagy a magam életét. Cigány csak lehullott ágat szed fel, csak a száraz fát vágja ki. ,S%ótalánba (Csak halasi magyar hiedelem) Kiss Mária: Nagypénteken a fűzfa alatt ,szótalanba' kel fésülködni. — Váczi Lajosné: Ha valaki valamilyen dologra készül, valamit vár, el ne mondja másnak ,mert „elszalassza", „elkiabálja" a szerencséjét. Kolompárné kendőinek ábráit maga nevezte meg. Az összetettebb jelképként felfogható rajzok általa adott megnevezését mint láttuk kapcsolatba hozhatjuk a legkülönbözőbb magyar vidékek hiedelmeivel, halasi magyar hiedelmekkel és halasi cigányhiedelmekkel. Nem válogathattam ki s nem sorolhattam fel az egy-egy figurára vonatkoztatható valamennyi magyar és halasi cigányhiedelmet. Erre nem volt módom. Célom is csupán az lehetett, hogy bizonyítsam Kolompárné varázslásos, mágiás eljárását. A kendő képeit, egyszerűbb és összetettebb jelképeit Dömötör Sándor és Szendrey Zsigmond felfogásában igyekeztem vizsgálni. A jelképek jelentéséről Dömötör Sándor megállapítása : „Nemcsak a szavaknak van tehát jelentése, hanem mindennek, amit az ember érzékel, vagy érzékeltetni tud. Egy-egy szó, hasonlat, tárgy, festmény, vagy rajz tehát nemcsak tárgyat személyt, helyzetet, vagy alkalmat jelölhet: a fogalom mögött lehet egy másik érzékelés is, melyet az első, az elsődlegesnek tartható érzékelés idézett fel bennünk. Ezt azonban vagy nem tudjuk, vagy nem merjük, vagy nem akarjuk másképpen érzékeltetni, mint úgy, hogy az ismeretlen érzékelést az ismert fogalommal, képpel, vagy tárggyal helyettesítettük." — A jelképnek a primitív gondolkodásban való szerepéről és mágikus jelentőségéről ugyancsak ő állapítja meg: „A jelkép a primitív gondolkodásban maga volt a valóság, az élet, az életet adó erő, amely a jelenségekben megtestesül az észlelő előtt. A jelkép mögött ott áll a közösségben élő tartalom. Az észlelések és a kapcsolatok teljesek voltak, mivel nem voltak analizálva, nem voltak elválasztva részekre, sem a közlő sem a közlést felvevő tudatában. — Gondolatcsoportok kulcsai voltak ezek a jelképek és gyűjtőjellegükkel elzárták az utat az absztrakt, elvont valóságkereséshez ... — Nem minden jelképnek van misztikus tartalma és mágikus jelentősége a természeti népek körében. Vannak egészen egyszerű képek és egészen egyszerű hasonlatok is, amelyekkel a gondolatot, az érzékelést érzékeltetik." 69 Tegyük hozzá Dömötör Sándor megállapításához, hogy nemcsak a gondolat és érzékelést, de a kívánságot is. Utóbbira 67 DR. WLISLOCKI Henrikné: i.m. 416. o. 68 gróf MATUSKA Lászlóné : Román babonák — Ethn. 10:298 69 DÖMÖTÖR Sándor: A jelkép, mint néprajzi fogalom — Ethn. 55:59—69. 227
