Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

J. Vorák: Kolompár Kálmánné kiskunhalasi cigányasszony kézimunkái

Szenderey Zsigmond mutat rá: ,,A cselekvésnél használt tárgyak is szimbolikus jelentőségűek. Л tojás és az alma ősi termékenységi szimbólumok, a májusfa ősi érzelmi jelvény, az ajándék-zsebkendő is ,mond' valamit a legénynek."

70 — Ilyenképpen varrta bele Kolompár Kálmánné is a maga jókívánságait, a „szerencsét" kendőibe. Azokat a képeket is belevarrta, melyeknek mágikus ereje biztosíthatta a kívánatos jó dolgoknak megszerzését, megvalósulását, s a nem kívánatosaknak távoltartását. Halasi cigány adatközlőinknek Kolompárné szarvasmadaráról adott közléseit összevetve azzal, amit ő maga is állított róla, biztosra vehetjük, hogy a szarvasmadár bőregér. De a kendőbe rajzolt bőregér, denevér nemcsak egy állatot jelent, hanem azt a kívánságot is, melyet Kolompárné éppen a denevér felidézésével, s a denevérhez fűződő hiedelmekkel akart valósággá varázsolni. Ugyanilyen szándékkal került a kendőbe a kis zöld béka, a piros szalag, a kantát emelő legény. Kolompárné ilyen vagy amolyan értelemben jót akart velük, s nemcsak hogy kívánta valakinek ezt a jót, de a maga módján igyekezett annak megvalósulására befolyást gyakorolni. Mindhárom kendőjéről, minden egyes adatközlés alkalmával állította: ,,Ebben szerencsétlenség nincs egy szem se!" Mennyivel könnyebb és megnyugtatóbb lett volna értékelésünk, ha ezekről a „szerencsékről" egyértelműen maga Kolompárné adott volna tájékoztatást. De egy-két elszólását kivéve, erre nem volt hajlandó. Készítőjük szándékából indulva vannak teljes biztonsággal olvasható ábrák: Rajzoltam házat, — kívánom, hogy legyen házad kerttel; rajzoltam a fiúgyerek, meg a lány hajába piros szalagot, — az meg fogja védeni a szemveréstől, nem engedi, hogy a gonosz közelébe férkőzhessen; — razjoltam szarvasmadarat, — a szarvasmadár szerencse, pénzt hoz majd neked, sok pénzt. Mindezeket ő maga is feloldotta. Egyértelműen, félreérthetelenül. Legtöbb ábrájával kapcsolatban azonban nem adott felvilágosítást. Merev elzárkózására kereshetünk indokokat, ám nem bizonyos, hogy azok a valódi okok. Aki a varázslatot mások előtt üzi, aki szándékát másoknak elmondja, annak a kívánsága nem fog teljesülni, a varázs elveszti az erejét. Lehetséges, hogy szégyelte előttünk elárulni kendői ábráihoz általa fűzött cigány hiedelmeket. Csak annyit közölt belőlük, ami nem botránkoztathatott meg bennünket. Mit szóltak volna Mácsaiék ha megtudják, hogyan akarta hozzákötni Kolompárné az új ember hűségét az új asszonyhoz? És mit szóltunk volna hozzá mi a múzeumban, ha az ollóról kiderül, nem azért varrta a „keresztelő" kendőbe, hogy a lánynak legyen mivel szabni, hanem a boszorkányt akarta vele a gyerektől távoltartani. A „keresztelő" kendőben egyébként egymás mellett van a kis zöldbéka és az olló. A zöldbéka pénzt hozó, de lehet a gyerekkel kapcsolatban más jelentősége is. Ezért nem lehet Kolompárné kendőit elolvasni bizonyossággal, még a jelképekkel feltételezetten kapcsolatba hozható halasi cigányhiedelmekkel, s az azokat erősítő magyar hiedelmekkel együttesen se. A legtöbb ábra jelképes jelentőségét illetőleg csak valószínűsíthetünk. Ez a valószínűség annál közelebb áll a valósághoz, minél több hiedelem, elsősorban is halasi cigányhiedelem szól mellette. De egy-két kivételtől eltekintve minden ilyen valószínűsítéssel szemben ott marad a jogos kétely: Hátha nem ezt akarta ? Meg kell elégednünk azzal, amit készítőjük állít róluk: Beléjük varrta a szerencsét. S ha szándékának tisztaságában nem kételkedünk, ezt el is hihetjük neki. Kolompár Kálmánné díszítgetett ingvállai jó példák arra, hogyan alkalmazza, hasonítja át népe ízléskultúrájának törvényei szerint a kiskunhalasi cserepes! cigányasszony az idegen környezetből átvett viseleti elemeket, hogyan formálja azokat, s hogyan adja hozzá saját egyedülálló művészkedését, a „maga gondolatát". Kendői, mint a kiskunhalasi cigány hiedelemvilág jelképeit őrző, mágikus cselekmény tárgyi bizonyítékai érdemelnek figyelmet. Ezért tartottuk szükségesnek ismertetésüket még akkor is, ha Kolompárné diszítgetése és „szerencsekendői" ezideig maguk nemében páratlanul egyediek, s ezért tettünk kísérletet jelentőségük értékelésére. 70 A magyar népszokások ősi elemei — Ethn. 51:359. 228