Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Henkey Gy.: Adatok a lajosmizsei jászok antropológiájához

észlelhető köztük a mongoloid jellegek fokozatos erősödése.

40 (Valószínűleg a turanid típushoz kapcso^ lódó mongoloid jellegekről lehet szó, mert a szovjet antropológusok a turanid típusnak erősen mongoloid jellegű változatát délszibériai mongoloidnak nevezik. Bár időnként használják a turanid elnevezést is, de azt is kizárólag a túlnyomóan mongoloid jellegű változatra. E taxonómiai eltérés okáról szakmári tanulmányomban írtam.) A túlnyomóan turanidnak minősített egyének között kisebbségben főleg az előázsiai, dinári, orientálóid és pamíri típus jellegeivel is találkoztam. Az előázsiai és a dinári jellegek elsősorban az erősen kiemelkedő, konvex orrban mutathatók ki, gyakrabban észlelhető dinári keveredés esetén a magasabb arc és a meredek tarkó is. Az orientálóid keveredés főleg a konvex, magas orrban és az erősen domború tarkóban nyilvánul meg. A pamíri típusnak a turanidokhoz kapcsolódó gyakori jellegei a kissé magasabb orrhát, a csőrszerűen lehajló orrcsúcs és a nagyobb morfológiai arcmagasság. A műmelléklet képeit úgy állítottam össze, hogy a pamíri jellegek erősödése a 13. számú képtől kezdve fokozatosan észlelhető legyen. Az előázsiai (armenid) típus jellegei (közepes termet, középhosszú, széles-középszéles, hyperbrachybrachycephal fej, enyhén széles-középszéles, magasközépmagas, meso-leptoprosop arc, hátrahajló homlok, az arc síkjából igen erősen kiemelkedő, általában csak a csontos orr alsó részétől kezdve konvex orr, lehajló orrcsúcs, visszahúzott áll, meredek tarkó és sötét színkomplexió) Lajosmizsén és általában a jászoknál ritkán észlelhető minden tekintetben markánsan megjelenő morfológiai jellegekkel, a jellemző méretek szempontjából pedig még gyakoribb az eltérés. E típusnak morfológiai jellegek tekintetében markáns képviselőjét a 22. számú képen láthatjuk. Különösen a hátrahajló homlok, erősen konvex, kiálló orr és a visszahúzott áll jellegzetes, de a fej hoszszú, a szemszín pedig szürke. A klasszikus előázsiai típustól leginkább eltérő jellegek a hosszabb fej, szélesebb járomív, kisebb morfológiai arcmagasság, meredek homlok, frontálisan kissé lapult járomcsont és az enyhén vagy erősen domború tarkó. Természetesen egy-egy személynél a fenti eltérő jellegeknek csak kis része észlelhető. A 40. számú képen túlnyomóan előázsiai típusú férfi látható, de brachycephalia ellenére erősen domború tarkóval. Említenem kell még, hogy Lajosmizsén gyakoribb a túlnyomó előázsiai jellegek előfordulása magas termettel, mint BácsKiskun megye többi községeiben. E kérdéssel jászsági vizsgálataim befejezése után szeretnék részletesebben foglalkozni. Az orientálóid-mediterrán csoport jellemzése kissé nehezebb, mert csak a mesocephalia, az erősen domború tarkó, a sötét színkomplexió, a konvex, magas orrhát és a magas-nagyközepes termet mutat erősebb kombinációs tendenciákat, más jellegek tekintetében a variáció szélesebb és a kombinációk lazábbak. Mesocephalia, erősen domború tarkó, sötét színkomplexió és kisközepes-alacsony termet együttes előfordulása a fél százalékot sem éri el, így nem gondolhatunk sem a gracilis mediterrán típus, sem a pontusi változat említésre méltó előfordulására. A magasnagyközepes termetű orientaloidok

41 egyik jelentősebb alcsoportjánál a csontozat és izomzat erősebb, az arc széles, meso-euryprosop, a másik alcsoport csontozata és izomzata az átlagosnál kevésbé erőteljes, az arc középszéles, magas, leptoprosop. A túlnyomóan orientálóidnak minősített egyének többségénél egyrészt turanid (42., 43. és 44. kép), másrészt előázsiai (47. kép) jellegeket észleltem. Néhány férfinél mesocephalia meredek-lapos tarkóhoz kapcsolódott (pl. a 47. képen látható egyénnél). A dinári típus „klasszikus" jellegei (magas-igenmagas termet, középhosszú, széles-középszéles, hyperbrachy-brachycephal fej, enyhén széles-középszéles, magas-igenmagas, lepto-hyperleptoprosop arc, férfiaknál félmeredek, nőknél meredek homlok, magas-igenmagas áll, a csontos orr felső vagy középső részétől kezdve konvex, az arc síkjáról erősen kiemelkedő orrhát, lapos-meredek tarkó és a változatok többségénél sötét színkomplexió) Lajosmizsén és általában a jászok között alig észlelhetők, leginkább a 25. számú képen bemutatott egyén felel meg a fenti típusleírásnak. A gyakoribb eltérő jellegek a hosszú fej, subbrachycephalia, széles-igenszéles járomív, az áll és a morfológiai arcmagasság a magas-igenmagas helyett csak magas-középmagas és az orrprofil konvexitása csak a csontos rész alsó végétől kezdve észlelhető (26. kép). A turanid típussal való keveredés esetén az arc minden esetben széles-igenszéles, enyhén magas-középmagas, gyakrabban eury-, mint 40 SZMIRNOV, K. F.: I. m. 47—65. 41 Nálam a keleti mediterrán típusok cs változatok „orientálóid" megjelöléssel szerepelnek. 387