Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Henkey Gy.: Adatok a lajosmizsei jászok antropológiájához
mèsoprosop, a fej méretei is nagyobbak, gyakran a járomcsont teste frontálisan kissé lapult (36. kép). Jelentős a dinári és az előázsiia jellegek együttes előfordulása is (45. kép). Nemcsak Lajosmizsén, hanem a Jászságban is a legnehezebb taxonómiai probléma annak elemzése, hogy egy-egy személynél a dinári vagy az előázsiai jellegek tekinthetők e túlnyomónak. Ilyen esetekben a fej és arc morfológiai jellegeinek elemzését tekintettem a legfontosabbnak. Ha a dinári vagy előázsiai jellegek mellett orientálóid keveredés is észlelhető (hosszú fej és erősen domború tarkó sötét színkomplexió mellett), a fej és az arc morfológiai jellegeinek elemzése sem nyújthat elég támpontot a túlnyomó jellegek meghatározásához, mert Lajosmizsén és általában a jászok között számottevő azon magas-nagyközepes orientálóid csoport előfordulása, melynél — az előázsiai típushoz hasonlóan •— a homlok hátrahajló, az áll visszahúzott, az orr konvexitása csak a csontos orr végétől kezdve észlelhető és az orrcsúcs is lehajló. 42 E keveredésnek számomra problematikusnak tűnő esetét a 48. számú egyénnel mutatom be. Szeretném megjegyezni, hogy Bács-Kiskun megye déli részén a dinári típus „klasszikus" formája lényegesen gyakoribb, mint Lajosmizsén és általában a jászok között, annak ellenére, hogy eddigi vizsgálataim során Jászboldogházán és Jászszentandráson észleltem a dinári típus legnagyobb arányú előfordulását. Tekintettel arra, hogy a magyarországi jazygszarmata sírokban jelentős a dinári típus előfordulása' 13 , fennáll annak a lehetősége, hogy a keletről érkezők dinári jellegei némileg eltérnek a balkáni eredetű klasszikus dinári típushoz képest. A jászsági vizsgálatok befejezése után valószínűleg pontosabban leírható lesz a jászokra jellemző dinaroid helyi forma. E probléma tanulmányozásához nagy segítséget nyújt az a leírás, melyet avarkori, honfoglaló és árpádkori csontanyag vizsgálata alapján Lipták adott az egymáshoz köze lálló pamíri, dinári és előázsiai jellegek megkülönböztetéséhez, s hogy külön megemlékezett a dinári és előázsiai típus között álló formáról is, melyet Gerhadt tauridnak nevez 11 . A történeti embertan vonatkozó eredményei döntik el, hogy a mai jászokra jellemző dinári helyi forma a szarmaták között is kimutatható-e. Az előbbiekben leírt négy leggyakoribb típuson kívül a pamíri típusról is meg kell emlékeznem, mert ennek előfordulása a Jászság egyes községeiben jelentős. Ezt a típust Lipták összefoglaló jellegű tanulmányaiban részletesen leírta" 5 , 46 . A legfontosabb jellegek élőknél: magas-nagyközepes termet, középhosszú-rövid, széles-középszéles, hyperbrachy-brachycephal fej, enyhén széles-középszéles, középmagas-magas, meso-leptoprosop arc, meredek homlok, az arc síkjából a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orr, lehajló orrcsúcs, a tarkó lambdatáji lapultsága, sötét hajszín és barna vagy kevert (zöldes) szemszín. Hazánkban is találkozhatunk az orrprofilnak a pamíri típusnál gyakori formájával, melynél a középmagas vagy enyhén magas orrhát konvexitása a porcos rész alsó felében kezdődik és a befelé és lefelé görbülő orrcsúcsban tovább folytatódik (19. kép). Hasonló orrprofil látható szabadszállási tanulmányom 8. és 9. számú képén, szintén túlnyomóan pamíri típusú egyéneknél 47 . Ginzburg szerint a pamíri típus az andronovói típus gracilizációja (főleg Észak-Üzbégisztánban), a (keleti) mediterránok brachycephalizációja által (főleg Tádzsikisztánban) és ezek keveredéséből alakult ki 48 . Lipták szerint saját vizsgálatai alapján Debec azon álláspontja látszik elfogadhatónak, mely szerint a pamíri típus egy nagyközepes termetű, hajlott orrú (keleti) mediterrán változat brachycephalizációjára vezethető vissza, de megjegyzi, egyelőre nem állapítható meg, hogy a pamíri típus kialakulásában milyen szerepe volt az andronovói típusnak 19 . Tekintettel arra, hogy az andronovói típusnak úgy a pamíri, mint különösen a turanid típus kialakulásában szerepe volt Középázsia déli, illetve északi részén, így főleg az érintkező körzetekben a pamíri és a turanid típus átmeneti formái is kialakultak. Lajosmizsén túlnyomó többségben a pamíri típusnak ezt az átmeneti formáját észleltem. Ezeknél a fej és arc méreteinek jelentős része — elsősorban a nagy járom12 Hasonló keleti mediterrán jellegegyüttest mutatott ki Osányin az irániak és az azerbajdzsáni tatárok között, Field az irániak és az iraki arabok között, Lipták pedig több magyarországi avar temető koponyáin. Osányin „khorasszánnak", Field és Lipták pedig ,,iráni" típusnak nevezi (LIPTÁK P.: Embertan és emberszármazástan. Budapest, 1969, egyetemi tankönyv, 222—223.) 43 BARTUCZ L. : I. m. 44 LIPTÁK P. : Awaren und Magyaren im Donau-Theiss Zwischenstromgebiet. Acta Arch. Hung. 8 (1958) 199— 268, hiv. leir. 239. 45 LIPTÁK P. : I. m. Acta Arch. Hung. 8. (1958), 238—239. 46 LIPTÁK P. : I. m. Acta Orient. Hung. V/3 (1955), 271—312. 47 HENKEY GY.: I. m. Népkutató Kör Évkönyve 1962/63, 13—28. 48 GINZBURG V. V.: I. m. Homo 17/4 (1966), 172—190. 49 LIPTÁK P.: I. m. Acta Orient Hung. V/3 (1955) 271—312. 388
