Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Mezősi K.: Kiskunfélegyháza településtörténete a XVIII. századi társadalma

ték ki. Л távolabbi puszták bérletére tehát a kecskemétiek nem mertek ekkor vállalkozni. A négy kibérelt puszta árcndájának összege is csupán 120 tallér (=180 forint). A bérleti összeg tehát feltűnően alászállott. Ennek oka kétségkívül az volt, hogy a háborús idők miatt a puszták megfelelő hasznosítása megint kockázatossá vált. Vay Ádámnak még két levelét találjuk a kecskeméti levéltárban, 1706-ból, Érsekújvárból keltezve. Ezekben is a maga kezeírásával erősítette meg Kecskemét lakosait Bene és Kerekegyháza kiskun puszták bérletében. Rákóczi szabadságharcának évei a folytonos háborúskodás miatt még a pusztai állattartásra is kedvezőtlenek voltak. Ezért szorítkozott a kecskemétiek bérlete csak a határukhoz kapcsolódó, egészen közeli egy-két pusztára. Már a félegyházi puszták bérletére sem vállalkoztak. Arról, hogy a „rebelliók" milyen nagymértékben megzavarták a kecskeméti lakosokat a kun puszták használatában, illetőleg a hasznosítás teljesen lehetetlenné is vált, Kecskemét városa hivatalos, hitelt érdemlő bizonyítványt is kért a szabadságharc bukása után. Ekkor ugyanis a Né/vet Lovagrend birtoklása a jászok és kunok földjén egy ideig még viss^aállott. Erre az igazolványra a kecskemétieknek azért volt szükségük, hogy a Német Lovagrendnek a puszták használatáért a szabadságharc idejére eső bérkövetelését ellensúlyozni tudják. A bizonyítványt Comet József szegedi császári kamarai prefektus állította ki 1711. július 9-én. A császár tisztviselője igazolta tehát, hogy a Kecskeméttel határos és a Német Lovagrend tulajdonát képező pusztákat bérlői ,,a rácok és a felkelők állandó, ezeken a pusztákon végrehajtott rablásai és a marhák elhajtása miatt mindjárt a felkelés kitörésétől kezdve nem tudták élvezni sem földmíveléssel, sem szénakaszálással, mégkevésbé jószágaik legeltetésével, minthogy embereik a helységen (Kecskeméten) kívül egy óráig sem voltak biztonságban." A bizonyítványt kiállító kamarai elöljáró azt is megemlítette, hogy ő már 18 éve tartózkodik Szegeden, az egész felkelésről és mindarról, ami történt, tudomása van. Itt az egyik fél csaknem szakadatlanul a másikra támad — írja —, és az is csodának számított, ha az emberek jószág nélkül haza juthattak.,,. . . ezeknek a szegény embereknek a még megmaradt kevés jószágukat messze Kecskemét felett, Pest, Berény és más távolabb fekvő vidékekre kellett elhajtaniok elrejtés és megőrzés végett. Ebből napnál világosabban kitűnik, hogy ők különösen a Llalas és Szeged közt elterülő kun földeken és pusztákon egyáltalán nem tudtak földművelést, szénakaszálást végezni, mégkevésbé egy darab marhát is biztonságban tartani."

17 Bár ezt az igazolást Comet József a kecskeméti lakosok kérelmére, érdekeik védelmére állította ki, a kor viszonyaira vonatkozó adatközlések hitelesnek fogadhatók el. Arról a kecskemétiek is bizonyára hallgattak a Német Lovagrend megbízottai előtt, hogy Rákóczi szabadságharca idején a Jászság és Kunság főkapitányától is béreltek egyes kun pusztákat, bizonyságául annak, hogy már nem a Német Lovagrendet tekintették a kun puszták földesurának. A fenti igazolás sem mentette meg azonban a kecskemétieket attól, hogy az 1703/1704. bérleti évre az árendát meg ne kelljen fizetniök. Ez a bérösszeg 1704. jan. 1-én volt esedékes. 1703-ban be is szedték, de azután a lakosoknak ismét kiosztották, valószínűleg abban bízva, hogy a Német Lovagrend uralma a kun pusztákra már úgysem tér vissza. 1711-ben azonban ezt az árendát ismét beszedték a kiskun pusztákon szállásokat, telelőket, nyaralókat használó gazdáktól, az akkori bérösszeg, 3300 Ft megfizetése végett.

18 1711-ben a Német Lovagrend inspektora már, ismét felvett Kecskemét városától Jakabs^állás, Pálka Bene, Kerekegyháza és Orgovány puszták árendája 17 COMET József kamarai prefektus igazolványa így szól; „Demnach die Sammentliche Richter und Gemeinde des Kőnigl. Freyen Markhts Kecskemeth, mich umb ein glaubenwürdiges attestatum Gezühmcnd ersuchet, dass Sye wehrendes Rebellion die jenigen an Sye angränzenden Kumänishe Grundtstükh und Pracdien (rWelche dem Hochlöblichen Teütschen Ordnen zuegehörig:) wegen villerley der Räzern und Rebellen Countinuirlichen auf diser Heyde verliebtem Streiffereyen, Raubereyen und Hinwekhtreibung des Viechs, gelich von Anfang der Rebellion nicht haben khönnen genüessen, weder mit Anbauen Heümachen weniger mit Waydung Ihres Viesch. In deme ihre Lcüth nicht eine Stundt ausser dem Orth sicher waren; Nun der ich schon in das 18-.

te Jahr hahier, und die ganze Rebellion garwoll von allem wass in diesen Gegenden passirt ist, Wissenschaft habe, allwo fast continuo eine Parthey auf die andere abgangen, und gar Wunder solten ohne Viech nacher Haus khomen sein. So dass dieser armen Leüth ihr noch wenig überig bleibenes Viech Weith oberhalb Kecskemeth gegen Pest, Berény und andere entlegene Gegenden haben treiben verstekhen und hüetten müessen. Woraus also Sonne Clar abzunemben dass sye Insondertheit, diese gegen Hálasch und Szegedin Herumb liegenden Kumanische Grundtstükhe und Praedien, absolute nicht haben khönnen anbauen, darauf Heümachen noch weniger ein Stükh Viech sicher erhalten . . ." •— Kecskeméti Áll. Lt. id. helyen. 18 A puszták szállásokra osztásáról már fentebb szóltunk. 342