Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken

sek mintájára a törkölytartó láda is kosárrá alakult. (13. kép.) A termelés kiterjedése és a gyári prések elter­jedése közötti intervallumban áthidaló megoldásként a házikészítésű préseknek elég nagy változatossága alakult ki. Ilyen átmeneti formák ebben a korszakban országszerte általánosak 52 . Valamennyinek jellemzője 13. kép: Vasorsóssá alakítottfaprés, Dunavecse. M 1:25 13. Bild. Holzpresse, versehen mit eiserner Spindel, Duna­vecse. M 1 :25 13. Presséén bois avec broche en fer, Dunavecse. E. : 1:25 az hogy a tájilag használt régi prések működési el­vén alapulnak. Könnyebb, egyszerűbb, de gazdasá­gosabb szerkezetek. A későbbiek során egyre inkább hasonlítanak a gyári présekre. Ezek az eszközök már könnyen szállíthatók voltak. Mivel a századfordulón még nagy hiány volt présekben, átmenetileg igen jö­vedelmező volt a bérprése/és. Dunavecsén, Apostagon, Dömsödön a törkölyt vitték a préses helyekre. Sza­badszálláson, Fülöpszálláson, Izsákon viszont, ahol néhány embernek kerekes prése volt, a tulajdonosok házról-házra jártak vele. Tizedrészért préseltek, a vá­mot a présre erősített kishordóba gyűjtötték. Napszá­mos emberek igen jól jövedelmező tevékenysége volt nagyjából az első világháború idejéig. Ugyanerre az időre esik a st(ölöt(ú^ók megjelenése a paraszti gazdaságokban. Az új és a régi eljárás termé­szetszerűleg még egy ideig egymás mellett élt. A ta­posott szőlőből készült bort zamatosabbnak tartották mint a darált szőlőét, mert a daráló nem végezte olyan tökéletesen a zúzást. A gázolás a húszas évekig tartot­ta magát. Л szőlődarálókat éppúgy, mint a préseket eleinte helybeli bognárok készítették a gyári példá­nyok utánzásával. Ezeknek minden alkatrészük fából volt. Dömsödön még a húszas évek elején is készí­tettek ilyeneket. Olcsóbban és könnyebben hozzá le­hetett jutni, mint a gyári készítményekhez. A gyári prések és darálók elterjedése ismét válto­zást hozott a szőlőfeldolgozás helyében. Ezeket már nem vitték ki a szőlőbe szüretkor, hanem most már a nagyobb szőlővel rendelkezők is „otthon munkálták cl". A szőlőt megtöretlen állapotban szállították a házhoz. Л régi félfenekes hordók nem bizonyultak elegendőknek nagyobb szőlőmennyiség szállítására. Űrtartalmuk mindössze 3-4 hl volt, egynél többet pedig nem lehetett föltenni belelőle a kocsira. A hor­dókra egyébként is szükség volt a bor tárolásánál. Dunapatajon és Pakson a szőlőszállító kocsiba ára­dét, azaz nagy vászonponyvát terítettek és ebben vit­ték haza a szőlőből a termést. A módszert Szalkszent­mártonban és Izsákon is ismerik. Szembeötlő, a szál­lítás szükségmegoldás-jellege. Feltehető, hogy a kon­junktúra idején kezdetben jobb híján szélesebb kör­ben alkalmazták. 14. kép. Kocsiskád ("vona"), Dömsöd. M 1 :20 14. Bild. Für den Wagentransport gebräuchlicher Weinlese­bottich, Dömsöd. M 1:20 14. Cuve voiturable ("vona"), Dömsöd. É.: 1 ;20 Az új szükségletek hozták létre, illetve terjesztet­ték el a kocsis szállításhoz alkalmazkodó kádakat. A Solt vidéken csak Dömsödön találkozunk ilyennel. Ovális formájú, 10-12 hl-es fakad. Neve: vona. (14. kép). A kocsis kádak alkalmazását az eddigi kutatá­sok német telepesekkel hozták kapcsolatba.'" Nem lehetetlen, hogy itt is erről van szó, mivel a közeli Szi­52 V.o. VINCZE István Ethn. 1958:8—9. 53 VINCZE István Ethn. 1960:13. 152

Next

/
Thumbnails
Contents