Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)
Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken
sek mintájára a törkölytartó láda is kosárrá alakult. (13. kép.) A termelés kiterjedése és a gyári prések elterjedése közötti intervallumban áthidaló megoldásként a házikészítésű préseknek elég nagy változatossága alakult ki. Ilyen átmeneti formák ebben a korszakban országszerte általánosak 52 . Valamennyinek jellemzője 13. kép: Vasorsóssá alakítottfaprés, Dunavecse. M 1:25 13. Bild. Holzpresse, versehen mit eiserner Spindel, Dunavecse. M 1 :25 13. Presséén bois avec broche en fer, Dunavecse. E. : 1:25 az hogy a tájilag használt régi prések működési elvén alapulnak. Könnyebb, egyszerűbb, de gazdaságosabb szerkezetek. A későbbiek során egyre inkább hasonlítanak a gyári présekre. Ezek az eszközök már könnyen szállíthatók voltak. Mivel a századfordulón még nagy hiány volt présekben, átmenetileg igen jövedelmező volt a bérprése/és. Dunavecsén, Apostagon, Dömsödön a törkölyt vitték a préses helyekre. Szabadszálláson, Fülöpszálláson, Izsákon viszont, ahol néhány embernek kerekes prése volt, a tulajdonosok házról-házra jártak vele. Tizedrészért préseltek, a vámot a présre erősített kishordóba gyűjtötték. Napszámos emberek igen jól jövedelmező tevékenysége volt nagyjából az első világháború idejéig. Ugyanerre az időre esik a st(ölöt(ú^ók megjelenése a paraszti gazdaságokban. Az új és a régi eljárás természetszerűleg még egy ideig egymás mellett élt. A taposott szőlőből készült bort zamatosabbnak tartották mint a darált szőlőét, mert a daráló nem végezte olyan tökéletesen a zúzást. A gázolás a húszas évekig tartotta magát. Л szőlődarálókat éppúgy, mint a préseket eleinte helybeli bognárok készítették a gyári példányok utánzásával. Ezeknek minden alkatrészük fából volt. Dömsödön még a húszas évek elején is készítettek ilyeneket. Olcsóbban és könnyebben hozzá lehetett jutni, mint a gyári készítményekhez. A gyári prések és darálók elterjedése ismét változást hozott a szőlőfeldolgozás helyében. Ezeket már nem vitték ki a szőlőbe szüretkor, hanem most már a nagyobb szőlővel rendelkezők is „otthon munkálták cl". A szőlőt megtöretlen állapotban szállították a házhoz. Л régi félfenekes hordók nem bizonyultak elegendőknek nagyobb szőlőmennyiség szállítására. Űrtartalmuk mindössze 3-4 hl volt, egynél többet pedig nem lehetett föltenni belelőle a kocsira. A hordókra egyébként is szükség volt a bor tárolásánál. Dunapatajon és Pakson a szőlőszállító kocsiba áradét, azaz nagy vászonponyvát terítettek és ebben vitték haza a szőlőből a termést. A módszert Szalkszentmártonban és Izsákon is ismerik. Szembeötlő, a szállítás szükségmegoldás-jellege. Feltehető, hogy a konjunktúra idején kezdetben jobb híján szélesebb körben alkalmazták. 14. kép. Kocsiskád ("vona"), Dömsöd. M 1 :20 14. Bild. Für den Wagentransport gebräuchlicher Weinlesebottich, Dömsöd. M 1:20 14. Cuve voiturable ("vona"), Dömsöd. É.: 1 ;20 Az új szükségletek hozták létre, illetve terjesztették el a kocsis szállításhoz alkalmazkodó kádakat. A Solt vidéken csak Dömsödön találkozunk ilyennel. Ovális formájú, 10-12 hl-es fakad. Neve: vona. (14. kép). A kocsis kádak alkalmazását az eddigi kutatások német telepesekkel hozták kapcsolatba.'" Nem lehetetlen, hogy itt is erről van szó, mivel a közeli Szi52 V.o. VINCZE István Ethn. 1958:8—9. 53 VINCZE István Ethn. 1960:13. 152
