Horváth Attila – Solymos Ede szerk.: Cumania 2. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974)

Égető M.: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-Vidéken

hajszálcsövesség csökkentése. Különösen alkalmas az érés előtti bepucoláshoz. Nagy előnye, hogy hihetetlen gyorsan lehet vele haladni. Az eszközt Tolnában és Baranyában hasonló talajoknál szélesebb körben használják. Hurolás után mindig ki kell a gazát gereblyézni a bakhátakról, mert ha rájön egy eső, akkor könnyen gyökeret ver újra, s a munka kárba veszett. Erre a célra a közönséges vasfogú kerti gereblyét használják. A huroló elterjedése után a májusi kapálás és az érés előtti bepucolás még körülbelül az első világháború idejéig tartotta magát. Ez azonban már nem a régi sorkapálás volt, hanem a két sor közötti bakháahol a régi szőlők nagyon elültek a homokban, az újakhoz hasonlóan, ezeket is „sima művelésűre" alakították át. A szőlőbeli talaj munkákat hagyományosan férfiak végezték. Asszonyok csak kötözni, meg szüretelni mentek ki. A századfordulón ebben is változás következett be. Elsősorban a horoló bevonulása adott alkalmat erre, de hamarosan a könnyebb munkájú nyitókapával is kezdtek asszonyok dolgozni. Bár hagyományosan férfimunkának tartották továbbra is a takarást-nyitást, a harmincas évektől a napszámos aszszonyok éppúgy részt vettek e munkában is, mint a férfiak. 7. kép: "Tasziganyeselők" a) Dunakömlőd. b) Madocsa (női) M 1:10 7. Bild. Bewegliche (durch Stossen) Beschneidewerkzuege. a) Dunakömlőd. b) Madocsa (für Frauen) 7. Types de tercet („tasziganyeselő"). a)Dunakömlőd. b) Madocsa (pour femmes). É.: 1:10 tat kapálták. A munkát továbbra is váltókézre végezték. A kapálás neve nem újítás, hanem t^óld kapálás lett. Ezt az elnevezést a népi emlékezet a szőlőkbe bekerült köztes veteménnyel hozza, kapcsolatba. Mások szerint viszont azért nevezik így, mert akkor már a szőlők „ki vannak fakadva". Mindenestre a név megváltozása a munkatechnika megváltozását is takarja. Az első világháború után már érés alá sem kapáltak, hanem „érés alá kapartak", majd az utóbbi évtizedben már az első kapálás helyett is hurolnak. Ez a változás Fülöpszálláson és Izsákon egy-két évtizeddel előbb bekövetkezett. A Solt-vidéken és a Duna túlsó partján a földet most már lehetőleg bakhátra halmozták fel a régi símára kapálás helyett. A paraszti emlékezetben jól rögződött a művelés minőségi változása: „Ebbe a s%á%adba má majnem tollsöprüvel is elsöpörték a bakhátakat. Ha a pipiske belement, a% is megláccott!" (Dunaföldvár.) „Némelyik s^öllö olyan vót, mint a kápóna !" (Dömsöd). Kunszentmiklóson, Fülöpszálláson, Izsákon, e) Metszés A metszés racionális eszköze, a metszőolló a XIX. század második felében már európaszerte terjedőben volt . A kecskeméti kísérletező parasztgazdák kezén is megjelent már az 1850—60-as években . Kecskeméti kovácsmesterek kísérletezték ki a ma országszerte legjobban elterjedt metszőollót, a kecskeméti ollót. (8. kép. c.) Az ollók elsősorban azokban a községekben terjedtek el, ahol az új szőlőkkel nagyobb arányú piacratermelés indult .így Izsákon, Fülöpszálláson, Szabadszálláson, Dunavecsén, Dömsödön, Apostagon már a kilencvenes években általánosnak mondják használatát, sőt helyenként előbb is. A solti, dunaegyházi, dunapataji, ordasi, hagyományokhoz jobban ragaszkodó piacra nem termelő szőlőművelésben csak 1900 táján tűnt fel. Ekkor sem szorította ki teljesen a metszőkéseket. Az idősebb generáció még 1920-ig legtöbbször kaszakéssel metszett. A Duna jobb partján jóval később tűntek fel a metszőollók. Csak az I. világháború után szorították ki a metszőkéseket. Pakson még 20-25 éve sok öregembert lehetett látni kaszakéssel metszeni. Néhány éve több madocsai, bölcskei öreggazda is baltás metszőkéssel metszette a szöllejét a bölcskei hegyen. Az első metszőollók az úgynevezett kukacos ollók voltak. Nevüket a két szár közötti hernyószerű ru6 VINCZE István NÉ 1957:98. — A múlt század közepe táján nálunk is próbálták népszerűsíteni, de nem sok eredménynyel: „Óhajtandó volna azonban, hogy e műveletre metszőkés helyett venyigeolló használtatnék. Egy kis jó akarattal nem is volna nehéz azt hamar divatba hozni." Székesfehérvári Borász Csarnok IV. 1865: 70. 47 SZABÓ Kálmán 1934:35. 147