Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

László Gy.: Emlékezés Banner Jánosra

EMLÉKEZÉS BANNER JÁNOSRA 1888—1971 A Magyar Alföld régészetének kutatásában soha nem hervadó érdemei vannak. Amikor őmaga már nem vehetett részt az ásatásokban tanítványai folytatták munkáját; tanítani pedig — az Egyetemen — úgyszólván élete kilobbanásáig tanított. 1958-ban kapta meg régészeti életünk legnagyobb kitüntetését a Rómer Flóris emlékérmet, a kitüntetésre tett előterjesztésben életét, s munkásságát igyekeztünk méltón bemutatni. Ez az írás szolgál most búcsúzóul, majd azok a szavak, amelyekkel gyémánt-diplomára terjesztettük elő, s végül azok, amelyek sírjánál hangzottak el. Mindhárom írás inkább az utókornak szól, mert akik barátként, vagy tanítványként mellette élhettek, gazdagabb, humánummal telítettebb emléket őriznek róla. Előterjesztés a Régészeti Társulatban Banner Jánosról, a Rómer érem odaítélésével) 1958. ápr. 15. kedd d. u. 112 6-kor. A Társulat Választmánya elhatározta, hogy az 1939-ben alapított és a régészet és művészettörténet tudományának munkálásában kiváló tagtársaink kitüntetésére szolgáló Rómer Flóris emlékérem kiadását 10 évi szünet utján újra feleleveníti. Ez alkalommal az emlékérem nyolcadik példánya kerül sorra és a Választmány nevében azzal az előrtejesztéssel élek, a Közgyűlés előtt, hogy az idén a Rómer Flóris emlékérmet dr. Banner János tszv. egyetemi tanárnak ítélje oda majdnem félévszázados alapvető értékű régészeti munkásságának megbecsüléseként.. Tisztelt Közgyűlés! Banner János az idén töltötte be 70. életévét, s valamennyien a magyar régészeti kutatások tündöklő jellemű nesztorát tiszteljük benne. De félreértés ne essék, a Rómer emlékérem nem a nesztornak kijáró tiszteletadás, nem a tisztes kort idézi fel emlékezetünkben, nem a 70 évnek szóló megilletődött megbecsülés jele, hanem annak a töretlen értékű munkásságnak szól, amelynek első dolgozatai éppen olyan szenvedélyes tárgy szeretettel tárjuk fel a multat, akárcsak az érett férfiember későbbi nagy opusai, köztük is elsősorban a péceli műveltség monumentuma. A Társulat Választmánya nem a 70 esztendő, hanem a kutatás szüntelen szenvedélye és az időtálló eredmények előtt tiszteleg akkor, amikor a fenti javaslatot megteszi. Ennek ellenére had elevenítsük fel azt a szép hagyományt, hogy ilyenkor a közgyűlés tagjii előtt, de azonkívül mintegy Rómer Flóris régen kihunyt vizsgálódó tekintete előtt is felidézzük az ünnepelt életpályájának fontosább mozzanatait, tudományos munkásságának eredményeit. Banner János 1888. március 6-án született Székudvaron, Arad megyében. Sokgyermekes, a nehéz sorban élők megpróbáltatásaival küszködő szülei gondok közt nevelik gyermekeiket és Édesanyja korai halála után a gondos nagyanya szeretete formálta a sarjadó gyermekeket emberré. Banner Jánosnak úgyszólván egész élete az Alföldön telt el. A borossebesi majd békési elemi évek után, a békési ref. főgimnáziumban tanult, s érettségizett kiváló eredménnyel. Ez időtájban éledt régészeti és néprajzi érdeklődése, s ezt a kolozsvári egyetem történelem—földrajzszakos hallgatójaként is megtartotta, és Posta Béla sugalló erejű közelségében tovább mélyítette. Ezen az alapon bontakozik ki később is gazdag tapasztalat-anyaga, s az eredmények felé tartó szigorú módszeressége. 1910-ben a makói állami főgimnáziumban kezdi meg gyakorlóéveit, s egyúttal a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület internátusának felügyelő tanára lesz. Had idézzem erről saját szavait: „Mind225