Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

László Gy.: Emlékezés Banner Jánosra

két intézmény kitűnő képzettségű, haladószellemű, szociális gondolkozású emberek kezében volt, akiknek irányítása nem kis hatással volt, az otthonról kapottak mellett egy fiatal, kezdő nevelőre. A megyeközpont széthúzó társadalma ezeknek az embereknek megmutatta azt az irányt, amelyben a nevelőnek járnia kell, ha mindenkihez elfogulatlanul, előítéletek nélkül akar közeledni." Az utóbbi jellemzés nemcsak a fiatal Banner János magatartását határozza meg pontosan, hanem egész életében ilyennek ismertük: egyenesnek, pártatlannak, s mindig segíteni késznek. Később is sok alkalma volt arra, hogy diákjóléti intézmények élén ott segítsen ahol a tehetség kibontakozását a szegénység gátolta volna. Ám a tanárság mélységes emberségű hivatása mellett nem szunnyad régészeti és néprajzi érdeklődése sem, 1914-ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Felügyelőségének néprajzi és régészeti tanfolyamát végzi el. 1913- és 17. közt négy izben tölti nyarát az Erdélyi Múzeumegyesület Éremés Régiségtárában Kolozsvárott. Közben Jászberényben történt meg az a döntő lépés, amely a fiatal tanárt mostmár forma szerint is a múzeumügyhöz kötötte : 1913-ban a Jászberényi Múzeum őrévé választották. Később „A Lehel kürt szolgálatában" címmel emlékezik ezekre az időkre. A múzeum korszerű újjárendezése, lelkiismeretes leltározása, a néprajzi gyűjtemény megszervezése során végre olyan terü'eten dolgozhatottot, amely a tárgyakkal való mindennapos együttlétet követelte meg. S Banner János később is, mindig a múzeum felé vágyott, s had mondjuk el — nem titok — hogy számára komoly próbát jelentett, amikor a szegedi múzeum helyett — a szegedi egyetemre került. Ám ettől még messze vagyunk, mert előbb még az 1918—19-es forradalomban tanúsított magatartásáért társadalmi bojkott, majd Szegedre való áthelyezés, előléptetésből való kizárás járt ki neki. Mindezekért bőséggel kárpótolta, hogy 1920tól kezdve új állomáshelyén egy másik „népfi"mellett dolgozhatott, az alföldi szegénysor melegszívű költője, a tudósnak is kiváló Móra Ferenc mellett. 1936— ig megszakítás nélkül szolgálta ingyen a szegedi múzeumot, rendezte s közölte páratlan értékű anyagát. Emellett a magyar régészet másik területén is megkezdi munkásságát, előbb Buday Árpád mellett a szegedi egyetemen, amelynek már 1923-tól kezdve magántanára, majd mestere halála után mint az egyetem rendes tanára. Az itt eltöltött több mint két évtized a tudományos alföldkutatás hőskora s e kor szerény, csendesszavú hőse Banner János. Szenvedélyes tudományszeretete és kiváló szervezőképessége s — tegyük hozzá — semmi nehézségtől vissza nem riadó áldozatkészsége ekkor bontakozhatott kiválójában. Aki ma kezébe veszi a szegedi Dolgozatok valamelyik kötetét, amely nem csak önmagában érték, hanem a szegedi egyetem nemzetközi kapcsolatainak is hirdetője, az aligha tudja, hogy miként került össze egy-—egy kötet szűkösre szabott kiadási költsége. Bizony nem más, hanem Banner János járta az országot s vidéket, hogy a régészeti előadások sovány belépődíjaiból összeszedje kötetről kötetre a költségeket. De megérte — mondjuk mi, mondja maga is, — hiszen több mint 90 külföldi s magyar folyóirat cseréje könnyítette meg az egyetem elmélyült kutatómunkáját a Dolgozatok fejében. De ha valaki járt lent akár még Buday Árpád korában, akár később Banner János idejében az intézetben — márpedig sokunknak volt szerencséje ott járni: mintaszerű rendet, tisztaságot, s magabízó munkát láthatott ott. S a rend és tisztaság nemcsak külsőségekben mutatkozott, hanem az Intézet gyűjteménye az utolsó darabig leltározottan és közölten szolgálta a nevelést, s az Intézet tagjai teljes becsületükkel, s képességükkel szolgálták hazánk múltja kutatásának ügyét. Bár Banner János az őskor tudományának nagynevű munkálója volt egész életében, de mind ő, mindpedig tanítványai valamennyi kor emlékeit egyforma tudományos tárgyilagossággal tárták fel, s értelmezték dolgozataikban. Ez az összekovácsolódott együttes teremti meg Hódmezővásárhelyen azt a régészeti múzeumot, amely méltán csatlakozott Kiss Lajos tüneményes néprajzi gyűjteményéhez. Mindezen munkák azt eredményezték, hogy a Magyar Alföld őstörténetét nem hogy nem lehet megírni Banner János munkássága nélkül, hanem csakis erre alapozva lehet megközelíteni az egyes kérdéseket, s ezt mondván nemcsak a mintaszerűen feltárt, vagy lelkiismeretesen azonosított régebbi ásatási anyagra gondolunk, hanem Banner János tudományos eredményeire. Jellemző nemes egyéniségére, hogy sohasem akart a maga számára kizárólagos munkaterületet biztosítani, sőt éppen azon volt, hogy rendszeres munkával megkönnyítse mások munkásságát. A kökénydombi ásatások, majd később a délmagyarországiak egyre serkentették benne azt a gondolatot, hogy meg kell teremteni a magyarföldi régészeti anyag pontos áttekintését, amely mindenki 226