Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
M. Párducz: Kiskunmajsai népvándorláskori lelet
PARDUCZ MIHÁLY KISKUNMAJSAI NÉPVÁNDORLÁSKORI LELET Kiskunmajsa határában, a Tajói Állami Gazdasághoz tartozó volt Ónadi féle földön 1958 III. 15-én került elő az alább ismertetendő tál. Az előfordulás körülményeiről csak annyit tudunk, hogy a szóbanforgó területet az Állami Gazdaság megbízásából a Ceglédi Talajjavító Vállalat szőlő számára rigolíroztatta. A föld megfordítása 120 cm mélységig történt. A már előkészített területen szőlőültetéskor Kállai István találta meg a tálat. Ugyanitt két emberi koponyát és edénycserepeket is lelt. Mind e leletek egymáshoz közel kerültek elő. A tál a kiskunmajsai Általános Iskola múzeumi gyűjtőhelyére került, ahonan Frech Miklós az iskola tanára juttatta el a Kecskeméti Katona József múzeumba, ahol ma is őrzik. Leltári száma E.N.508. A tál szürke jól iszapolt agyagból, korongon készült (I. t. 1). A perem alatt árkolás halad körbe. Oldalának közepét körbefutó, éles bordaszerű él tagolja. A tál belsejét besímított svasztika dísziti, amelynek szárai sárkányfejben végződnek (I t. lb ábra). A tál fenékrésze, kívül a közép felé homorúbbá válik, úgyhogy alacsony gyürüstalpról beszélhetünk. A gyűrű szélessége 0,3 cm. A tál M: 7,5, belső szájátm. 22,5, a külső 24, a fenékátmérő 11,4 cm. A tál belsejében a svasztika közepét kör alakú rész tölti ki, ennek átm. ; 3,8 cm. Leletünk előfordulási körülményei semmiféle útbaigazítást nem nyújtanak kora és kulturális hovatartozása felöl. Alig mondanak többet azok a jellegzeteségek is, amelyeket a tálról a fentebbiekben közöltünk. Cserepe szürke színű, agy aga jól iszapolt,korongon készült. Ezek a vonások jellemzik elsősorban a szarmatakor III (III— IV. századi) periódusát, de szép számú ilyen kivitelű edénnyel és edénytöredékkel van képviselve hazai hunkorunk is. Kevésbé gyakoriak a VI— IX. századi kultúrákban (gepidák, avarok stb.). Nem mond sokkal többet az a vizsgálat sem, amely a forma alapján kívánja azt az emlékcsoportot meghatározni, amelyhez tálunk tartozik. Típus szempontjából igen közel áll hozzá egy szegedkörnyéki tál 1 hangsúlyozott gyűrűs képzésű fenékrésze különbözteti meg csupán a kiskunmajsai táltól. A szegedi példány is szürke színű, jól iszapolt készítmény. Ha a csak valamennyire hasonló példányok felsorolását erőltetni kívánnánk, akkor talán még említeni lehetne egy Kecskemét—máriavárosi példányt 2 és oldalának hasonló tagolása miatt egy kenderesi tálat 3 . De hangsúlyoznunk kell, hogy a két utóbbi példányt csak igen nagy fenntartással lehet szóbanforgó darabunkkal kapcsolatba említeni. Valamennyi felhozott példánk szórványlelet, tehát pontosabb kronológiai meghatározása, vagy megfelelő kultúra megjelölésére nem alkalmas. Az valószínűnek látszik, hogy a például felhozott tálak a hazai szarmatakor III. periódusának termékei, tehát az i.u. III— IV. századokon belül lehet helyüket megkeresni. Tudjuk azt is, hogy a besímítás technikája, amelylyel a kiskunmajsai tál sárkányfejes svasztikáját is készítették, már a szarmatakor végén jelentkezik, de általánosabbá inkább a hunkor idején válik. Ezt elsősorban a hunkorba tartozó, vagy a hunkorba is benyúló telepek edény, illetve edénycserép leletein lehet megfigyelni. Megállapítható az is, hogy e korszakban kizárólag geometrikus motívumokat visznek rá a jelzett technikával az edények falára. Figurálisnak mondható motívumokat eddig egyetlen edényen, vagy edénytöredéken sem találtunk. 1 Párduc^ M. A szarmatakor emlékei, Magyarországon III. Arch. Hung. XXX, Budapest 1950. CXXI. t. 4. 2 U.o. CXXXII. t. 18. 3 U.o.CXXXV. t. 21. 135
