Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Cs. Andrási Réka: A Madaras-Árvai-dűlői honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében
A Madaras-Árvai-dülői honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében kák átmérőinek különbsége minimális - 4,7 és 5,5 cm átmérőjűek -, így nem állapítható meg egyértelműen, hogy aszimmetrikus vagy szimmetrikus típusról van szó. A csikózablák a 10. század elejétől a 11. század utolsó harmadáig használatban voltak (Révész 2008, 306). A 4. temetkezésben nem a fentebb tárgyalt általános karikás, hanem a ritkábban előforduló, oldalpálcás zabla látott napvilágot. Az oldalpálcás zablák főképpen női sírokhoz vagy rangos férfi temetkezésekhez köthetőek (Dienes 1966, 210). Ez esetben egy női sírban került elő az oldalpálcás zabla. A tárgyalt lószerszám ezen típusa egy szűkebb időintervallumban voltak használatban mint a csikózablák, csupán a 10. századra keltezhető sírokban jellemzőek (Révész 2008, 307). A 6. temetkezés zablája különlegesnek mondható, hiszen egy fél csikózablát és egy fél oldalpálcás zablát helyeztek el az elhunyt nő mellé. Erre már Kőhegyi is felhívta a kutatás figyelmét, s felvetette a két logikus következtetést: jelképesen, útravalóul helyezték el a temetkezésbe a két fajta zablát, vagy csupán takarékossági célból, hiszen életükben már tönkrement a két zabla (Kőhegyi 1980, 234). Véleményem szerint a két szempont nem zárhatja ki egymást, elképzelhető, hogy mindkét gondolat helyes megoldása lehet a szokatlan megfigyelésnek. Hevedercsat a két női sírból került elő, mely sírokról már a kengyelek és a zablák kapcsán esett szó. A 4. és 6. temetkezésben vasból készített, lekerekített téglalap alakú hevedercsatok fordultak elő, pontos keltező értéke ezen lószerszámoknak nincsen. A 4. temetkezésben 10 db, rossz megtartású, vékony, ezüstből készült téglalap alakú veret látott napvilágot, melyek széleit 1-1 felfüggesztésre szolgáló lyukkal láttak el. A vereteket a lócsontok környékén figyelte meg Kőhegyi, így minden bizonnyal a kantárt ékesítették velük, vagy a nyereg, nyeregtakaró valamely részét díszítő véretekről van szó. Összefoglalva elmondható, hogy a 2. és 6. temetkezés esetében jelképes-, lószerszámos temetkezésről beszélhetünk, hiszen lócsontok nem kerültek elő az elhunytak mellett. A honfoglalás kori temetőkben a legtöbbet előforduló fegyvermellékletek - az íjak mellett - a nyilak, melyek három típusa képviseltette magát az Árvai-dülőben. Ezen fegyvertípusokkal Cs. Sebestyén Károly foglalkozott behatóbban, munkájában a nyílcsúcsok különböző formai variánsait osztályozta (Cs. Sebestyén 1932, 193-206). A sírokban található nyíltegezeket sosem töltötték ki teljesen - kb. 20-25 nyílhegy is elfér egy tegezben -, általában 1 és 7 közötti számú nyílhegyet helyeztek a tegezekbe. Dienes István a hitvilággal hozta 66 //////////////////////////////////////^^^^
